A visszaépítés első szakaszában a 2021. februári nyugdíj mellé a 2021. januári ellátás negyede jár. Akinek 100 ezer forint volt januárban a nyugdíja, az 25 ezer forintot kap pluszban februárban, akinek 200 ezer, az 50 ezer forintot, akinek 500 ezer, az 125 ezer forintot, s akinek egymillió, az 250 ezer forintot kap plusz juttatásként - olvasható a nyugdíjguru.hu portálon.

A második szakaszban a 2022. januári nyugdíj 50%-a, a harmadik szakaszban a 2023. januári nyugdíj 75 százaléka, az utolsó szakaszban a 2024. januári nyugdíj 100 százaléka jár majd plusz ellátásként, ezt követően minden évben az akkori januári nyugdíj összegével egyezik meg a februári nyugdíj mellé utalandó 13. havi nyugdíj (már amíg bírja korlátozás nélkül a kassza).

Az a nyugdíjas, akinek havi 100 ezer forint a nyugdíja, éves szinten 1,2 millió forint nyugellátást kap, amely a 13. havi nyugdíj teljes visszavezetése után éves szinten 1,3 millió forintra nő. Az a nyugdíjas viszont, akinek havi 500 ezer forint a nyugdíja, vagyis éves szinten 6 millió forint nyugellátást kap, a 13. havi nyugdíj teljes visszavezetése után éves szinten 6,5 millió forintra nő a nyugdíjbevétele. Ennek következtében a két nyugdíjas között a jövedelmi különbség 6 millió - 1,2 millió = 4,8 millió forintról 6,5 millió - 1,3 millió = 5,2 millió forintra nő. A különbséget évről-évre tovább növeli a nyugdíjemelés egységes százalékos mértéke is.

A 13. havi nyugdíj csak akkor lehetne méltányos juttatás, ha átgondolt szolidaritási újraelosztási elemeket is tartalmazna, akár méltányos alsó-felső korlátok közé szorítva a kifizetést. Ha nem ez történik, az új 13. havi nyugdíj ugyanarra a sorsra juthat, mint a 2004-ben bevezetett elődje, amelyet 2009-ben először drákói szigorral kellett maximalizálni 80 ezer forint összegben (ez a korlát öröklődött a nyugdíjprémium máig hatályos elméleti felső korlátjaként), majd meg is kellett szüntetni.

A nyugdíjemelés változatlanul egységes százalékos mértéke tovább növeli a különbséget a szegényebb és gazdagabb nyugdíjasok között.
A 100 ezer forintos nyugdíj után ugyanúgy 3 százalék volt a 2021.januári emelés, mint az 1 millió forintos nyugdíj után: az egyik nyugdíjas így 3 ezer forintot, a másik 30 ezer forintot kap havi emelés címén, vagyis a jövedelem az egyik esetben éves szinten 36 ezer forinttal, a másik esetben 360 ezer forinttal emelkedik.

A kizárólag a fogyasztói árak növekedésétől (az inflációs rátától) függő éves rendszeres nyugdíjnövelés egységes százalékos mértéke emellett elkerülhetetlenül

az időskori relatív szegénység növekedéséhez vezet.

Ha ugyanis az inflációnál nagyobb ütemben nőnek a bérek (2016-2020 között például 3-4-szer nagyobb mértékben), akkor az aktív dolgozók keresetének és a nyugdíj összegének vásárlóértéke közötti olló nagyon gyorsan nyílik.

Farkas András szerint az európai nyugdíjrendszerek jellemzően nem engednek meg ilyen nagy eltérést a nyugdíjak vásárlóértékének karbantartása kapcsán, vagyis valamilyen módon szolidaritási újraelosztási elemeket tartalmaznak.

E tekintetben látszólag jó megoldást jelentene a svájci indexálás révén történő nyugdíjemelés - ezt követeli néhány nyugdíjas szervezet és ellenzéki párt is -, vagyis az infláció mellett az átlagbérnövekedés figyelembe vétele.

A nyugdíjtörténelem rímel önmagára

Nem sokan emlékeznek már a nyugdíjak korrekciós célú emeléséről szóló 2005-ös törvényre. E rendelkezést követően eltelt újabb másfél évtized, de a törvény preambulumában foglalt kényszerítő indokok ma is fennállnak, sőt, tovább erősödtek:

  • a nyugdíjak között kialakult aránytalanságok egyre vállalhatatlanabbak, a medián nyugdíj értékénél (2021. januárjában 130 ezer forint) akár hússzor, a minimálnyugdíj összegénél (14. éve változatlanul 28.500 forint) akár nyolcvanszor nagyobb nyugdíjakat is megállapíthatnak (a nyugdíjnak nincs felső határa),
  • az érintett nyugdíjak arányaiban továbbra sem jutnak megfelelően kifejezésre az aktív korban szerzett szolgálati időben meglevő különbségek (az első húsz év kétszer annyit ér mind a mai napig, mint a második húsz év, miközben az egyes évek értékének rángása továbbra is fennáll),
  • az érintett nyugdíjak arányaiban - a járulékfizetési plafon 2013-as eltörlése következtében - túlságosan is kifejezésre juthatnak az aktív korban elért, járulékfizetés alapjául szolgáló keresetekben meglevő különbségek, amelyet a degresszió 2013 óta változatlan keretrendszere semmilyen módon nem tud kordában tartani,
  • a nyugdíjak összegeiben nemhogy nem mérséklődtek a nyugdíjazás éve szerinti eltérések, hanem egyenesen drámaivá fokozódtak.

A magyar nyugdíjrendszer páriái

Mindezeken a rendszerszintű gondokon a 13. havi nyugdíj nem enyhít, azokat csak fokozza. Eközben minden döntéshozó hajlamos megfeledkezni a leginkább kiszolgáltatott, létszámában hatalmas, de politikai érdekképviseletre alkalmatlan elszegényedő kisnyugdíjasokról, akik a medián nyugdíjnál kisebb ellátásban részesülnek és akikről az Eustat szegénységi statisztikái riasztó számokat közölnek.

Ők elsősorban azok, akiknek nyugdíját hosszú évekkel ezelőtt, nagyon kedvezőtlen feltételek mellett állapították meg, így már a nyugdíjasok között is öregnek számítanak, és akik jellemzően magányosan, sokszor özvegyként élnek, főként vidéki kistelepüléseken. Új nyugdíjas szegényekként hamarosan megjelennek majd az évtizedeken keresztül minimálbérre vagy annak is csak töredékére bejelentett, vagy éppen katásként kényszervállalkozó hatvanasok, akik későn szembesülnek majd siralmas nyugdíjvárományukkal.

A szegény nyugdíjasokra a politikus - különösen a választások közeledtével - sokszor gondol, a törvényhozó azonban nem különösebben iparkodik az ő nem képviselt érdekeiket is szolgálni - írja a nyugdíjguru.hu.