Már csak 8 millió magyar maradt

"Az a magyar, akinek az unokája is magyar lesz" - fogalmazta meg Orbán Viktor miniszterelnök szerdán az új magyarság definícióját. A kijelentés bár illeszkedik a kormány által meghirdetett demográfiai központú politizálásába és retorikájába, az általánosítás miatt sokan kiesnének a nemzetből, míg a harmadik generációs bevándorlók akár állampolgárság nélkül is alá esnének. Az elmúlt évek tapasztalatai pedig azt mutatják, hogy a jövőben tovább csökkenhet a kormányfői meghatározásnak megfelelő emberek száma, hiába minden támogatási politika. A gyermektelenség mögött sok ok lehet, míg a közgazdaságtan rideg gondolkodásmódja szerint ez egyáltalán nem biztos, hogy baj.
Szabó Dániel, 2018. október 5. péntek, 15:57

Pontosan nehéz megmondani, hogy Magyarországon hány ember él úgy, hogy egyáltalán nincs gyermeke: a KSH erre vonatkozó adatokat az elmúlt években nem tett közzé. Így csak közelítésekkel lehet számolni. A statisztikai hivatal 2016-os mikrocenzusából viszont kiderül, hogy a mintavétel évében 792 932 darab gyermektelen házaspár, élettársi kapcsolatokban ugyanez a szám 234 787 darab volt. Mivel mind a házassághoz, mind az élettársi kapcsolathoz két főre van szükség, így összeadva 1 820 651 főnek akkor biztosan nem volt gyereke. Nekik így biztosan nincs unokájuk sem, ennél pontosabb megközelítést pedig nehéz megalkotni.

Azt a tényt, hogy kinek nincs unokája az tette érdekessé, hogy a minap Orbán Viktor miniszterelnök a felújított Budai Vigadó átadásán mondott beszédében azt mondta, "az a magyar, akinek az unokája is magyar lesz". Kijelentésével tehát a - szintén a mikrocenzusban ismertetett adatok alapján - a 9 803 837 fős lakosságból már csak 8 millió az új definíciónak megfelelő magyar maradt, akinek már ott a gyereke, hogy rajta keresztül unokája legyen. De ez csak a legjobb eset: a családokra vonatkozó adatokból kimaradnak az egyedülállók, de azok is, akiknek gyermekük már önálló életet kezdett.

Hogy valójában jóval több gyermektelen lehet Magyarországon sejthető más statisztikákból: a KSH méri ugyanis a szülőképes korú (15-49 éves) nők termékenységi adatait. Ebből pedig az derül ki, hogy 1990 és 2001 között 13-mal, 2001 és 2011 között további 15-tel, az utóbbi öt évben 4-gyel csökkent a száz szülőképes korú nőre jutó gyermekek száma. Az 1990-es 136-hoz képest 2016-ban már csak 104 gyermek jutott átlagosan száz szülőképes korú nőre.

Több okra vezethető ez vissza, köztük például a megbecsülhetetlen méretű hazai elvándorlásra, a gyermekvállalási hajlandóság változására, vagy a párkapcsolati struktúrák átalakulására (nő a szinglik száma, csökken a konvencionális házas- vagy élettársi kapcsolatok aránya.)

Kiemelten fontos tényező az is, hogy sok család biológiai okokból nem vállalhat gyereket. A természetes okokból meddők aránya 4-5 százalékra tehető a KSH szerint.

A harmadik generációhoz kötni a nemzetiséget némileg ellent is mond a kormány retorikájának: a migrációs krízis kapcsán ugyanis rendre kritizálják az olyan befogadóbb országokat, mint Svédország vagy Franciaország, ahol már sokadik nemzedékek nőnek fel. A skandináv országban a becslések szerint a lakosság 5 százaléka tartozott közéjük már 2005-ben is, ami azt jelenti, hogy megszületésükkel az ő nagyszüleik is átkerültek a svéd skatulyába a miniszterelnöki logika szerint.

Érdekes gondolatkísérlet az is, hogy mennyire esne az adóbevétel, ha valóban leírnánk azokat, akik a jelen állás szerint biztosan nincs unokájuk. Csak az idei költségvetésre előirányzott szja-bevétel 2096,2 milliárd forint lenne, ha erre a tételre már csak egy 8 milliós lakosság marad, akkor 1676,9 milliárd forint maradna.

Demográfiai fordulatra várva

A miniszterelnök új magyarság meghatározásának nagy jelentőséget tulajdonítani felesleges, mert nem jár az állampolgárság megvonásával, ha valakinek nincs unokája. Abból a szempontból viszont érdemes vizsgálni, hogy a demográfiai központú kormányzás retorikájába illik bele, amelynek eredményei egyelőre elmaradnak a várttól, valamint a világban végighúzódó trendek vizsgálatához is jó apropó.

Nem szabad beletörődnünk azokba az eszmefuttatásokba, hogy a modern társadalmakban nem lehet elvárni, hogy két gyereket vállaljanak a nők

- fogalmazott a miniszterelnök még a választások előtt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara márciusi eseményen, amikor meghirdette, hogy az újjáalakuló kormány célja a demográfiai fordulat elhozatala. A kormányfő már ekkor arra hivatkozott, hogy az irányítása alatt a költségvetésből 2017-ben népességügyi intézkedésekre és családtámogatásra 730 milliárd forintot fizetett ki.

Viszont az Orbán-kormány már 2010 óta a családok megerősítéséről beszél, de a két ciklus alatt emelkedett is a házasságot kötők, de gyermeket nem vállalók száma: 2011-hez képest ugyanis 47 ezerrel nőtt a gyermektelenek száma. De a születések száma is folyamatosan csökken, a legutóbbi KSH közlés szerint az előzetes adatok szerint 2018 első hét hónapjában a születések száma 1,9 százalékkal maradt el a 2017 azonos időszakában mérttől. A népesség növekedéséhez legalább 2,1 gyereket kellene átlagosan vállalnia a magyaroknak.

Pedig egyre jobban pörög a kormány által bevezetett családok otthonteremtési kedvezménye, mely maximális szintjén (3 gyermek vállalása esetén) 10 millió forint vissza nem térítendő támogatás mellé 10 millió forint kedvezményes hitelt biztosít. De az augusztusi adatok alapján az indulása óta eltelt három évben csak 81 ezer család élt ezzel a lehetőséggel.

Egyelőre tehát messze van a magyar demográfiai fordulat. Sőt, a jelenlegi becslések szerint 2030-ban már csak kilencmillió, tíz évvel később nyolcmillió-hatszázezer, és ez a szám az előrejelzések szerint 2050-ig további négyszázezerrel, 8,2 millióra csökken Magyarország lakossága.

Nem biztos, hogy olyan rossz

A népességfogyás általános trend a fejlett vagy feltörekvő országokban. A gyermkevállalás támogatása természetesen nemes cél, és a nemzeti lelkület felől vizsgálva is az látszik, hogy ez egy negatív folyamat, de a közgazdaságtan és a társadalomtudományok viszont egyre inkább azt állítják, hogy ez egy természetes trend és egyáltalán nincs vele semmiféle probléma. Sőt globális nézőpontból még jó is.

A francia Adolphe Landry demográfus már 1934-ben leírta, majd azt Frank W. Notestein az '50-es években részletesen kutatta, hogy a gazdasági fejlettségtől függően 4 eddig ismert fázisa van a populáció alakulásának. Történelmi távlatokat vizsgálva követőik is arra jutottak, hogy a termékenységi átmenet a javak generációk közötti áramlásának megfordulása miatt következett és következik be folyamatosan, valamint hogy a gazdasági fejlettség és populáció visszaesése szimbiózisban működik.

Az első fázisban, az iparosodottság előtti társadalmakban mind a halálozási, mind a születési számok magasak voltak. Abból az egyszerű okból kifolyólag, hogy a rossz anyagi körülmények miatt a családtervezési, fogamzásgátlási módok gyakorlatilag nem léteznek, az egészségügy rossz minőségű, az élelmiszerellátás pedig bizonytalan. Vagyis a gyereknemzés egyrészt kontrollálatlan, másrészt a külső tényezők miatt kevés kicsi éri el a felnőtt, még kevesebb az idős kort. A populáció tehát stagnál, vagy lassan nő. Így kezdődött az emberiség történelme is az első letelepedett közösségekben, majd folytatódott például a középkorban, de ez igaz most is az elmaradott fejlettségű fekete-afrikai területekre.

A második lépcsőfok a demográfiai átalakulásban, amikor a halálozások száma drasztikusan visszaesik, miközben a születések száma eleinte azonos szinten marad, majd kiugrik. Ez többnyire az elérhetőbb és fejlettebb egészségügyi ellátásnak, a higiéniai és infrastrukturális körülményeknek köszönhető. Valamint annak, ha az élelemtermelés tervezhető válik, így a legtöbbször mezőgazdasági, gazdasági fejlődés előzi meg. Európában ez az ipari forradalommal következett be, de például Jemenben, Palesztinában, a szub-szaharai részeken még csak most történik. Ilyenkor van egy óriási népességrobbanás.

A harmadik fázis többnyire akkor következik be, amikor a gazdasági fejlődés eljut egy olyan szintre, hogy az emberek biztonságban érzik magukat, az oktatás színvonala és a nők társadalmi helyzete is javul, hogy a növekedést fenn lehessen tartani. Ekkor a születés számok is visszaesnek, egy szintre kerülnek a halálozásokkal. Ez egy hordó alakú korfát eredményez.

Az utolsó fázis viszont az, amikor a születések száma drasztikusan visszaesik, miközben a halálozásoké nő. Utóbbi oka az, hogy a fejlett társadalmakban már sok lesz az idős, és a harmadik lépcsőfok alatt született népesség szépen lassan elfogy. Idővel, ahogy a nagy létszámú generációk eltűnnek, egy egyensúlyi állapotnak kell beállnia, amikor nagyjából annyian születnek, mint ahányan meghalnak.

A folyamat gyakorlatilag minden országra igaz, ahogy arra a Kurtzgesagt is felhívja a figyelmet: Bangladesben 1971-ben egy átlagos nőnek még 7 gyereke született élete során, de a negyedük az ötéves kort sem élte meg a gyenge ellátórendszernek és a szegénységnek köszönhetően, 2015-ben viszont a fejlődés következtében a gyermekek halálozási rátája 3,8 százalékra esett vissza, míg a nők már csak 2,2 gyermeket vállalnak átlagosan. Nagyjából 80 év alatt jut el egy társadalom a negyedik fázisig.

A világban több ország is nagyon közel van ehhez. Jó példa Irán, amely 10 éven belül beléphet, ha a gazdasági fejlődése kitart. Érdekesség, hogy a perzsa családokban a nagy, sokgyerekes család modell az általános, kulturálisan támogatott. De a jóléti társadalom érkeztével párhuzamosan esik a gyerek szám az iráni családokban: az 1980-as években még átlagosan öt gyereket nevelt fel egy nő, mostanra ez a szám 2-re esett.

Éppen ezért egyre több közgazdász véli azt, hogy miközben a fejletlen területeken hatalmas a népességnövekedés és a Föld összlakossága folyamatosan tart a túlnépesedés felé, valójában egy időszakos kiugrásról van csak szó. Ha a gazdasági fejlődés mindenhol elér egy biztonságos fejlettségi szintet, egyszerűen visszaesik bolygónk népessége. Márpedig ez a folyamat nemcsak magától következhet be, hanem gyorsítható is, így a fejlett országok befektetése az elmaradottabb államokban azt eredményezheti, hogy egyszer csak mindenhol stabilizálódik a népességszám. Ami kardinális lehet a globális migráció kezelésében is hosszútávon, hisz a szegényebb területekről ebben az esetben nem indulnának meg nagy néptömegek, majd idővel a helyi lakosságszám is visszaesne.

Mivel azonban a történelem során csak az utóbbi években érték el a negyedik demográfiai fázist az országok, nem tudni, mi jöhet az ötödikben. A legvalószínűbb - és a jelenlegi trendekből is ez látszik -, hogy az országok beállnak egy eltartóképességi szinthez igazodó népességre. A jelek szerint Magyarország is efelé tarthat, és ezt erősíti, hogy még nem találtak olyan országot, ahol a termékenységi populációváltozás ne hasonló pályát írt volna le a gazdasági bővülés mellett, függetlenül attól, hogy kinek milyen nemzetiségű lett az unokája.

Orbán kijelentését értelmezendő megkerestük a miniszterelnök sajtóirodáját is, de cikkünk megjelenéséig nem kaptunk választ.

A fotó forrása: Napi.hu/Szabó Dániel.

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

europeer, 2018.10.06 13:17

@tegnaputan: OK, én ezt értem, de a valóság az, hogy még az igazságos királyunk idejében sem volt a magyar hivatalos.
Pedig az jó, és okos királyunk volt.
Most meg látod mi az ábra, Magyarországon az ukránok miatt ukránul tudókat vesznek fel koreai munkahelyre.
Attól tartok, hogy a magyarkodók nem értik. Magyarországon, ahol a bevándorlók nem vehetik a magyarok munkáját, a magyarnak angolul, németül, vagy ukránul kell beszélniük.
Na, most az a fideszes magát magyarbbnak tartó magyar, vagy engem nem magyarnak tartó magyar ellenem támad, mert például ezt felhozom.
Az idióta fideszes kamu magyar számára a magyarul nem tudó ukrán a magyar.
Na, az ilyen menjen a pitchába, ne a rendes magyar Londonba.
Ha már az ő elméleti síkját vesszük alapul. :-)))
És olyan határozza meg, hogy ki a magyar, aki mondjuk a saját apját nem ismeri, nemhogy a családfáját. Akár honfoglalásig visszamenőleg.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

europeer, 2018.10.06 13:09

A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

Archer58, 2018.10.06 13:01

Jól értem, hogy akinek nincs unokája, az még nem magyar és akinek még nincs gyereke, csak apja, anyja, még az sem magyar?

Mert ha így van, már most qrva kevés a magyar.

Vagy. Nekem voltak szülein, nagyszüleim, hurrá, magyar vagyok!
De nincs unokám, csak gyerekeim, szóval még nem vagyok magyar.

Káosz!!!
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

ptiszaii, 2018.10.06 11:43

Politikai magyarkodás teszi tönkre a magyarokat.
Szar fidesz szavazók mennek a kiszes milliárdos geci Orbán után mint a birkák.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

ptiszaii, 2018.10.06 11:40

Mondjuk ilyenkor az egyszeri fidesz szavazó megint csak azt gondolja, ez rá nem vonatkozik, hiába születik már a X. unokája külföldön.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html