Nem okozott meglepetést a hét végi magyarországi szavazás: Orbán Viktort simán újraválasztották annak ellenére, hogy nem állt elő a következő négy évre vonatkozó programmal azon túl, hogy folytatják, amit elkezdtek - írja tudósításában a baloldali brit Guardian. Az erősen aránytalan rendszer miatt a Fidesz a szavazatok 44,5 százalékának megszerzésével kétharmados többséget érhet el. Ez a választás összességében zavarba ejtő tanulságokkal szolgál Európa számára.

Megmutatja, mire lehet képes az EU-n belül egy populista, Oroszország felé húzó jobboldali kormány. A saját egyoldalú elképzelései szerint teljesen újraszervezheti az államigazgatást és olyan átfogóan antiliberális politikai modellt vezethet be, amely eddig nem tapasztalt módon közel kerül Vlagymir Putyin orosz államfő kormányzási ideáljához. Emellett kiderült, hogy az extremista, nyíltan rasszista jobboldal bátorítást kapott ettől az irányvonaltól.

Kapcsolódó

Kisiklott a kezükből

Orbán a maga javára fordította a konfliktusokat. Az ellene indult számos támadást - amelyek közül nem kevés éppen az Európai Bizottság címéről érkezett - felhasználta a súlyok és ellensúlyok rendszerének aláásására, az egész ország olyan átalakítására, amely megfelel egyetlen politikai párt elképzelésének. Orbán szerint igazán csak a Fidesz képviseli a magyar nemzetet. Aki a párt ellen van, az nem rendes magyar. Ezért nem okozott gondot az alkotmány átírása 2011-ben - csak a Fidesz jóváhagyásával -, illetve nem volt kérdés, hogy megváltoztatják a választási rendszert, amely az EBESZ szerint aránytalány előnyt biztosít a Fidesznek.

Orbán emellett kibővítette a magyar választóközönséget a határon túli magyarokkal, akik túlnyomó többsége arra szavazott, akiktől jogot kapott erre. Ez döntő jelentőségű lehet abban, hogy kétharmados többsége lesz-e a kormánypártnak a következő parlamentben.

Hazai pályáján a Fidesz a felső középosztályt részesíti előnyben, támogatóiból politikai klientúrát épít, miközben megvágja a rászorulók jövedelmét (a magyarok harmada szegénységben él). Ne hagyják, hogy az uniós pénzből finanszírozott csillogó projektek Budapest közepén elhomályosítsák a látásukat! - figyelmeztet a Guardian tudósítója. Orbán ennek ellenére meglehetősen népszerűtlen volt első kormányzása nagy részében, amit egy csapásra megfordított a rezsicsökkentés. Ezzel a baloldali lap szerzője szerint nem is lenne baj, bár az azért kérdés: ki fizeti a végső számlát.

Kényelmetlen partner

Orbán hosszú távú terve az energiaellátás állami kézbe vételére egy meglehetősen kényelmetlen partnertől függ. Budapest nemrégiben Oroszországgal kötött megállapodást nukleáris erőművének bővítéséről. Ezt követően hogy, hogy nem, a magyar kormányfő nem támogatja a Krím bekebelezése miatt Oroszország ellen kezdeményezett nyugati szankciókat.

Orbán nem Putyin. A magyar választásokat nem cinkelték meg olyan módon, ahogy az a Oroszországban szokás. Ugyanakkor immáron létezik az EU-n belül egy olyan államigazgatás és politikai gyakorlat, ami közelebb áll a putyini modellhez, mint Nyugat-Európa domináns rendszeréhez. És ennek a berendezkedésnek a sikere Oroszország további támogatásától függhet.

Ez sem igaz

A magyar miniszterelnök sokszor ugyanazzal védekezik, ha bírálatok érik, mint Putyin. Ő az egyetlen garanciája a rend fenntartásának, nélküle még rosszabb lenne a helyzet, a fasiszták átvehetnék a hatalmat. A mostani választások nem támasztják alá ezt az érvelést - mármint azt, hogy a Fidesz a Jobbik előretörésének útjában álló utolsó bástya.

A Fidesz nacionalizmusa, az, hogy támogatja a magyar történelem újraírását - ezen belül különösen a magyar állam szerepének relativizálását a Holokausztban -, újra és újra a Jobbik extremista retorikájának legitimálásával végződik. Ahelyett, hogy eltiporta volna, segítette ennek a pártnak hízását. A Jobbik visszafogott kampányt folytatott, amivel megnyert sok olyan szavazók, aki undorodik a Fidesz korrupciójától, ám ezzel egyidejűleg megőrizte szélsőséges támogatóit, akik - nem lévén még radikálisabb párt - nem tudnak másra szavazni. A Jobbik mindezek nyomán teret tudott nyerni a jómódúbb dunántúli területeken is.

Meddig?

Győzelmi beszédében Orbán kijelentette, hogy a szavazók az EU-t választották - azaz a Jobbik helyett a Fideszt, miután az előbbi szerint Magyarországnak ki kellene lépnie a közösségből. Két nappal ezt követően elkezdték építeni az 1944-es német megszállás emlékművét, fittyet hányva arra, hogy a zsidó szervezetek elítélik ezt, miután relativizálja Magyarország szerepét a Holokausztban.

Számos kérdés válaszra vár. Elsősorban az, hogy meddig játszhatja még Orbán Viktor régóta folytatott kettős játékát az EU-val és konzervatív, kereszténydemokrata barátaival az Európai Néppártban. (Utóbbiak melegen gratuláltak választási győzelméhez.) További kérdés, hogy mikor jön el az az idő, amikor a Jobbik, illetve Oroszország leszedheti az igényeiknek megfelelően alakuló folyamatok szépen érlelődő gyümölcseit.