Csökkent a parlamenti törvénygyár teljesítménye - mi történt?

A Fidesz-KDNP a 2018-as választásokon ismét visszaszerezte kétharmados többségét a parlamentben. Az elmúlt három parlamenti ciklusának első évét összehasonlítva az látszik, hogy csökkent a parlamenti törvénygyár teljesítménye, újra erős a kétharmad szerepe, ugyanakkor csökkent a kormánypárti frakció fontossága - derül ki a Policy Agenda elemzéséből.
Domokos László, 2019. július 24. szerda, 10:06
Fotó: Napi.hu

Az elmúlt három parlamenti időszak első éveit összehasonlítva - nemzetközi szerződések nélkül - a 2018-tól kezdődő ciklusban 27 százalékkal kevesebb törvényt fogadtak el, mint négy évvel korábban, és 40 százalékkal kevesebbet, mint a 2010-ben kezdődött törvénykezési ciklusban.

Ez önmagában még nem is meglepő adat, hiszen a 2010-es kormányváltás után egy jelentős átalakítási folyamatba kezdett a Fidesz-KDNP. Az előző parlamenti ciklus során már ehhez a lendülethez képest alább hagyott a törvénykezési tempó, amely mögött a kormánypárton belüli átrendeződés (Orbán-Simicska "háború"), az önkormányzati választások miatti kivárás, illetve a 2014 végén és 2015 tavaszán bekövetkezett politikai botrányok álltak. A mostani törvénykezési időszakban pedig az európai parlamenti (EP) választások miatt egy hosszabb szünetre ment a törvényhozás.

A jelek szerint egyre csökken a frakciókormányzás szerepe. Az Orbán-kormány első parlamenti évadát egyértelműen az fémjelezte, hogy a kormány helyett a kormánypárti képviselők adták be a törvényjavaslatok jelentős részét, ezzel átvéve a kormányzati apparátus helyét. A második ciklusban már kisebb volt ennek a jelentősége, és 51 százalékról visszaesett 28 százalékra a kormánypárti képviselők által beadott, és elfogadott törvények aránya. Ez a tendencia folytatódott, mivel 2018 és 2019 nyara között már csak 17 százalékát tette ki a törvényalkotásnak a kormánypárti képviselők által előterjesztett javaslatok száma - derül ki a Policy Agenda elemzéséből.

Ez pedig beleillik a 2010-et megelőző időszakok trendjébe. Mivel 2002 és 2006 között az elfogadott törvények 19 százaléka, 2006 és 2010 között 18 százaléka volt olyan, amit képviselő nyújtott be (a nemzetközi szerződéseket nem számítva). Az első Orbán-kormány (1998-2002) időszaka alatt csupán 14 százalékos volt a kormánypárti képviselők hozzájárulása a jogalkotáshoz.

A parlamenti ciklusok első teljes éve
IdőszakElfogadott törvény (db)Kormánypárti képviselő által beadva (%)Kétharmados törvény (%)
2010-20112185135
2014-20151822817
2018-20191321735
Forrás: Policy Agenda

Száguld a kétharmados henger

Az adatok azt mutatják, hogy bár csökkent a törvények száma, de arányait tekintve ugyanannyi kétharmados törvénymódosítás volt a 2018-ban kezdődött törvényhozási ciklusban, mint a 2010-ben kezdődött első egy évében.

Nemzetközi szerződések nélkül a törvények 35 százalékának elfogadásához legalább a jelenlévők kétharmados szavazata volt szükséges (az esetek kisebb részében, ennél erősebb - az összes képviselő kétharmadát kitevő - többség kellett).

Azzal, hogy a 2014-ben kezdődött ciklusban viszonylag korán elvesztette a kétharmados többségét a Fidesz-KDNP, érezhetően csökkent is a kétharmadot igénylő törvények száma. Arányait tekintve felére esett vissza a korábbi ciklus azonos időszakához viszonyítva.

Ellenzéki útkeresés a parlamentben

Az ellenzéki pártok láthatólag a kétharmados törvények kapcsán sem találtak más taktikát, mint a 2010 óta folytatottat. Már áprilisban volt olyan törvény, amely kétharmados többséget igényelt, és a kormánypártok "kaptak" ellenzéki szavazatokat is.

Csak a 2019 tavaszi ülésszak alatt négy esetben volt olyan, hogy frakcióval rendelkező ellenzéki párt támogatott valamilyen kétharmados módosítást. Ez pedig az ebben az időszakban elfogadott kétharmados törvények 25 százalékát jelentette.

Ezek olyan törvények voltak, amelyek beleillettek az adott ellenzéki párt politikai értékvilágába. Azaz semmikképpen sem azt jelenti, hogy bármilyen együttműködést kellene feltételezni ennek kapcsán az ellenzék és a kormánypártok között. Valójában csak azt mutatja, hogy ebből a szempontból mennyire nehéz egy politikai értelemben véve következetes, újfajta ellenzéki politikai stílusváltást végrehajtani parlamenti keretek között - fogalmaztak az elemzők.

HOZZÁSZÓLÁSOK