Alaposan felforgatta a munka világát Covid-19 járvány, cégek tömegei tanulták meg villámgyorsan kezelni a távoli munkavégzést, amit pedig legfeljebb hosszú távon terveztek bevezetni, és emberek milliói dolgoznak home office-ban. A távoli munkavégzés többek szémében nagyszerű lehetőségeket csillantott fel.

Például az országok közt ingázó, jellemzően vezető, vagy felsővezetőknél, akiknek a családja más országban él, és akiknek most nem kell, be- vagy kiutazniuk Magyarországról néhány hetente ahhoz, hogy szeretteikkel találkozzanak. Vagy azoknál az úgynevezett digitális nomádoknál, akik a budapesti téllel szemben Baliról végezzék a munkájukat, mert praktikusan mindegy, hogy honnan végzik a munkájukat, és ha már így van, akkor igyekeznek jó klímájú, kellemes hangulatú, szép országokból és városokból dolgozni, lehetőleg olyanokból, ahol nincsenek járványügyi korlátozások.

Kapcsolódó

Ugyanígy felcsillant a távoli munkavégzés lehetőségétől számos HR-es szeme is. Ők azt a lehetőséget látták meg, hogy az elmúlt években rendkívül nehézkessé vált munkaerő-toborzási tevékenységüket, kiterjeszthetik más országok és régiók munkaerőpiacaira is. Miért ne végezhetne egy jól képzett román, üzbég, vagy indiai állampolgár olyan irodai munkát távolról egy magyar vállalat számára, amit a magyar munkavállalók is otthonról végeznek el?

Nem úgy van az!

Erre meglehetősen kiábrándító a válasz. A munkaerőpiaci változásokra a jog rendkívül lassan reagál, így manapság számos jogszabály már nehezíti magát a home office-t is, az országok közötti ingázás adó- és járulékügyi megítélése pedig kifejezetten problémás - hívja fel a figyelmet Szűcs Andrea, a KPMG igazgatója. Nem véletlen, hogy az angol bankok sorra rendelik haza az idegen országból - mondjuk Horvátországból - home office-ozó alkalmazottaikat. Szűcs Andrea szerint mindezek a problémák kezelhetők, de mindenképpen adminisztrációs terhet rónak a cégekre.

Ma Magyarországon számos magyar cég alkalmazza azt a módszert, hogy a munkavállalókat csoportokba osztja, és hol az egyik, hol a másik csoport jár be dolgozni, hogy csökkentsék a fertőzés kockázatát. Kevesen tudják azonban, hogy a hatályos Munka Törvénykönyve szerint ez a munkaszerződések módosítása nélkül nem feltétlenül fenntartható állapot. Ez adott esetben azt is jelentheti, hogy ha valaki be akar menni dolgozni, akkor az hiába az A csoport tagja, be kell engedni a B héten is.

Mivel a járványra senki nem készült, ez a munkaszerződések kényszerű módosítását vonhatja maga után - mondja a KPMG igazgatója. Sok cég hidalta át ezt a problémát a belföldi kiküldetés - azaz a más munkahelyen történő munkavégzés - lehetőségére vonatkozó jogszabály alkalmazásával, csakhogy ennek időkorlátja van: 44 munkanapnál tovább nem küldhető kiküldetésbe a munkatárs, ez pedig a járvány eleje óta valószínűleg többszörösen lejárt.

Nem könnyű segíteni sem

Nem könnyű segíteni sem a home office-ban dolgozó kollégákat. Ha a munkáltató szívesen hozzájárulna ahhoz, hogy alkalmazottai a vállalati sztenderdeknek megfelelő körülmények között dolgozzanak, akkor az bizony adózási akadályokba fog ütközni. A mai szabályok szerint ugyanis egy laptop gond nélkül adható a dolgozónak, mivel az hordozható eszköz, otthoni és irodai munkavégzésre egyaránt alkalmas, de ha egy kényelmes széket, vagy egy asztali gépet, ergonomikus képernyőt, vagy bármi mást akarunk juttatni neki, netán beszállnánk az otthoni villanyszámlájába, akkor az a munkavállaló oldalán szja és tb köteles jövedelemként jelenik meg.

Mi van, ha külföldről dolgoznánk haza?

Ha valaki külföldről szeretné magyar cégnek végezni a munkáját akkor Európán belül mozogva a helyzet egy darabig egyszerű, hiszen a közös piacon semmi nem tiltja, hogy hazadolgozzunk. Adózási szempontból azonban egy idő után problémák vetődhetnek fel, mert azt egyik ország sem szereti, ha nála dolgozó külföldiek nem nála adóznak.

Éppen ezért alapértelmezésben a hatályos jogszabályok szerint 183 nap ottani tartózkodás után a személyi jövedelemadót már helyben kell megfizetni, helyi szabályok szerint (de vannak helyzetek, amikor már sokkal előbb). Az EU-n belül ez annyit jelent, hogy az államok megosztják a munkavállaló jövedelmét és ez alapján az adóját is, de mindenképpen hivatali utánajárással és ügyintézéssel jár. A KPMG tapasztalati szerint sokkal problémásabb ennél a tb-járulékok ügyintézése. A járulék mértéke és megfizetésnek módja ugyanis sokszor Európán belül is rémálom, ha az embernek nem helyi cég a munkáltatója.

Mindezen túl az EU-n belül is problémákat okozhat, hogy a munkavállalónak elvben - bárhol tartózkodjék is a világban - meg kell fizetni a szakmájában a tapasztalatának megfelelő helyben elvárható szokásos bért, vagy ha van kollektív szerződés, akkor az abban megállapított minimumot biztosan. Ha a munkavállaló, mondjuk Norvégiából végzi a home office-t, és mi mindenképpen meg akarjuk őt tartani, akkor az ottani - a magyarnál némiképp magasabb - bért kell neki kifizetni - hívja fel a figyelmet a KPMG igazgatója.

És nem tudjuk, hol a "home office"?

És hogyan tegyünk eleget ennek a kötelezettségnek, ha jószerével azt sem tudjuk, hogy az alkalmazottak konkrétan hol tartózkodnak, amikor home office-ban vannak. Számos külföldről bejáró - korábban 2-3 hetente hazaugró - közép- vagy felsővezető kényszerül manapság a határok lezárása, vagy a karanténszabályok miatt az egyik otthonát állandó home office munkahelynek kijelölni, és erre - a család miatt - többnyire nem a magyar albérletét választja. Ez nem csak jól szituált ingázó felsővezetőkre igaz.

Magyarországon például különösen aktuális a probléma az ország második legtöbb embert foglalkoztató szektorában, a szolgáltató központok (SSC-k) világában - mutat rá Horváth Balázs, a KPMG igazgatója. Az SSC-kben nagyon sok külföldi dolgozik, és a cégeknél lényegében problémamentesen lezajlott a home-office-ra való átállás. Ez azonban azzal jár, hogy a cégvezetők adott esetben azt sem tudják, hogy az alkalmazottak honnan dolgoznak, illetve jelentkeznek be a céges rendszerekbe. Már az is kérdés, hogy a GDPR miatt a HR egyáltalán megkérdezheti-e ezt egy munkavállalótól - mutat rá egy gyakorlati problémára Horváth Balázs.

Munkavállalási engedélyt kellene kérni

Ha viszont kilépünk Európából, akkor a legtöbb országban munkavállalási engedélyért kell folyamodnunk. Ábrándozhatunk arról, hogy leülünk a tengerparton egy kávéval, átnézzük és megválaszoljuk az aktuális emaileket, lefolytatjuk a megfelelő hívásokat itthoni kollégáinkkal, csakhogy ez szinte mindenütt jogszabálysértésnek minősül, ha turista vízummal érkezik az illető az adott országba - nagyjából így fordíthatók le a legtöbb ország szabályai. A munkavállalási engedély megkérése viszont országoktól függően körülményes, nagyon körülményes, vagy lehetetlen küldetés lehet.

Horvátország erre a problémára találta ki az úgynevezett nomád vízumot, amelyet januártól lehet igényelni. Ez egy olyan speciális beutazási és tartózkodási engedély, amely 12 hónapra lehetővé teszi a horvátországi munkavégzést, ha a kérelmező igazolni tudja, hogy van legalább 2000 euró havi jövedelme.

A horvát állam láthatólag igyekszik lefölözni a digitális nomádok fogyasztásából származó előnyöket, például az áfa-bevételt, de ezt nem tudja kiterjeszteni a személyi jövedelemadóra. A 183 napos szabály rá is vonatkozik, és az szja megosztásáról szóló nemzetközi egyezmények nem változtathatók meg egyoldalúan - mutat rá a megoldás hiányosságára Szűcs Andrea.

A toborzás sem olyan egyszerű

Nem könnyítik meg a jogszabályok a külföldről bedolgozók toborzását sem. Egy darabig biztos nem lenne probléma mondjuk román állampolgárságú munkaerőt alkalmazni távolból magyar irodai munkára. Egy idő múlva, több ember foglalkoztatása esetén azonban a román állam elő fog állni azzal az igénnyel, hogy alapítsunk romániai telephelyet, mert őket nemcsak az szja, hanem bizony a társasági vagy az iparűzési adó is érdekli.

Erre az sem lenne megnyugtató megoldás, ha ezeket a dolgozókat valahol a határ innenső oldalán "letelepítenénk", ugyanis Magyarországon sem egyszerű külföldieknek munkavállalási engedélyhez jutniuk. Ezt előbb jelenteni kell, majd az illetékes hatóság állást foglal arról, hogy az adott munkát magyar állampolgárok is el tudnák-e végezni. Ha igen, szó sem lehet a munkavállalás engedély kiadásáról, ha nem, akkor is rengeteg idő elmegy az ügy menedzselésével.

Nem tudjuk, hogy a munkavégzés gyökeres megváltozására mikor tudnak érdemeben reagálni az országok általában, az Európai Unió és benne Magyarország. A jogszabályi hátteret az uniós közös jog, magyar jogszabályok és nem ritkán kétoldalú egyezmények biztosítják, amik átalakítása különösen hosszú időbe telhet, addig hiába a megváltozott - látszólag sokkal lazább - munkavégzési lehetőségek, ezek gyakorlatba ültetése, rendszerszintű használata biztosan rendkívül macerás marad - véli Szűcs Andrea.