Az MNB monetáris tanácsának legutóbbi, december 20-ai kamatdöntő ülésén Simor András jegybankelnök mellett Bihari Péter, Király Júlia és Neményi Judit is a 25 bázispontos emelésre szavazott. Az alapkamat 5,5 százalékon történő szinten tartására csupán egyetlen szavazat, mégpedig Karvalits Ferencé érkezett.

A jegyzőkönyv szerint a tanács egységes volt abban a tekintetben, hogy a kamatdöntés kapcsán a kiindulópontot továbbra is a novemberi inflációs prognózis jelenti, amely szerint változatlan monetáris kondíciók mellett 2012-ig a 3 százalékos cél fölött lehet az infláció.

A tanácstagok egyetértettek abban, hogy az inflációs kilátások nem változtak érdemben a novemberi kamatdöntés óta eltelt időszakban. Kedvezőnek tekintették a korábbi várakozásaiknál mérsékeltebb élelmiszerár emelkedést, és az októberi visszafogott bérdinamikát. Ezekkel szemben a tanácstagok véleménye szerint az Országos Érdekegyeztető Tanácson elfogadott béremelési ajánlások és az olajárak emelkedése növelik az inflációs kockázatokat.

Több tag kiemelte, hogy az inflációs várakozások szempontjából ezen információk közül a bérajánlásoknak lehet a legnagyobb hatása. Elhangzott olyan vélemény is, hogy az inflációs cél esetleges megemelésével kapcsolatos sajtóhírek szintén kedvezőtlenek az inflációs várakozások szempontjából.

Az egyik tanácstag véleménye szerint az elmúlt időszak beruházási adatai rámutattak a potenciális kibocsátás alakulása körüli kockázatokra. Az élénkülő fogyasztás pedig a negatív kibocsátási rés korábban vártnál gyorsabb záródására utal. Mindkét folyamat kedvezőtlen az inflációs kilátások szempontjából, mivel kisebb lehet a negatív kibocsátási rés, ami mérsékeltebb dezinflációs hatással járhat.

A tanács helyzetértékelése során az inflációs folyamatok alakulása mellett áttekintette Magyarország kockázati megítélésének alakulását is. A tanácstagok egyetértettek abban, hogy a feltörekvő piacokba vetett bizalom erősödése ellenére sem javult Magyarország kockázati megítélése. Elhangzott olyan vélemény is, miszerint a 2011 első negyedévére kidolgozandó kiadási oldali reformintézkedések hozzájárulhatnak a kockázati prémium mérséklődéséhez, amennyiben azok megfelelő választ adnak a középtávú költségvetési kockázatokra.

A tanácstagok túlnyomó többsége egyetértett abban, hogy mind az inflációs cél elérése szempontjából, mind pénzügyi stabilitási szempontok alapján kívánatos a monetáris kondíciók szigorítása. Az egyik tanácstag kifejtette, hogy a magánszektor mérlegeiben felhalmozódott devizaadósság következtében az esetleges jelentős és tartós árfolyamgyengülés számottevően növelné a pénzügyi stabilitási kockázatokat, ezért a dezinfláció reálgazdasági áldozata mérsékeltebb a pénzügyi válság előttinél.

A tanácstagok ugyanakkor megosztottak voltak az inflációs cél eléréséhez összességében szükséges kamatemelés mértékéről, és az esetleges további lépések időzítéséről. A tanácstagok szerint az inflációs jelentés alappályája alapján az inflációs cél a monetáris kondíciók mérsékelt és fokozatos szigorításával is elérhető. Nagyobb mértékű szigorításra lehet szükség azon tagok szerint, akik az alappályánál valószínűbbnek tartják a kockázati megítélés romlását vagy az inflációs várakozások középtávú cél fölötti beragadását valószínűsítő kockázati pályákat.