Az Egyesült Államokban 1946 és 1964 között született babyboom-generáció tagjai számára jóval kevésbé fontos, hogy érdemi örökséget hagyjanak hátra, mint volt az idősebbek körében, sőt, arra is számítani lehet, hogy nyugdíjas éveikben a gyerekeik támogatására szorulnak majd - hívja fel a figyelmet a MarketWatch összeállítása. Az érintett generáció közel felének ugyanis nincs annyi megtakarítása, hogy idős éveire fedezze az alapvető kiadásait, miközben hosszabb időskorra számíthatnak, mint bármely más korábbi korosztály.

Utóbbival, illetve az elhízottsággal, valamint nem ritkán az alkohol- és drogfüggőség kezelésével függ össze az is, hogy a meglévő megtakarításokat igencsak meg fogják csapolni az egészségügyi kiadások: az amerikai egészségbiztosítási rendszer, a Medicare csak mintegy 60 százalékát állja azon ellátások költségének, amelyekre egy tipikus nyugdíjasnak szüksége van. Egy felmérés szerint egy 65 éves párnak közel 300 ezer dolláros megtakarítással kellene rendelkeznie ahhoz, hogy fedezze a szükséges egészségügyi ellátásokat.

Kapcsolódó

Beköltözik a nagyi

Ha mindez nem volna elég, az is szükségessé válhat, hogy az idősek gyermekeikhez költözzenek - igaz, az ezzel járó költségek, beleértve az otthoni ápolást is, még mindig kisebbek, mint ha egy idősek otthonát választanák lakhelyül, amelyért átlagosan évi 42,6 ezer dollárt kellene fizetni.

Abban, hogy nem állnak túl fényesen a megtakarítások dolgában a babyboomerek közrejátszik, hogy annak idején nem keveset, akár dollár-százezreket áldoztak gyermekeik taníttatására, felnevelésére. Szintén a (nyugdíj)megtakarításokat csapolja meg az, hogy mind több a válás - igaz, ebből legalább az ügyvédek jól keresnek. Mindeközben az örökifjú generáció tagjai körében egyre népszerűbbek a szintén költséges plasztikai műtétek.

Arra, hogy rosszabb anyagi helyzet vár rá idősebb korában, nincs is felkészülve az érintett generáció. Egy felmérés szerint a nyugdíj előtt állók 22 százaléka számított romlásra, miközben a nyugdíjasok harmada már meg is tapasztalta, hogy rosszabb anyagi körülmények közé került. Az, hogy a leendő idősek mindinkább rászorulnak az állami egészségügyi és szociális ellátásra, azt is jelenti, hogy az ehhez kapcsolódó költségvetési kiadások jelentős, a GDP várható gyarapodását felülmúló növekedésére kell számítani. Márpedig ez az amúgy is rekordszinten lévő államadósságot hizlalhatja tovább már csak azért is, mert ez a generáció az átlagosnál nagyobb mértékben ellenzi az adósságot csökkenteni hivatott adóemeléseket.

Mi a helyzet itthon?

Bár a fent felsorolt gondok egy része Magyarországon nem, vagy nem ilyen élesen jelentkezik, a Ratkó-unokákra is nehéz idők várhatnak szüleik nyugdíjba vonulásával.

Tavaly a frissnyugdíjas vagy a nyugdíjkorhatárhoz (viszonylag) közel álló Ratkó-nemzedék - azaz az 1949-1956 közötti népesedéspolitika idején születettek - gyermekeiből álló 31-40 éves korosztályban 225 ezer forint volt a havi bruttó átlagkereset, a 41-45 éveseké nem érte el a 220 ezer forintot a Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal adatai szerint. A versenyszférában ezeknél az értékeknél tízenvalahány ezer forinttal volt nagyobb az átlag, míg a költségvetési szektorban alig haladta meg a 190 ezer forintot. A versenyszférát jellemző bruttó átlagbérekből alapesetben mintegy 150 ezer forint nettó marad, ami három eltartott gyermek esetén 190 ezer forint fölé emelkedhet. (A családi adókedvezményt teljes mértékben csak egyetlen szülő bérénél lehet érvényesíteni, ha két szülő kívánja igénybe venni, meg kell osztani.) A költségvetési szférában gyermekszámtól függően 125-156 ezer forint között alakul a nettó fizetések átlaga.

Mindebből jól látszik, hogy a kétkeresős, átlagos fizetést húzó gyermekes családok havi jövedelme egyes esetekben igen közel van a KSH által megállapított létminimumhoz: például akkor, ha a keresők a közszféra átlagát viszik haza, és kettő vagy több gyermeket nevelnek. A képhez hozzá tartozik, hogy a 31-39 éves korosztályban 10 százalék körüli, a 40-44 évesek körében 9 százalék alatti volt tavaly a munkanélküliség, ami kisebb a 10,9 százalékos országos átlagnál.

Ki támogat kit?

A bérekhez képest a tavaly az újonnan megállapított öregségi nyugdíjak átlagos összege nem is volt vészesen alacsony: havi 99 894 forintra rúgott az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) adatai szerint. Összehasonlításul: a nyugdíjas létminimum a KSH számításai alapján 77,4 ezer forint volt egyfős háztartást figyelembe véve, míg kétfős háztartásnál 133,2 ezer forint.

Az ONYF-től arra a kérdésünkre ugyanakkor nem kaptunk választ, hogy a Ratkó-generáció nyugdíj előtt álló tagjai közül hányan, mekkora ellátásra számíthatnak majd. Az viszont, hogy ebből a csoportból a rendszerváltást követően rengetegen vesztették el állásukat, illetve kényszerültek a szürke zónába, félig-meddig bejelentett munkát végezve, továbbá rokkantnyugdíjba, biztosan negatívan hat a várható öregségi ellátás összegére.

Ki mikor megy/mehet nyugdíjba?

  • Az 1952-ben születettek közül a nők döntő része már jogosultságot szerzett nyugellátásra. A férfiak döntő többsége azonban csak a nyugdíjkorhatáron, esetükben 62 és fél éves korban (tehát 2014 II. félévében és 2015. I. félévében) igényelheti az öregségi nyugellátást.
  • Az 1953-ban született nők jelentős része 2012 végéig nyugdíjjogosultságot szerzett. A férfiak általában csak a 63 éves nyugdíjkorhatár 2016 évi betöltésekor lesznek jogosultak öregségi nyugdíjra.
  • Az 1953 után született nők általános szabályként csak 40 év jogosultsági idő megszerzése esetén kaphatnak nyugellátást.
  • Az 1954-ben született, jelenleg 165,4 ezer fős korosztály 63 és fél éves korukban (2017 második, illetve 2018 első félévében) érik el a nyugdíjkorhatárt.
  • Az 1955-ben születettek (159,5 ezer fő) 64 évesen (2019-ben) érik el a nyugdíjkorhatárt.
  • Az 1956-ban születettek (150,6 ezer fő) 64 és fél évesen (2020 II. félév - 2021 I. félév) érik el a nyugdíjkorhatárt.
  • Az 1957-ben (133 ezer fő), vagy ezt követően születettek 65 évesen mehetnek nyugdíjba.
Az 1949 és 1957 között születettek 1,29 millió fős sokaságából ez év januárjában 730 ezren (56,7 százalék) részesültek nyugellátásban illetve más tartós ellátásban. Kevesebb mint felük kapott öregségi nyugdíjat, 18 százalékuk korhatár alattiaknak járó ellátást, bő 37 százalékuk pedig rokkantsági és rehabilitációs ellátást. (Utóbbiból egyrészt következtethetünk az érintett korosztály lesújtó egészségi állapotára, másrészt előrevetíti azt, hogy a majdani öregségi nyugdíj sem lesz fényes összeg.)

Mindezt összegezve jól látszik, jelentős réteg számíthat arra, hogy néhány éven belül középkorúként harapófogóba kerül, hiszen gyermekeik mellett szüleik is támogatásra szorulhatnak, nem beszélve arról a sokat hangoztatott tényről, hogy saját idős korukra is spórolniuk kellene. Mindemellett az, hogy a nyugdíj jóval biztosabb jövedelemforrás, mint a munkabér, nem egy esetben azt a fordított felállást is előidéz(het)i, amelyben az idős embernek kell támogatnia már felnőtt gyermekeit.