Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.
Az alig több mint tízmilliós magyarországi népesség közel harmada, 3,031 millió fő részesült nyugdíjban, járadékban vagy a nyugdíjszerű rendszeres ellátások valamelyikében az év elején - derül ki a KSH összesítéséből. A januárban kifizetett 239,5 milliárd forint 5,8 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit, míg az ellátottak száma 0,8 százalékkal csökkent. A mérséklődés immár tíz éve tart, a nyugdíjkorhatár emelésének, az előnyugdíj megszüntetésének, a korengedményes nyugdíjazás szigorított feltételeinek betudhatóan.

E kör kevesebb mint felét teszik ki az ún. korbetöltött öregségi nyugdíjasok (1,4 millió fő). Számuk az egy évvel korábbihoz képest 2,2 százalékkal csökkent, a korhatár alattiaké viszont közel az ötödével nőtt, 308 ezerre. A rokkantsági nyugdíjasok száma 779 ezer volt, ami 2 százalékos csökkenést takar.

Egyre több megy nyugdíjra

A nyugdíjak és nyugdíjszerű ellátások forintösszege és a GDP-hez viszonyított aránya folyamatos növekedést mutat. Ezen kiadásokra 2007-ben a GDP 10,9, tavaly pedig már 11,6 százalékát fordították, ami 3062,6 milliárd forintot tett ki és 10,6 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbit.

Az öregségi nyugdíj egy főre jutó átlaga 2009. januárjában 93 256 forint volt, ami a 2008. évi nettó átlagkeresetek 76,4 százalékát tette ki. A keresetek és a nyugdíjak közötti olló az elmúlt évben jelentős mértékben zárult, a nyugdíjak összege közelebb került a nettó keresetekhez.

A nyugellátások havi összege 83 730, a saját jogú nyugdíjasoké 87 247 forint volt a 2009. januári emelést követően, 6,5 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A hozzátartozói nyugdíjak havi összege (46 980 forint), a járadékok, pótlékoké (29 897 forint) 3,4, illetve 2,4 százalékkal több a 2008 januárinál.

Általában magasabbak a korhatár alatti öregségi nyugdíjak a korbetöltötteknél, ugyanakkor a rokkantsági nyugdíjasok esetében fordított az irány. A korhatár alatti, baleset miatt rokkanttá váltak nyugdíja kategóriájuk átlagát 39 százalékkal, és az általánosan jellemző összeget is közel 17 százalékkal meghaladta a 2009 januári nyugdíjemelés után.

A nyugdíjak reálértéke változóan alakult. A nyugdíjas ellátások legnagyobb reálérték vesztésüket a nyolcvanas évek vége és kilencvenes évek közepe között szenvedték el. (1990 és 1995 között 22,5 százalékkal csökkent, és csak 2003-ban érte el az 1990. évi szintet.) A nyugdíjak reálértékének emelkedése az 1990-es évek végétől figyelhető meg. Ettől kezdve a nyugdíjak összegének növekedése infláció feletti, illetve 2002 után meghaladja a nyugdíjasok sajátos fogyasztási szerkezetét figyelembe vevő nyugdíjas fogyasztói árindexet is. Összességében a 2000–2008 közötti években évenként átlagosan 5,5 százalékos ütemben emelkedett a nyugdíjak reálértéke.

Egyre öregebb a társadalom

A társadalom öregszik: a 14 évesek és annál fiatalabbak száma több mint harmadával, 849 ezer fővel csökkent 1980-hoz képest. Akkor a gyermek korosztály aránya meghaladta a 20 százalékot, ez év elején pedig már 15 százalék alatt volt, és további csökkenés várható. A 60 évesek és idősebbek száma és aránya először 1992-ben haladta meg a 0-14 éves gyermekkorú népességét, 2005 óta pedig már a 65 éves vagy ennél idősebb lakosok is többen vannak, mint a gyermekkorúak.

Az öregedési folyamat következtében nő a lakosság átlagos életkora. 2007
elején a nők átlagéletkora 42,4, a férfiaké 38,2 év volt. A népesség-előreszámítás (alapváltozata) szerint 2010-re az ország lakosainak átlagéletkora 41 év lesz, 2030-ra 44 év, és 2050-re az átlagos életkor majdnem eléri a 46 és fél évet.

Érdemes megvizsgálni az ún. függőségi ráta alakulását is. (Ez a fiatal és az időskorú eltartottak arányát mutatja az aktív népességhez viszonyítva.) A ráta 1980-hoz képest jelentősen csökkent, ám ezen belül a korábbi többség után kisebbségbe szorultak a fiatalkorúak. (A fiatalkor felső határa az ENSZ-nómenklatúrában 19 év, az Eurostat-nómenklatúrában 14, az időskor alsó határa pedig rendre 65 és 60 év.)




Forrás: KSH

Budapesten a legtehetősebbek a nyugdíjasok

A nyugdíjak és nyugdíjszerű teljes ellátások havi átlaga Budapesten volt a
legmagasabb (98,6 ezer forint), és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legalacsonyabb (64 ezer forint). Területi összehasonlításban, szinte valamennyi nyugellátási formában a két alföldi régióban legalacsonyabb az ellátmány összege, kiugróan magas viszont Közép-Magyarországon, és átlag fölötti a Közép-Dunántúl megyéiben is.

Ezek az eltérések jellemzően a régiók közötti eltérő keresetszínvonallal, a foglalkoztatási gondokkal összefüggő rövidebb szolgálati idővel indokolhatók. Az ellátások átlagösszegét befolyásoló tényező továbbá a nyugdíjazás előtti foglalkoztatási struktúra, illetve az egyes ellátási formákat igénybe vevők térségenként eltérő arányai.

A nyugdíjak összegében tapasztalható eltérést a szolgálati idő terén mutatkozó különbségek is magyarázzák. Az ország fejlettebb, nyugati és középső régióinak megyéiben a kevesebb szolgálati idővel rendelkező saját jogú nyugdíjasok kisebb arányt képviselnek, mint az alföldi megyékben, Észak-Magyarországon vagy a Dél-Dunántúlon.

Közép-Magyarországon a hosszú szolgálati idővel rendelkezők aránya jóval
nagyobb, mint az ország többi térségében. Budapesten a saját jogú nyugdíjasok negyede 40 év és afeletti szolgálati idővel rendelkezett. A területi különbségek okai a népesség korstruktúrája, a térségek eltérő munkaerőpiaci helyzete, és nem utolsó sorban az ott élők egészségi állapota lehet.

Szabolcsban sok a korhatár alatti rokkantnyugdíjas

A nyugdíjban és nyugdíjszerű ellátásban részesülők struktúrája az egyes
régiókban és az egyes megyék között jelentős eltéréseket mutat. Az öregségi nyugdíjasok részaránya az Észak-Alföldön 43 százalék, azon belül Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a legalacsonyabb, ahol nem érte el az ellátottak egyharmadát. A korhatár alatti rokkantnyugdíjasok aránya ugyanitt majdnem 20 százalék, így a megyék sorrendjében Békés megyével együtt az első helyen szerepelnek, amit Csongrád és Tolna megye követ.

A legnagyobb területi különbségek a megváltozott munkaképességűek járadékában részesültek között tapasztalhatóak. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az ellátottak mintegy 16 százalékát tette ki a megváltozott munkaképességűek aránya, a többi megyében 10 százalék alatt maradt. A fővárosban és a Nyugat-Dunántúl megyéiben – ahol a legmagasabb az öregségi nyugdíjasok aránya – kisebb a rokkantsági nyugdíjasoké, és különösen alacsony a megváltozott munkaképességűek részaránya.

A nyugdíjasok, járadékosok együttes számát életkor és területi egységek
szerint vizsgálva jelentős különbségek figyelhetők meg. A Dunántúl középső és nyugati felében, valamint Közép-Magyarországon lényegesen kisebb arányt képviselnek a fiatal, 58 éves és fiatalabb nyugdíjasok, járadékosok. A főváros 16,2 százalékos arányszáma a legkisebb, de a nyugat-dunántúli régióban, azon belül Zala megyében is alacsony (20,1 százalék) volt e fiatal nyugdíjas csoport aránya az év elején. Az ország többi megyéjében differenciáltan ugyan, de jóval nagyobb a részarányuk. Az országos
átlaghoz (25 százalék) képest kiugróan magas, (37,1 százalékos) Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, és 30 százalékot meghaladó Baranya, Tolna és Békés megyékben, ami összefüggésbe hozható e megyék kedvezőtlen munkaerőpiaci helyzetével is. Ez év januárjában nyugdíjban, járadékban részesülők egynegyede (a férfiak 28,4 százaléka, a nőknek pedig 22,8 százaléka) volt 58 éves, vagy annál fiatalabb.