Hozzávetőlegesen 2500 devizahiteles és -lízinges per van folyamatban, ebből nagyjából 60 fejeződött be jogerősen, amiből összesen hatot vesztett el a pénzügyi intézmény, azaz a fennmaradó 90 százalékban a bíróságok a bankok javára hoztak döntést - mondta előadásában Korba Szabolcs, az OTP Bank Nyrt. lakossági jogi főosztályának vezetője a Lízingszövetség konferenciáján. Hozzátette: négy vesztes per esetében van arról tudomása, hogy a bankok a Kúriához fognak fordulni felülvizsgálati kérelemmel, mert meggyőződésük, hogy téves döntés született.

A szakember úgy látja, nem a szakmai felkészületlenség miatt hoznak a bankok számára hátrányos ítéletet a bírák, hanem azért, mert nem értik a devizahitelezés lényegét, oksági összefüggéseit. Bár eddig az ügyek tizedét bukták el a bankok, a köztudatban mégis az terjedt el, hogy egyre-másra veszítenek a bankok - tette hozzá Korba Szabolcs. Szerinte ez azért van így, mert ezeket az ügyeket úgy kommentálják a "felelőtlen emberek", hogy "szorul a hurok, ütött a bankok utolsó órája". Ezzel szemben - hangsúlyozta - a perekben a zászló a bankoknak áll.

Az OTP szakértője egyetértett azzal a kormányzati megállapítással, hogy a bírósági gyakorlat alaposabb megismerésére van szükség. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nemrégiben úgy fogalmazott, a kormány arra vár, hogy a Kúria olyan jogegységi döntést hozzon, amelynek alapján a parlament és a törvényhozás érdemi lépéseket tud tenni. "A szakmai háttér ehhez rendelkezésre áll, gazdasági döntéseket nagyon gyorsan meg tudnánk hozni, de jogi megalapozottság nélkül nagyon veszélyes terepre tévednénk" - fogalmazott a miniszter. Utóbbi kitétel kapcsán az osztályvezető megjegyezte: a jogi helyzet tiszta.

Utóbbi megállapítással értett egyet Wellmann György, a Kúria polgári kollégiumának vezetője is. Korba Szabolcshoz hasonlóan szintén úgy vélte: a devizahitelek alapvetően társadalmi problémát jelentenek, nem pedig jogi és banki természetű gondot. Ebből fakadóan a perek zsákutcát jelentenek, hiszen egy társadalmi problémát nem lehet szerződésenként, egyesével, perekkel megoldani.

A bíróságok nem jelentik a kérdés megoldását

A szakember igyekezett hűtni a Kúria jövendő döntésével kapcsolatos várakozásokat is. Elmondta: jövő hétfőn ül össze a jogegységi tanács, amely aznap döntést is hozhat. Fel lehet mérni, milyen döntések születtek eddig, ám a bíróságoktól nem lehet elvárni a kérdés megoldását - hangsúlyozta. (A Kúria még kedden közölte, hogy a várhatóan meghozandó jogegységi határozat a devizahitelekkel összefüggő perekben is tapasztalt eljárásjogi kérdéseket taglal. Ebből következően nyilvánvalóan nem felelhet meg azoknak a várakozásoknak, melyeket a sajtó ez ügyben a Kúrához intézett megkeresései tartalmaznak. Ezeket az igényeket is figyelembe véve azonban a Kúria Polgári Kollégiuma a közeljövőben fel kívánja mérni, hogy a devizaalapú hitelszerződésekkel összefüggésben hány per van az országban folyamatban, továbbá, hogy a jogerős ítéletek alapján eltérő joggyakorlat kialakulása megállapítható-e.)

Wellmann György kitért arra, hogy az érvénytelenség teljesen alkalmatlan jogi eszköz a devizahitel-perekben, mert ahhoz, hogy ezt alkalmazni lehessen, az érvénytelenségi oknak a szerződéskötéskor kellett volna fennálnia, miközben a devizahiteleseknek a futamidő alatt bekövetkezett árfolyamemelkedés fáj. A devizahitelesek rákaptak arra, hogy úgy indítanak érvénytelenségi pereket, hogy abban csak az érvénytelenség megállapítását kérik. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a bíró a felperesnek igazat adva megállapítaná az adott hitelszerződés érvénytelenségét, az adós hátradőlhetne, a törlesztőket nem is kellene tovább fizetnie, hiszen érvénytelen szerződés teljesítésére nem kötelezhető. Ez utóbbi fejleményben reménykedve történnek ezek a perindítások - húzta alá Wellmann.

Felkészültek a bírák vagy sem?

Wellmann vitatkozott ugyanakkor az OTP szakértőjének azon megállapításával, hogy a bírák minden esetben szakmailag a lehető legfelkészültebbek volnának. Példaként említette, hogy a bíróságok döntési gyakorlata nem egységes abban, hogy valójában forintkölcsönről volt-e szó, értékállandósági kikötéssel, vagy valós devizakölcsönökről. Van továbbá olyan álláspont is, amely azt vitatja, hogy történt-e valóságos konverzió, mert egy valódi devizakölcsön-szerződéshez a banknak külön devizaszámlát kellett volna nyitnia ügyfele számára, és az ott elhelyezett pénzből, az ügyfél külön kérésére kellene a szükséges összegeket forintra váltania. (Ennek kapcsán a jelek szerint az adott bíróságon is keveredik a devizakölcsön és a deviza alapú kölcsön fogalma, hiszen míg az előbbinél valóban minden tranzakció devizában történik, addig utóbbinál a folyósítás és a törlesztés forintban - a szerk.)