Sorsdöntő nap vár a magyar médiára

Az Orbán-kormány a média kapcsán sokat markolt - mondták a Napi Gazdaság által megkérdezett szakértők -, de a szólás második részében foglaltakat, vagyis hogy keveset fogott, már nem tartják igaznak; inkább azt vallják, hogy sok hibát tartalmaznak a jogszabályok, illetve a tervezet. A legfőbb kifogás, hogy a jogalkotók koncentrált hatalmi pozíciót akartak teremteni, amikor létrehozták a nagyon erős jogosítványokkal rendelkező Médiatanácsot.
Diószegi József, 2010. december 19. vasárnap, 10:35
Fotó:

A Napi Gazdaság hétvégi számának cikke

Napokon belül - a menetrend szerint hétfőn - elfogadhatja a parlament a médiatörvény tervezetét, s ezzel befejeződik az a folyamat, ami néhány hónappal ezelőtt a média- és hírközlési hatóság létrehozásával kezdődött, majd az Országos Rádió és Televízió Testületet helyébe lépő Médiatanács, illetve a közmédiumok felügyeletét gyakorló közalapítvány felállításával folytatódott, amelyek aztán kinevezték az MTI, a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Duna Televízió vezérigazgatóját.

Az előbbi változásokat megalapozó jogszabályok mellett a parlament a közelmúltban fogadta el azt a médiaalkotmánynak nevezett, néhány paragrafusból álló jogszabályt, amely a jövő év elején lép hatályba, s egyebek között meghatározza a sajtó kötelezettségeit, a helyreigazítással kapcsolatos teendőket. Erre a médiaalkotmányra többször hivatkozik az elfogadás előtt álló médiatörvény.


Sokat markol

Az Orbán-kormány a média kapcsán sokat markolt - mondták a lapunk által megkérdezett szakértők -, de a szólás második részében foglaltakat, vagyis hogy keveset fogott, már nem tartják igaznak; inkább azt vallják, hogy sok hibát tartalmaznak a jogszabályok, illetve a tervezet. A legfőbb kifogás, hogy a jogalkotók koncentrált hatalmi pozíciót akartak teremteni, amikor létrehozták a nagyon erős jogosítványokkal rendelkező Médiatanácsot; "minden ez alá tartozik" - emlékeztetnek szakmai körökben -, miközben a tanács tagjait is a kormánypárt delegálja.

Az elvitathatatlan, hogy az Orbán-kormánynak sikerül elérnie azt, amit elődeinek az elmúlt több mint tíz év alatt nem, azaz hogy lecseréljék a születése pillanatában is idejétmúltnak, hiányosnak, több ponton problémásnak tartott 1996-es médiatörvényt, s eközben egységes jogszabályrendszert alakítsanak ki. A jogszabályt az elmúlt évtizedben is megpróbálták módosítani, de kellő konszenzus hiányában jószerivel csak az uniós jogharmonizációt sikerült véghezvinni. Most viszont adott a kétharmados támogatottság, így nincs akadálya annak, hogy a kormánypárt átvigye akaratát. A szakemberek egy része épp ezt tartja a jogalkotás legfőbb problémájának: az egyeztetés szinte teljes hiányát, ami aztán szerintük vissza is köszön a törvényekben.


Számon tarthatják

A médiaalkotmány - csakúgy, mint a benyújtott médiatörvény-tervezet - minden médiatípusról rendelkezik (televízió, rádió, sajtó, internet). Újdonság, hogy egyrészt nem lesz külön média- és sajtótörvény - ahogyan még jelenleg van -, s a mindenkire kiterjesztett jogszabály ezután az internetre is vonatkozik, amelyről eddig egyetlen törvény sem rendelkezett. Ennek szükségességét többen megkérdőjelezték, kivitelezhetetlennek is tartották egy virtuális világ megzabolázását, de a jogalkotók nem hallgattak e kritikákra. Ezentúl tehát minden médiavállalkozást, így az internetszolgáltatást is nyilvántartásba kell vetetni különféle adatok megadásával. A különbség annyi lesz az eljárás során, hogy a televíziók és a rádiók csak azt követően kezdhetik meg tevékenységüket, hogy a nyilvántartásukról szóló határozat jogerőre emelkedett, a nyomtatott és az internetes termékeknél ezt nem kell megvárni.


Csak pontosan, szépen...

A médiaalkotmány kapcsán egyáltalán nem volt szakmai egyeztetés - hangsúlyozta az egyik szakmai szervezet képviselője -, de így is tartalmaz néhány olyan pontot, amely elnyerte a szakma utólagos támogatását. Ilyen az, hogy a jogszabály végül igyekszik megvédeni a sajtómunkásokat, amikor lehetővé teszi, hogy a médium, illetve az újságíró titokban tartsa információja forrását, akár a bírósági eljárás során is.

Más pontjai viszont már nem arattak sikert. A médiaalkotmány ugyanis minden médiatartalom (televízió, rádió, nyomtatott sajtó, internet) szolgáltatójának előírja, hogy "feladata a hiteles, gyors, pontos tájékoztatás (...) egyebek között (...) a magyar nemzet tagjai számára jelentőséggel bíró eseményekről". A tévéknek, rádióknak pedig híradásaikban sokoldalúan, tényszerűen, időszerűen, tárgyilagosan és kiegyensúlyozottan kell tájékoztatniuk. Szakértők szerint nem az elvekkel van gond, sokkal inkább az a probléma, hogy nem pontosan számon kérhető követelményeket támaszt a jogszabály, így a megítélés során nagy szerepe lehet a szubjektumnak. Márpedig számonkérésre és büntetésre is számíthatnak azok, akik megszegik az előbbi, ellenzéki politikusok és szakmai megszólalók szerint gumiszabályokat.


Mértéktelenül

A szankciókról az a médiatörvény-tervezet rendelkezik, amelynek kapcsán részben már kikérték a szakma véleményét, például a fogalmak meghatározásához vagy a tartalomszabályozási részhez fogalmazhatták meg véleményüket az érintettek. A szankciók terén leginkább a mértékkel van a gond - mondja a szakma illetékese.

A Fidesz delegáltjaiból álló Médiatanács ugyanis a jelentős erővel rendelkező médiaszolgáltatóra akár 200 millió forintos bírságot is kiszabhat, de például az országosan terjesztett napilapok vagy internetes sajtótermékek is 25 millió forintos bírsággal sújthatók, a jogsértő szervezet vezető tisztségviselője pedig további kétmilliót fizethet. Márpedig a magas szankciók gyorsan életképtelenné tehetnek egy-egy szolgáltatót. Annak is lehetnek jogkövetkezményei, ha a médiaszolgáltató nem tett intézkedéseket a médiapiac sokszínűségének növelése érdekében. A jogszabálytervezet ehhez ötleteket is ad: e célok például a magyar műsorszámok vagy a független műsorkészítők által előállított műsorszámok arányainak növelésével érhetőek el.

A törvénytervezet létrehozta a hírközlési és médiabiztos intézményét, akihez bárki panasszal fordulhat - nem is ezért fogadta e biztost szakmai ellenállás, hanem azért, mert olyan jogokkal ruházzák fel, aminek nagyon veszélyes végkifejlete lehet. Hozzá lehet fordulni, ha valamely "médiaszolgáltatás, sajtótermék a nézők vagy a hallgatók méltányolandó érdekének sérelmét okozza vagy okozhatja". Kérdés, mi tekinthető méltányolandónak és mi nem - a szakma szerint aggasztó, hogy ezt egyetlen szereplő, a biztos dönti el. A jogszabálytervezet szerint a Médiatanács határozatai ellen nincs helye fellebbezésnek, mondván, a döntés a bíróságon támadható meg. A keresetlevél benyújtásának azonban a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya, noha a szakmai szervezetek azt szerették volna elérni, hogy legyen - végül a beadott kormánypárti módosító indítvány szerint a keresetlevél benyújtásával a bíróságtól a határozat végrehajtásának felfüggesztése kérhető.


Tévékre szabva?

A törvénytervezet egy másik pontja viszont elnyerheti egyes televíziós vállalkozások tetszését. A tervezet ugyanis szakít a hatályos gyakorlattal, vagyis megszünteti a terjeszkedés automatikus korlátjának tekintett kereszttulajdonlást, s ehelyett a közönségarányhoz (vagyis az adott médiumot választók arányához) köti a terjeszkedést, így például az a televíziós vállalkozás - vagy annak tulajdonosa -, amely legalább 35 százalékos éves átlagos közönségaránnyal rendelkezik, nem indíthat új médiaszolgáltatást vagy nem szerezhet befolyásoló részesedést. Ez leginkább a két országos kereskedelmi televízióra vonatkozhat, hisz egyrészt ezek közönségaránya közelíti meg leginkább ezt a mértéket, másrészt ezek azok a vállalkozások, amelyek az elmúlt időben különböző trükköket alkalmaztak, például külföldre vitték csatornáikat, hogy kikerüljék a kereszttulajdonlások miatti akadályokat.

Az új megközelítés sokkal életszerűbb a jelenlegi gyakorlathoz képest, s innentől kezdve például a TV2 is számos, kisebb közönségarányt elérő csatornát indíthat - amíg közönségaránya nem éri el a törvényi szintet - vagy az RTL Klub is "legalizálhatja" kisebb csatornáit. Más területen is sikeresen lobbizhatott a televíziós szakma, ugyanis sikerült elérniük, hogy a termékelhelyezés mint reklám Magyarországon is létjogosultságot szerezzen. Szintén a televízióknak kedvez, hogy ha a piaci és versenykörülmények indokolják, akkor módosíthatják a médiaszolgáltatási díjukat. Vélhetően ezzel a lehetőséggel mindkét országos kereskedelmi televízió élni fog, hisz korábban éveken át igyekezett kedvezményt kicsikarni az ORTT-nél.

HOZZÁSZÓLÁSOK