Sötét kép a magyar társadalomról - sokaknak megéri, ha mások nyomorognak

Magyarország távolodik az európai szociális modelltől. A strukturális egyenlőtlenségek stabilizálódtak, a magyar társadalomban túl sok réteg érdeke a szegénység fenntartása, a szegénység csökkentésének az egyik legnagyobb akadálya a nem-szegények haszna a szegénységből. Ez a rendszer nagyon stabil, bár kistelepülési példa azt mutatja, hogy a sikeresség mellett ebben - az uniós és állami - fejlesztési források is jelentős szerepet játszanak.
Szabó Zsuzsanna, 2017. május 30. kedd, 19:54
Fotó: Napi.hu

Magyarországon nem voltak hatékonyak a szegénység csökkentésére tett kísérletek. Ennek okai között kutatók olyan okokat találtak, mint például, hogy Magyarországon sokak érdeke az, hogy a szegénységet konzerválják. A strukturális egyenlőtlenségeket pedig úgy tűnik sikerült is konzerválni, a rendszer igen stabilnak látszik. Ezek okaira világított rá az MTA TK A szegénység haszna: legitimáció, hatalom, elosztási rendszerek című konferenciája.

Abból komoly politikai haszon kovácsolódhat, ha bizonyos rétegeket szegénységben tartunk és ezt a médiában is prezentálni tudjuk - derült ki Szikra Dorottya, az MTA TK Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársának előadásából. Az erre irányuló szakpolitikák médiában való prezentálása ugyanis láthatóbbá teszi a minél élesebb választóvonalat a szegények, társadalomból kirekesztettek és a "társadalomban lévők", a "társadalom hasznos tagjai" között, így a leszakadóban lévő, saját egzisztenciáját féltő középosztálynak is lehet erősíteni azt az érzetét, hogy ő nem a szegények közé tartozik.

Magyarország különösen 2010 óta távolodik az európai szociális modelltől - mondta Szikra Dorottya, aki ezt a folyamatot egy 2012-es Orbán Viktor idézettel illusztrálta:

Mi a posztkommunizmus gazdasági rendszerének romjai és a félig kész épületei közt botladozunk, de itt nincs jóléti állam. A mi programunk az az, hogy a nyugati típusú jóléti állam helyett, ami nem versenyképes, egy munka alapú társadalmat alakítsunk ki.

Csak az "érdemes" szegényeknek jár segítség

A szakember szerint a magyar társadalom valóban ebbe az irányba mozdult el és a magyar kormány szociálpolitikáját leginkább az "érdemes" és "érdemtelen" szegények újradefiniálásával lehet már jellemezni.

"Érdemes" vs. "érdemtelen"
A rászorulók történeti felosztása szerint általában "érdemesnek" a gyerekeket, az időseket, a fogyatékkal élőket, valamint az "épkézláb"  (igyekvő, erkölcsös, munkára fogható, lakhellyel, családdal rendelkezőket, vagy anyákat) embereket nevezték, míg a felnőttek, munkaképes korúak, "épkézláb", "lusta" (erkölcsileg romlott, munkanélküli, nincs lakhelye és családja, férfi) embereket sorolták az "érdemtelenek" közé.

Bár az EU szociális modellje ezt a besorolást igyekszik meghaladni, miután már felismerték, hogy egy befogadóbb gazdasági növekedés, ahol a nehéz helyzetben lévő társadalmi rétegeknek - például a tartós betegséggel küszködőknek, fogyatékkal élőknek, idősebbek - is van helyük az elsődleges munkaerő-piacon, gazdaságilag is kifizetődik.

Ezzel szemben a magyar kormány inkább az "érdemtelenek" kategóriáját szélesítette ki a bármely okból az elsődleges munkaerő-piacról kiszoruló személyekre, az ő gyerekeikre. Az ő szociális jogaikat gyengíti, míg a dolgozó "érdemeseket" növeli.

Kiszórták az "érdemteleneket"

Ezt a nyugdíjreformmal illusztrálta. Az előrehozott nyugdíjak megszüntetésével, illetve a rokkantnyugdíjak kiszervezésével - amit "profiltisztításként" aposztrofáltak - a kormány elérte, hogy a felosztó-kirovó öregségi nyugdíjrendszer stabilizálódott, sőt 2013 óta szufficites.

Ennek az ára viszont az volt, hogy az "rossz nyugdíjasokat" (azok a rétegek, akik ebben a rendszerben nem voltak kívánatosak) kitolta a rendszerből. Eközben az alacsony és a magas - vagy akár az átlagos - nyugdíjak is szakadnak el egymástól. A nyugdíjminimum összegét nem növelték 2008 óta, közben viszont az átlagnyugdíj nő, a kettő közötti olló egyre nyílik. Bár most még kevesen vannak a minimálnyugdíjasok, de számuk egyre emelkedni fog. Közben csöndben megszüntették a járulékplafont és a nyugdíjplafont is, így egyre több embernek lehet bármilyen magas nyugdíja (az ő számuk is nő) - azaz a magas keresetű dolgozókat erősíti a rendszer.

Ez figyelhető meg a családpolitikában is, azaz a dolgozó magas keresetű családokat erősíti meg, az ő gyerekeik után járó támogatásokat növeli, ezzel szemben befagyasztja az összes családnak - köztük a szegényebb családoknak - járó támogatásokat. Példaként említette, hogy 2017-ben a jól kereső gazdag család több, mint háromszorosát kapja az államtól, mint a munkanélküli családtagokkal rendelkező család ugyanazon három gyerek után.

Azaz egyre élesebbé válik a választóvonal az úgynevezett dolgozó - Balog Zoltán Emmi miniszter szavait idézve - "terheket hordani képes emberek, családok" és azok között, akik valamilyen okból kifolyólag kiszorulnak az elsődleges munkaerőpiacról. A politikai haszonról beszélve Szikra rámutatott, a Fidesz stabil szavazótáborában ez nagyon sokaknak konkrét materiális, pénzbeli nyereséggel jár, míg ideológiailag talán meg tudja erősíteni ezt a szavazótábort abban, hogy ők mások, mint a szegények - azaz szimbolikus elválasztás is történt, aminek szintén meglehet a politikai haszna.

A nem-szegények haszna

Husz Ildikó, az MTI TK tudományos főmunkatársa - Herbert Ganst idézve - arról beszélt, hogy a szegénység csökkentésének egyik legnagyobb akadálya a nem-szegények haszna a szegénységből. Husz úgy véli, nem lehet szegénységcsökkentő programokat hatékonyan végrehajtani olyan helyeken, ahol a középosztály nem erős, hanem maga is súlyos társadalmi deficitekkel (alacsony jövedelem, foglalkoztatási bizonytalanság, helyi hatalomnak való kiszolgáltatottság) küzd.

E következtetésének hátteréről a 2010 és 2015 között 23 leghátrányosabb helyzetű kistérségben indított gyerekesély programok tapasztalatai alapján beszélt. Mint mondta, a leghátrányosabb helyzetű térségekben folyó szegénységcsökkentő projektek komoly foglalkoztatási következményekkel járnak a nem szegényekre nézve is, amelyek elsősorban az állásbiztonságuk erősítését és a jövedelmük növekedését célozzák.

Ők ugyanis, a szegények segítése révén - bár igen nehéz munkakörülmények között alacsony jövedelemért - munkához is jutnak. Ezzel szemben az alternatíva számos szakember számára az elvándorlás lett volna, a programok által biztosított munkák viszont az érintett településeken lassították az elvándorlást, így a projektfoglalkoztatásnak volt lakosságmegtartó ereje is.

Ez azonban a helyi politikai hatalomnak is kapóra jött, miután ekkortájt szűntek meg a kistérségi társulási munkaszervezetek és az ott dolgozott embereknek így munkát tudtak biztosítani. Tehát a projektek egyrészt a helyi klientúraépítésnek is hasznos eszköze tudott lenni, másrészt a helyi középosztály is tudta csökkenteni a munkaerő-piaci kiszolgáltatottságát és növelni a jövedelmét.

Utóbbiak esetében ez azért volt fontos, mert a hátrányos helyzetű térségekben élő "középosztály" nem igazán rendelkezik a középosztályra jellemző karakterekkel, ezt az életnívót ugyanis nem tudja fenntartani - jegyezte meg.

A képet tovább árnyalja, hogy ezek a projektek nem a romákat célozták, de még csak nem is a munkanélkülieket, hanem a már meglévő alapszolgáltatásból szívták el a szakembereket (a projektekben dolgozók kétharmadának volt korábban munkája), miután 20-30 százalékkal magasabb jövedelmet kínált és jövedelemkiegészítésként is működött, hiszen még az alapszolgáltatásban is megtarthatták a munkahelyüket. Ez viszont jól mutatta a középosztály helyi politikai vezetésnek való kitettségét is, hiszen itt dőlt el, kik vehetnek részt a projektben.

Nem a szegénységcsökkentés a cél

A jelenlegi szegénységcsökkentő programoknak tehát vannak ugyan pozitív hatásai a foglalkoztatásra, de a probléma az, hogy ezek messze nem olyan volumenűek, hogy maximálisan kihasználnák ezekben a pénzekben (2-3 év alatti 500-600 millió forint) rejlő lehetőségeket. Részben, mert hiányzik a stratégiai szemlélet, ami lehetővé tenné, hogy ezek a fejlesztések ne projektek, hanem programok legyenek. A helyi döntéshozók ugyanis valójában nem szegénységet akarnak csökkenteni, hanem foglalkoztatni akarnak, azaz más a stratégiai cél. A megvalósítók viszont lehet, hogy szívesen gondolkodnának hosszabb távon, de erre nincs ráhatásuk, miután ezek politikai döntések.

Hiányzik a programok összehangolása is, sok a párhuzamosság. Emögött szintén az áll, hogy ezeket foglalkoztatási programként kezelik, hiszen ez így több munkahelyet jelent és több pályázati forráshoz tudnak jutni. A polgármesterek lobbitevékenysége is arra irányult a programok lezárását követően, hogy minden maradjon így, ahogy van, azaz nem aktivizálták magukat abban, hogy önfenntartóvá tegyék a programokat - jegyezte meg Husz.

Egy sikertörténet

Kovách Imre, az MTA TK Szociológiai Intézet tudományos tanácsadója, az MTA doktora egy olyan, erőteljes mezőgazdasági múlttal rendelkező kistelepülés példáján keresztül közelítette meg azt a kérdést, hogy ki járhat jól a szegénységgel, amelyet a rendszerváltás előtt viszonylag kiegyensúlyozott társadalmi struktúra jellemzett, de ez az 1990-es rendszerváltozást követően megbomlott. A kisvárosban a privatizációk után 10 százalékra ugrott a munkanélküliség, megjelent a tömeges szegénység - ami az elmúlt 200 évben nem volt jellemző a helyi viszonyokhoz képest -, a helyi 3300-3400 gyerekből 1700 részesült rendszeresen segélyezésben és egy erőteljes fragmentált és szegmentált társadalom jött létre. Ez hozta lépéskényszerbe a település vezetését.

A kisvárosban végrehajtott intézkedéseket Kovách Imre sikertörténetnek nevezte,  amelynek számos haszna van, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy ez egy konzerváló társadalompolitika is, melynek a legfontosabb célja, hogy egyben tartsa a közösséget, ne engedjen radikalizálódni másokat. Mindennek sok haszonélvezője van, de az uralkodó politikai elitnek a politikai stabilitás és legitimitás az érdeke.

A kisvárosban a szegényeket gazdasági és hatalmi integrációval tartják benn a rendszerben és a rendben, de ezen túl erős az identitáspolitika is, ami leginkább a középrétegeket éri el. A jelenlegi társadalompolitikában gyakorlatilag a társdalom egésze érdekelt valamilyen formában a kisvárosi mikroszintű megfigyelés szerint - állapította meg.

Kik érdekeltek a szegénység fenntartásában?

Bár Kovách - aki előadásában makroszinten is vizsgálta a kérdést - úgy véli, hogy a szegénységgel nem jár jól senki, de a szegénység befagyasztásában mindazon társadalmi csoportok érdekeltek, akik számára az állam a jóléti és a projekt alapú redisztribúció rendszerein keresztül erőforrásokat csoportosít át.

A szakember szerint a jóléti rendszerek mellett a fejlesztési rendszerek projekt alapú felosztása is hozzájárul a szegénység fenntartásához és növeléséhez.

Úgy véli, a fejlesztési projektek a jelenlegi struktúrája hozzájárul az egyenlőtlenségek növekedéséhez, illetve tartósítják és hozzájárulnak a szegények társadalmi és politikai semlegesítéséhez - azaz amíg ebben a rendszerben benne vannak, nem radikalizálódnak.

A szegénység integrálása, nem destabilizáló tényezővé válása a politikai elitek érdeke, akiknek nincsenek eszközeik a nyomor enyhítésére, de elsődleges céljuk a politikai és hatalmi stabilitás megőrzése.

A szegénység integrálása a társadalmi piramis aljára pedig mindazon társadalmi csoportok érdeke, amelyek elszegényednének, ha az erőforrásaik egy részét a redisztribúciós rendszerek a szociálpolitikai célokra csoportosítanák át. De ugyan ez az érdeke a tőkeszegény, törékeny társadalmi pozícióban lévő középrétegeknek is - mutatott rá.

Kovách szerint a szegénység rendszerben és rendben tartása a társadalompolitikának is része, amely gazdasági növekedés hiányában csak néhány társadalmi csoportot támogat és a gazdasági fejlődést identitáspolitikával és kulturális integrációval próbálja helyettesíteni.

A szegénység a politika tőkeképzés eszköze is lehet, a szegénység konzerválása pedig nagy társadalmi csoportok érdeke. Kovách a felsorolás végére érve, a fentiek alapján feltette azt a költői kérdést is: ha ennyi társadalmi csoport érdeke fűződik ahhoz, hogy a szegények ottmaradjanak, ahol vannak, kinek lesz az érdeke a szegénység enyhítése és erőteljes csökkentése?

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

rigolya, 2017.05.31 12:14

@matyi2010: Még valami h.lyeség magától?!

Portugália válsága:

https://www.vg.hu/gazdasag/nehez-de-jo-uton-jar-a-valsag-vegehez-portugalia-426713/

Olaszország válsága:

http://www.hetek.hu/kulfold/201607/olasz_bankvalsag_fenyegeti_az_eurozonat
https://olaszorszagbajottem.wordpress.com/2015/08/26/olaszorszag-6-ev-valsag-utan/

Spanyolország válsága:

http://www.origo.hu/gazdasag/gazdasag-plusz/20120608-mitol-romlott-el-a-spanyol-gazdasag.html

http://www.eco.u-szeged.hu/download.php/docID%3D39952&usg=AFQjCNHb_Ri3TVrTwu8gSq5mny1gQGm8GA&sig2=ImkbqJOo6axCoGJTPXSZwA

Szlovákia válság:
OTT NEM IS VOLT VÁLSÁG! 2009-BEN 4%-OS GDP VISSZAESÉS UTÁN 2010-BEN MÁR NÖVEKEDTEK.


Mit is akart böfögni???
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

matyi2010, 2017.05.31 10:59

rigolya, 2017. május 31., szerda 10:01
Gyakorlatilag mindet idézhetném, mind nagyképű, öntelt baromság és persze nettó hazugság.
PL.:"Olaszország, Spanyolország és Portugália pont válsággal küdötk rendesen...."

Nocsak, a kétezres évek közepe óta válságban van az eurózóna fele?
Szlovákiát érdekes módon kihagyta, vagy ott is válság van?
Ahol tényleg válság van, mint Görögországban, ott a 2006-os német GDP 83%-ról 54%-ra zuhant a gazdaság.
Szlovénia: a függetlenné válás után a német GDP 57%-ról az euró 2006-os bevezetéséig 75,2%-ra tornázta fel magát, majd visszazuhan 65%-ra.
Franciaország: a 91-es 87%-ról a frankkal 97%-ra erősödött, most 85%.
Finnország 0 91-es 83%-ról 105,1%-ra erősödött, most 87%.

Vagy itt is válság van?
MINDEN eurózóna tagállamban válság van - a centrumon kívül. Pont az euró miatt.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

rigolya, 2017.05.31 10:01

@matyi2010: Olaszország, Spanyolország és Portugália pont válsággal küdötk rendesen....
De édes, hogy őket idézgeti...

No igen: felelőtlen fiskális politika ide vezet.

khm...

Nem lehet, hogy a német szigorú költségvetés a sikeres?!
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

rigolya, 2017.05.31 10:00

@matyi2010: Szövegértéssel hadilábon álló: Idézzen már kioktató mondatokat tőlem?!
Jah, hogy nem tud.. ahha.
Csak szimplán b-rom?!
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

rigolya, 2017.05.31 09:57

@laci_52: " "A spanyolok, görögök és portugálok már centrumországok lettek?"

Lehet, hogy még nem centrumországok, de az biztos, hogy mindegyikben sokkal jobban élnek, mint nálunk, ezt közeli infókból tudom, olyan emberektől, akik legalább fél évet ezekben az országokban éltek és dolgoztak. "

Ezt az ottani munkanélküliektől is megkérdezte?! Azokban az országokban csöppet magasabb a munkanélkülisé, mint nálunk...
Valamint a görög jóléti színvonal görbéje is érdekes...
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html