Stadler József egy rend öltönnyel szabadult ki a börtönből, minden egyéb ruhája a lezárt akasztói stadionban maradt. Mint a Népszavának adott interjújában elmondta, ez adta az ötletet ahhoz, hogy megpróbálkozzon a ruházati nagykereskedelemmel: ma már vagonszámra adja-veszi a portékát, sőt a divatba is beleszól, elmondja a szállítóinak, hol kellene változtatniuk a szabásokon. Angliából, Németországból, Oroszországból szerzi be az árut – mint mondja három egyetemmel felért az a tapasztalat, amelyet fiatal emberként a téeszkernél szerzett a külkereskedelemről. A vállalkozónak nincs ideje moziba, színházba járni, olvasni, raktáráruházában néhány alkalmazottal dolgozik, a bevételt kockás inge zsebébe teszi (ez a kassza), reggel 6-tól éjfélig dolgozik. Nála 20 évvel fiatalabb élettársával az áruházában lévő irodájából nyíló hálófülkéjében tér nyugovóra, mivel házát gyermekeinek adta. Arra a kérdésre, mit mondana annak a fiatalnak, akik nála akarná megtanulni a meggazdagodás mesterségét, az feleli, ehhez időre volna szüksége. Munkába állítaná az illetőt, majd fél év múlva elárulná neki, hogy érdemes-e a bizniszről bármit is tanulnia vagy sem.