A konferencia apropója Oblath Gábor, MTA tag és Neményi Judit, a Pénzügykutató munkatársának közös tanulmánya, amely az euró magyarországi bevezetésének újragondolásával foglalkozik (a tanulmányról a Napi Gazdaság hétfői számában lehet olvasni).

A szerzőpáros elmondása szerint tanulmányukat azért írták meg, mert az elmúlt két évben jelentős fordulatot érzékeltek a magyar gazdaságpolitika részéről az euró-csatlakozás kérdésében. Neményi Judit szavaival élve "az EU-s követelményeket teljesen figyelmen kívül hagyó gazdaságpolitika szolgált indítékul, hogy végre kiszabaduljunk az unortodoxia fojtogató karmaiból". Oblath Gábor pedig kiemelte, hogy 2011 óta retorikai fordulatot hajt végre a kabinet, amely szerint belátható időn belül Magyarországon nem lesz euró, bár erre szerződéses kötelezettséget vállalt az ország.

A szerzőpáros megállapítása szerint Magyarországon folyamatosan nem teljesülnek a valutaövezethez való csatlakozás feltételei, mivel erőteljes az együttmozgás az államháztartási egyenleg változása és az infláció között, ha az egyik közelíti a kritériumokat, akkor a másik távolodik, vagy fordítva. Erre jó példa az idei év, ahol jelentős költségvetési kiigazítással együtt ugrik meg a pénzromlás üteme.

Ahhoz, hogy ez ne így legyen - vagyis, hogy a Maastrichti Szerződésben megfogalmazott kritériumokhoz, legalább közelíteni tudjon az ország - gazdaságpolitikai fordulatra van szükség. A szerzőpáros szerint az új gazdaságpolitikának céloznia kellene a Maastrichti kritériumok, illetve a most formálódó uniós pénzügyi reformterv ajánlásait, amit nem az euró mielőbbi bevezetése miatt látnak szükségesnek a szerzők, hanem Magyarország gazdasági felzárkózása érdekében. Vagyis - mint Neményi hangsúlyozta - abban az esetben is ezeket a feltételeket kellene teljesíteni, ha az eurózóna időközben széthullana. Neményi a hazai gazdaságpolitikai krízist abban látja, hogy a most formálódó europlusz egyezmény valamennyi ajánlásával - ami az adórendszerre, bérpolitikára, foglalkoztatottságra, nyugdíjrendszerre vonatkozik - Magyarország következetesen szembemegy.

A csatlakozás önmagában nem kölcsönöz tartós hitelességet, ez például a közös térség válságának egyik tanulsága - tették hozzá. Oblath szerint a mostani pénzügyi krízis azt mutatja, hogy egyes tagországok jutottak válságba, nem pedig maga a valutaunió, a válságot pedig főleg a szabályozói hiányosságok okozták. Görögországot leszámítva - ahol fiskális válság alakult ki - a többi bajbajutott országban más természetű - a magánszektorból - fellépő probléma ütötte fel a fejét.

Nem teljes az egyetértés

Vitatkozott a megállapításokkal Surányi György, előadó, a CIB Bank igazgatója, és Török Ádám, akadémikus, akik szerint a mostani válság nem az egyes tagországok válsága, hanem rendszerszerű krízis, emiatt a magyar euró-csatlakozásnál - bár az kívánatos - a feltételek teljesítését nem érdemes elkapkodni. Surányi szerint a monetáris uniót eleve elhibázott volt úgy kialakítani, hogy ahhoz nem rendeltek hozzá gazdasági, vagyis fiskális és politikai integrációt, mivel az egyes gazdaságok eltérő növekedési pályán mozognak, ami eltérő termelékenységet, bérköltséget, eltérő inflációt és különböző reálkamatokat idéz elő a térségben, így viszont nem lehet egységes monetáris politikát kialakítani. Ha a gazdaságok ezen mutatói nem közelednek, akkor külső egyensúlytalanságokhoz fog vezetni a monetáris integráció az egyes tagországokban. Surányi szerint ezért muszáj kialakítani a fiskális és politikai uniót, de olyan intézményi reformokra is szükség lesz, mint a közös flexibilis európai munkaerőpiac.

A közgazdász szerint már Maastricht is inkonzisztens vállalásokat kért a tagállamoktól, a mostani fiskális paktum receptje pedig egyenesen összeomláshoz vezethet, mivel a gazdasági stabilitáshoz pénzügyi stabilitást rendel, amely feltételéül a költségvetési egyensúly szabványosított kialakítását követeli. Surányi szerint ehelyett a külső egyensúlyi illetve a beruházási és megtakarítási mutatókat kellene a fiskális unió alapjául venni. A szakember úgy látja, hogy a jegybanknak végső hitelezőnek kellene lennie, amely korlátlan, de nem feltétlen szerep. Emellett létre kell hozni a bankuniót, a közös betétbiztosítási és bankfelügyeleti rendszert, és közös adósságkibocsátásra is szüksége lesz az eurózónának a túléléshez, vagyis fiskális és politikai unió kell - vonta le a következtetést. Ehhez hozzátette, hogy a közös valuta jelen formájában mindenkinek külföldi pénz, amelyben fizetésképtelenné lehet válni (saját pénzben nem lehetne), ami az egyik legnagyobb rendszerkockázat. Ezt megoldani egyre szofisztikátabb ám életidegenebb pénzügyi szabványokkal nem lehet - vélte a szakember.

Hasonlóan vélekedett Török Ádám is, aki szerint az államháztartási mutatókkal az a probléma, hogy azokra nagyban hat a magánszektor eladósodása, amit viszont nem szabályoz a paktum. A professzor azt is hangsúlyozta, hogy rendszerszintű problémát jelentenek a fejlettségbeli különbségek, például, hogy a dél európai országokban alacsony az exporthányad, de magas a turizmus aránya a jövedelemtermelésben.

Surányi politikai unióval kapcsolatos megállapításaira több közgazdász is reagált, legtöbbjük szerint muszáj lesz új szuverenitási formákat találni, mert a jelenlegi keretek között kezelhetetlenek a rendszerszintű egyensúlytalanságok. A szuverenitásproblémájával kapcsolatban Török viszont felhívta a figyelmet, hogy a választók aszimmetrikus informáltsága is korlátozóvá válhat, hiszen például a demokratikus felhatalmazással rendelkező görög pártok képtelenek a gazdasági korrekcióra, míg a demokráciadeficittől szenvedő olasz kormányfő, Mario Monti egyelőre jól kezeli a válságot.