A vizsgálat a gazdasági helyzetértékelés mellett társadalmi és védelmi szempontokat is figyelembe vett, így összehasonlította a társadalmon belüli egyenlőtlenségek mértékét épp úgy, ahogy a külső beavatkozás szükségességét.
A lista élére az e szempontok szerint legkevésbé stabilnak tekinthető államok kerültek, mint Szomália, Csád, Szudán, Zimbabwe, vagy a Kongói Demokratikus Köztársaság, míg a legkevésbé veszélyeztetett, azaz legstabilabb kormányzattal kormányzattal rendelkező államok közé a skandináv országok mellett még Svájcot és Írországot sorolta a felmérés.
A visegrádiak gyenge láncszeme: Magyarország
A visegrádi négyek közül Magyarország számít a legkevésbé stabilnak; hazánk az összesítésben 141-ik 50,1 ponttal, közvetlenül Lengyelország (49 pont) és Szlovákia (48,8 pont) előtt. Csehország a 152-ik helyen állt, messze a régió többi országa előtt. Magyarország 2009-ben még 50,7 pontot ért el, Lengyelország pedig 49,6-ot, így idén javítottak helyzetükön, miközben Szlovákia rontott pozícióján (2009-ben 48,6 pontot ért el). Csehország 2009-ben még 42,6 pontot kapott az értékelés során, idén 41,5 pontot. (Összehasonlításképp a legstabilabb országnak ítélt Norvégia a 177-ik a listán 18,7 ponttal, közvetlenül előtte Finnország 19,3 pontos értékeléssel.)
Hazánkat közvetlenül Észtország előzi a listán, 50,7 ponttal (ezzel a második legkevésbé stabil ország a balti-térségben Lettország után), Románia a 128-ik, 60,2 ponttal - ez jelentős javulás a 2009-es 61,3 ponthoz képest), Bulgária pedig a 126-ik, 61,2 ponttal. Ausztria 27,2 ponttal lista a 170-ik helyét foglalja el, eredménye 0,4 ponttal javult tavaly óta.
Az eurózóna adósságválsága kapcsán leggyakrabban emlegetett (PIIGS) államok közül Görögország a 147-ik (45,9), Olaszország a 149-ik (45,7), Spanyolország a 151-ik (43,5), Portugália a 162-ik (33,1), Írország pedig a 173-ik, azaz 22,4 pontjával a lista alján - a leginkább stabil országok között - szerepel. Az aggasztó fiskális helyzetük miatt a figyelem középpontjába került dél-európai államok a lakosság reformokkal szembeni elégedetlensége és tiltakozása ellenére is bíztatóbb képet festenek, mint Magyarország, ám Portugália és Írország kivétel kedvezőtlenebb helyzetben vannak, mint a régióban eminens Csehország.
A legnagyobb kudarcot vallott államok közé sorolja a kutatás Afganisztánt, Irakot, a Közép-Afrikai Köztársaságot, Guineát és Pakisztánt is. A bukott államok indexének első közzététele óta 15 ország "jutott be" a top 10-be, ebből hét afrikai. Az FP szakértői szerint az államhatalom kudarca egy olyan krónikus betegség, melyből az adatok alapján rendkívül nehéz kigyógyulni - ezt bizonyítja az is, hogy Szomália immár harmadik éve a lista élén trónol, megítélését pedig csak rontja az elmúlt években a partjai mentén megélénkült kalóz-tevékenység.
A hatvan legkevésbé stabil ország harmada Ázsiában van, míg a Közel-Kelet adja a világnak a bukott államok 10 százalékát.
Így buktak el
A felmérés során figyelembe vett tényezők alapján külön ajánlásokkal, illetve figyelmeztetésekkel is élt a kutatócsoport. Demográfiai válsághelyzete miatt kiemelten instabilnak ítélte meg a Kongói Demokratikus Köztársaságot - az itt élők fele 14 évnél fiatalabb, - az elképesztően magas csecsemőhalandóság és a polgárháborús helyzet ellenére - a népesség növekedése meghaladja az évi 3 százalékot.
Az elmúlt években Szomália lakosságának negyede, mintegy 2 millió ember volt kénytelen a belső viszályok miatt elhagyni otthonát, így az FP szerint a menekülthelyzet itt a legsúlyosabb a világon. A kelet-afrikai ország mellett Afganisztánban a legingatagabb a nyugati hatalmak által elismert kormányzat helyzete - az államhatalom mind itt, mind Szomáliában csak az ország területének töredékét tartja irányítása alatt. Az afgán kormány korlátozott hatalomgyakorlását kizárólag a nemzetközi beavatkozás szavatolja - a NATO-erők mellett pakisztáni, indiai, iráni orosz és kínai érdekek korlátozott érvényesítése folyik az országban.
A jól képzett munkaerő kivándorlása Zimbabwében volt a legintenzívebb a felmérés szerint - az elmúlt évtized során minden ötödik zimbabwei - legtöbbjük értelmiségi - emigrációba kényszerült. Az úgynevezett "brain drain" hatás miatt, az orvosok, tanárok, jogászok és mérnökök távozásával az ország stabilizálása csak még nehezebb lesz.
A közszolgáltatások színvonalát tekintve Nigéria számít a legelmaradottabb országnak a világon; a kormányzat képtelen megszervezni még az alapvető oktatást és egészségügyi ellátást is, így nem csoda, hogy a csecsemőhalandóság elrettentően magas, miközben az írni olvasni tudás mértéke aggasztóan alacsony.
Két afrikai országot is kiemel a kutatás a társadalmi egyenlőtlenségek mértéke miatt - Kongóban és Szudánban is egy maroknyi elit kezében központosul a tőke, miközben az ország lakosságának zöme továbbra is kétségbeejtő szegénységben él. Ez - valamint az alapvető emberi jogok tiszteletben tartásának szinte teljes hiánya - is hozzájárulhat ahhoz, hogy Szudánban érvényesülnek a legerősebben a kisebbségek autonómiai törekvései. A törzsi csoportok többsége az első adandó alkalommal leválna a kormányzat által irányított fővárosról, amely "jobb esetben" nem törődik a lakosság életkörülményeivel, "rosszabb esetben" pedig azok életére tör, tömegmészárlások árán szavatolva az terület névleges egységét.
A gazdasági helyzet Észak-Koreában, Szomáliában és Zimbabwében a legaggasztóbb az FP felmérése szerint - az országokban uralkodó diktátorok a rendszer fennmaradása érdekében még a belső piacokat is romba döntötték, azok újjászervezése is reménytelennek látszik.
A Szomáliát irányításuk alá vonó érdekcsoportok nyílt háborúskodása miatt szükségessé vált a békefenntartó erők jelenléte az ország fővárosának egyes kerületeiben, másutt azonban az állammal és egymással is hadban álló rebellisek kezében a hatalom. A kormány erejét csak csökkenti az elit frakciók közötti hatalomért folytatott harc, s az sem segít, hogy az országot irányító diktátor, Omar Hassan al-Basírt sikertelenül próbálták nemzetközi bíróság elé citálni.