A Bírósági Határozatok Gyűjteményében megjelent jogeset kiindulópontja egy sima lakáseladás volt: a szóban forgó társasházban az egyik tulajdonos el kívánta adni a lakását. Meg is jött a vevő, aki 26 millió forintot kínált érte.

A vevő felkereste az ügyvédjét, aki arról tájékoztatta, hogy nincs semmi jogi bonyodalom a vétel körül, a többi tulajdonos elővásárlási joga nem szerepel az ingatlannyilvántartásban.

Az eladó viszont tudta, hogy az alapító határozatban a többi tulajdonosnak elővásárlási joga van az eladásra kínált lakásra, ezért a folyosón lévő hirdetőtáblára kifüggesztette az eladási szándékát. Az egyik lakó szóban jelezte is, hogy érdekli a dolog, de ezen túl nem mentek az ügyben. Közben az eladó és a vevő szerződést kötöttek és az utóbbi be is költözött a megvásárolt lakásba.

Ekkor lépett színre az a lakó, aki jelezte, hogy érdekli a dolog, vagyis élne az elővásárlási jogával. Miután ez már eső után köpönyeg volt, a bíróságtól kérte, hogy hatálytalanítsa az eladó és a vevő közötti szerződést és őt nevezze ki vevőnek. Innen kezdődött a jogi huzavona, amelynek a lényege az, hogy hiába szerepel a társasház alapító határozatában a többi tulajdonos elővásárlási joga, ha az nincs bejegyezve az ingatlannyilvántartásba, akkor az a jóhíszemű, harmadik személyekre nem hat ki. Miután a vevő jóhiszemű volt - ezt az ügyvéd felkeresése is igazolta - jogszerűen vásárolta meg a lakást. Ezt állapította meg az első- és a másodfokú bíróság, továbbá a felülvizsgálatot végző Kúria is.