Terjed Magyarországon a homokterületek új pestise

Egy eddig szinte ismeretlen inváziós fűfaj terjed Magyarországon. A probléma az, hogy a szőrös külsejű prérifüvet nem fogyasztják a legelő állatok, ami így átfogóbb ökológiai veszélyt jelenthet - figyelmeztetnek kutatók. A klímamodellek alapján a jövőben egyre kedvezőbbek lesznek a környezeti körülmények a szaporodásához.
Szabó Dániel, 2019. október 15. kedd, 10:11
Fotó: MTA

Egyre jelentősebb területen terjedt el Magyarországon egy új, veszélyes észak-amerikai inváziós faj, a homoki prérifű, melynek térhódítását már az MTA-DE Lendület Funkcionális és Restaurációs Ökológiai Kutatócsoport és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai is vizsgálják. Az agresszív növény kiszorítja a hazai fajokat, és a legelő állatok sem fogyasztják - írták közleményükben.

Még 2017-ben Magyarország mésztelen és meszes homokterületein is kimutatták az Észak-Amerikában őshonos homoki prérifű (Sporobolus cryptandrus) jelenlétét, melyet a nemzetség más fajai nyomán özönfűnek is neveznek. A Magyar Tudományos Akadémia és a Debreceni Egyetem kutatói már akkor valószínűsítették, hogy a faj jelentősebb terjedési és megtelepedési kapacitással rendelkezik - írja közleményében az akadémia kutatócsoportja.

Az inváziós faj egy kifejezetten jó túlélő: bírja a taposást, kevés vizet használ fel, miközben igen apró, alig egy milliméteres, könnyen terjedő magjai vannak, amelyek nagy valószínűséggel tartós magbankot is képeznek. Ennél is jobban mutatja agresszivitását, hogy képes az allelopátiára, vagyis olyan anyagokat juttat a környezetébe, amelyek megakadályozzák más fajok növekedését.

Küllemét tekintve a homoki prérifű onnan ismerhető fel, hogy erőteljes csomókat képez, sekély gyökérzetű évelő növény, a levélhüvely peremén sűrű és elálló fehéres szőrkoszorú van.

A homoki prérifüvet 2017 óta számos helyen találták meg a kiskunsági homokterületeken, ahol korábbi parlagokon és elsődleges homoki gyepekben fordul elő, valamint Debrecen belterületén, fajszegény leromlott gyepekben megtelepedve, gyakorlatilag egynemű, más növényfajt alig tartalmazó összefüggő foltokat, néhol többhektáros állományokat képez. A tapasztalatok alapján a fajt a legelő állatok nem vagy alig fogyasztják, ami tovább segíti a terjedését - festik le a problémát az MTA munkatársai, akik szerint mivel a növény kifejezetten a meleg és aszályos környezetet kedveli, további terjedését a klímamodellek által előjelzett szárazodás és hőmérséklet-emelkedés is segíteni fogja.

HOZZÁSZÓLÁSOK