A tendenciára egyelőre nincs OEP-válasz - idézi Gajdácsi József főigazgató-helyettes előadását a szakportál. Ezt Gajdácsi azzal magyarázta, hogy az informatikai jelentési rendszer egy évvel ezelőtti bevezetése nem volt zökkenőmentes, így igazából csak szeptembertől vannak megfelelően összevethető adataik. 2013-ban a nagy értékű gyógyszerekre 34,7 milliárd forintot terveztek, a nagy értékű eszközökkel (például pacemaker, beültethető defibrillátor, műszív) és eljárásokkal (például transzplantáció) együtt összesen 67,5 milliárd forintot. A tételes elszámolást - amely ugyanúgy finanszírozási technika, mint például a háziorvosoknál a fejkvóta, vagy a járóbeteg-ellátásban a német pont - bár zárt kasszában alkalmazzák, igyekeznek a kvótákat nemcsak fiskális, hanem klinikai igényeknek megfelelően is alakítani, s mindig hagynak tartalékot.

A szakmai protokoll még a leggazdagabb országoknak is drága

A szakmai és finanszírozási protokollokat összehangolni nem egyszerű feladat, jelezte a főigazgató-helyettes, utalva arra, hogy például a "liberális" ajánlás szerint évente 25 ezer defibrillátort kellene beültetni a betegeknek, amit persze még a leggazdagabb államok sem engedhetnek meg maguknak, hiszen egy ilyen készülék 1,5-2 millió forint. Ezért olyan indikációt határoznak meg, amely nemzetközileg is elfogadott és alkalmazott.

Forrás, vagyis pénz kérdése, hogy mi kerül be a továbbiakban a tételes elszámolású körbe. Gajdácsi annyit elárult, hogy tervezik például az ízületi felszínpótló protézisek beemelését, ugyanis most inkább olcsóbb és gyengébb minőségű implantátumokat ültetnek be spórolásból a betegeknek az intézmények, ám ezek a speciális problémájú pácienseknek nem nyújtanak hathatós segítséget.

Hogy érdemes volt a tételes finanszírozásba átsorolni a nagy értékű terápiákat, eszközbeszerzéseket, eljárásokat, arra Cserháti Péter helyettes államtitkár mutatott rá: a betegek ellátása immár azonos feltételekkel zajlik, nem függ a kórházak teljesítménylimitjétől (tvk) és pénzügyi helyzetétől.