Tölgyessy: megszorítás lesz, csak másképp hívják

A jövő évi államháztartás kiadási oldalán kevés az újdonság, nincsenek hangzatos reformlépések, mégis világosak az új hatalom preferenciái. Bár Orbán Viktor szótárából hiányzik a megszorítás kifejezés, az új kormány bőven él a közvetett megszorítások eszközével - mondta ma reggel Tölgyessy Péter a Kossuth Rádióban.
NAPI, 2010. november 8. hétfő, 09:01
Fotó:

A váltig reformszólamok lázában égő, ám ténylegesen keveset cselekvő baloldali kormányokhoz képest Orbán Viktor egészen másként hirdeti meg a maga forradalmát - fogalmaz Tölgyessy. Szótárából hiányzik a megszorítás kifejezés, ám ettől még az új kormány bőven él a közvetett megszorítások eszközével. A Fidesz első költségvetése mégis valóságos irányváltást ígér.

A változások alapja a magyar vállalkozói ideológia, amely szerint: a feltörekvő rétegek viszik a vállukon az országot, ha az állam radikálisan visszavágná adóikat, megszabadítaná a hazát a külföldiek túlerejétől, hamarosan előbbre lennénk. Ezen világlátás alapján a nagyszabású adócsökkentéshez nem kell nagyon más, mint az egyébként is "dologtalan" közalkalmazottak megszorongatása, valamint a munka világából kimaradó "ingyenélőknek" jutó jóléti kiadások visszavétele, továbbá az úgymond "nem termelő" ágazatokban tevékenykedő külföldi cégek megsarcolása.

A vállalkozói ideológia csak korlátozottan hajlandó eltartani a különböző közintézményeket. Az adózáshoz nem szokott országban a kisvállalkozói világlátás messze szélesebb körben hat közvetlen érdekeltjeinél, a tervezett intézkedések vesztesei is sokszor osztják alaptételeit. De mivel a jobboldal jelenlegi választói között jókora arányban vannak azok, akik közvetlenül nemigen nyerhetnek a változásokon, ezért a társadalompolitikai hangsúlyváltás hangereje a Fidesztől megszokottnál csendesebb.

Az új gazdaságpolitika lényegének egyelőre hatalmas a választói támogatása: Orbán Viktor az emberek régi vágyait szólaltatja meg. Az elmúlt húsz esztendő miniszterelnökei jobbára az elitek igazságáról kívánták meggyőzni az országot, most viszont Orbán Viktor a nép reményeit mondja a szemébe a régi eliteknek.

Már jó ideje nem vezérelte a hazai gazdaságpolitikát ilyen mértékig a hideg közgazdasági számítás helyett a politikai konstrukció sodrása. A kérdés most leginkább az: a jelenlegi világgazdasági feltételek mellett lehetséges-e a korábbinál lényegesen magasabb növekedés nálunk. A Költségvetési Tanács számításai szerint a különadók terhét az érintett cégek hozzávetőleg fele részben szétterítik majd a gazdaság egészére.

Sokak véleményével szemben, az egykulcsos adó Szlovákiában és Romániában önmagában nem növelte jelentősen a gazdasági növekedést, nem fehérítette ki nagy arányban a nem adózó gazdaságot, viszont a válság idején igencsak hiányoznak a kieső bevételek az államháztartásból. A most háttérbe szorított, de finanszírozási rendszerükben nem megújított területek, az egészségügy, a közoktatás intézményei idővel zajosan követelhetik a náluk égetően hiányzó pénzeket. A Fidesz mindenhol államosít és központosít, ebből hosszabb távon aligha lehet olcsó közigazgatás.

A nyugdíj-megtakarítások folyó költségvetési felhasználása nélkül jövőre valójában hatszázalékos lenne az államháztartási hiány. Kellő gazdasági növekedés hiányában, a különadók fenntartása nélkül három év múlva nehezen lesz finanszírozható a költségvetés. A hagyományos közgazdaságtan nem ígér túl sok jót az új gazdasági iránynak, de sok függ a világgazdaság jövőbeli növekedésétől is.

A létező magyar kapitalizmus mindenképpen jelentős korrekciókra szorul, ám Orbán Viktor inkább sokban a fennálló antitézisét keresi. Választók tömegei akarják a váltást, a Fidesznek nemigen van más: csak előre. Néhány esztendő és mindannyian a saját bőrünkön tapasztalhatjuk majd, sikeres-e új közgazdaságtan.

HOZZÁSZÓLÁSOK