Továbbra sem vonzó a részmunkaidő

Magyarországon az európai átlagnál sokkal kisebb arányban fordulnak elő rugalmas munkaidőt megengedő szerződések. A felmérések szerint kevesen dolgoznak otthon; kevesen vesznek részt felnőttképzésben és még kevesebben a munkaidőbe beszámított képzésben.
NAPI Online, 2009. február 10. kedd, 08:10
Fotó:

Magyarországon a munkához való kötődésnek a teljes munkaidős foglalkoztatáson kívüli formái kialakulatlanok, csökevényesek: a foglalkoztatottak közül kevesen dolgoznak részmunkaidőben, kevesen vannak és lehetnek átmenetileg távol a munkahelyüktől; kevesen dolgoznak a szokásostól eltérő munkaidőben - ha mégis, azt nem valamilyen, rugalmas munkaidőt biztosító szerződés teszi lehetővé -; kevesen dolgoznak otthon; kevesen vesznek részt felnőttképzésben és még kevesebben a munkaidőbe beszámított képzésben - állapította meg három kutató. Bajnai Blanka, Hámori Szilvia és Köllő János a Munkaerőpiaci Tükör 2008 kötetben megjelent tanulmánya szerint a nem foglalkoztatottak közül kevesen keresnek állást, kevesen regisztrálják magukat munkanélküliként. Kirívóan magas azok aránya, akik nem is szeretnének fizetett állást.

A fiatalok körében a részmunkaidős és az időszaki foglalkoztatás Nyugat-Európán belül is széles sávban szóródik: a 15-24 éves, nappali tagozaton nem tanuló fiatalok körében például a heti 36 óránál kevesebbet dolgozók aránya 19 százalék (Olaszország) és 57 százalék (Norvégia) között, a heti 20 óránál kevesebbet dolgozóké 1 százalék (Izland) és 37 százalék (Norvégia) között változik. E különbségeket tovább növelik a diákmunka elterjedtségében mutatkozó eltérések. Magyarországon a 36 óránál rendszeresen kevesebbet dolgozó férfiak aránya 2,6 százalékra tehető, a 20 óránál kevesebbet dolgozók aránya pedig gyakorlatilag nulla. Ez az érték fele-egyharmada a három régi EU-tagnál mértnek és gyakorlatilag azonos a szlovákkal. A nőknél a szokásos munkaidőben dolgozók 8,1 százaléka teljesített 36 óránál kevesebbet, ez az érték a görögnek kevesebb mint fele, a dánnak kevesebb mint egynegyede, az osztráknak egyötöde, a szlováknál árnyalatnyival magasabb.

Noha a nagyon változó munkaidőben dolgozó magyarok átlagos munkaideje magas, körükben a részmunkaidősök aránya nem elhanyagolható: 16 és 29,1 százalék a 36 órás, és 2,2 és 4 százalék a 20 órás kritérium alapján a férfiaknál és a nőknél - ez azonban a népesség egészére vetített részmunkaidős arányt legfeljebb egy-másfél százalékkal tornázza feljebb. A felmérések szerint az alacsony részmunkaidős arány elsősorban a közép-európai volt szocialista országok (Magyarország, Csehország, Szlovákia és Szlovénia) sajátja. A rendszeresen 1-35 órát dolgozó részmunkaidős nők aránya Lengyelországban (20,4 százalék) és a balti országokban (13-17 százalék) lényegesen magasabb, bár így is elmarad az EU-15-ök csoportjában mért értékektől.
Magyarországon az európai átlagnál sokkal kisebb arányban fordulnak elő rugalmas munkaidőt megengedő szerződések, ami fontos szerepet játszik abban, hogy a férfiak és a nők ritkábban vannak távol a munkahelyüktől és sokkal ritkábban dolgoznak kevesebbet vagy többet a szokásos munkaidejüknél - vélik a kutatók. Ausztriában és Dániában a szokásosnál kevesebbet dolgozók 30, illetve 44 százaléka a rugalmas munkarendnek köszönhetően dolgozott kisebb óraszámban a referenciahéten, míg Magyarországon ez az arány csak 5,6 százalék (Görögországban és Szlovákiában pedig még alacsonyabb). Hasonlóképpen, Ausztriában és Dániában a szokásosnál többet dolgozók között is 40-50 százalék a rugalmas munkarendre hivatkozók aránya, míg Magyarországon csak 17 százalék.

HOZZÁSZÓLÁSOK