Új típusú MNB-vizsgálat vár a bankokra - Mit érdemes tudni róla?

A közeljövőben az MNB szanálási területe számos bankot fog kiértesíteni, melyben egy új típusú eljárás lefolytatásáról tájékoztatják az érintetteket. Az MNB felügyeleti területe (Felügyelet) részéről már megszokhatták az intézmények a rendszeres ellenőrzési eljárásokat, a szanálási feladatkörében eljáró MNB azonban a közeljövőben fogja rendszeressé tenni saját, a felügyeleti ellenőrzésektől elkülönült eljárásait, ezért érdemes röviden áttekinteni, hogy milyen célt szolgálnak, hogyan zajlanak majd ezek a vizsgálatok, valamint azt is, hogy eredményük hogyan hathat ki a vizsgált intézmények működésére.
Napi.hu, 2016. október 28. péntek, 10:00

Kómár András, MNB

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) szanálási területéről sokaknak az MKB Bank közelmúltban lezárult szanálása és a szanálás során alkalmazott intézkedések jutnak elsőre eszébe. A szanálási hatóságként eljáró MNB-nek azonban "békeidőben" is számos feladata van a szanálási törvény hatálya alá tartozó hitelintézetek és befektetési vállalkozások vonatkozásában.

Az egyik legfontosabb feladat a szanálási tervek készítése és azok folyamatos naprakészen tartása, melynek keretében a hatóság intézményre szabott szanálási stratégiát és intézkedési tervet dolgoz ki arra az esetre, ha az intézmény válsághelyzetbe kerülne, és önállóan nem tudná a biztonságos és jövedelmező működését helyreállítani. A szanálási tervezés tehát folyamatos munka, a hatósági felkészülést szolgálja, és minden intézmény kapcsán el kell végezni. Így a szanálási tervek készítése nem jelenti azt, hogy a szanálási hatóság az érintett intézmény közeljövőbeli szanálására készül, hiszen a szanálási terveket akkor is el kell készíteni és aktualizálni, ha az érintett intézmény szanálására sosem kerül sor.

A szanálási tervek

Az uniós jogi keretrendszeren alapuló hazai szabályozás elvárja a szanálási feladatkörében eljáró MNB-től, hogy egyedi és csoportszintű szanálási terveket készítsen, melyeket évente felül kell vizsgálnia. Azon hazai intézmények esetén, melyek anyavállalatának székhelye az EU másik tagországában található, az MNB az érintett szanálási hatóságokkal a szanálási kollégiumokban együttműködve vesz részt a csoportszintű szanálási terv kidolgozásában. Az EU másik tagországában anyavállalattal nem rendelkező hazai intézmények esetén pedig az MNB önállóan, vagy az EU-ban leánybankokkal rendelkező bankcsoportok esetén az általa vezetett szanálási kollégium munkáját irányítva felel a szanálási tervek elkészítéséért.

A szanálási terv minimális tartalmi elemeit jogszabály határozza meg, így annak egyebek mellett tartalmaznia kell az intézmény kritikus funkcióinak és a fő üzletágainak, a más intézményekkel való egyoldalú vagy kölcsönös függőségi kapcsolatok bemutatását, a szanálásra vonatkozó alternatív forgatókönyveket, az intézmény kritikus funkciói, fő üzletágai és eszközei értékének és értékesíthetőségének meghatározására irányuló eljárásokat, a szanálási opciók finanszírozási tervét, a válságkezeléshez kapcsolódó kommunikációs tervet, valamint a szanálhatóság értékelésének részletes leírását.

Mit értünk a szanálhatóság értékelése alatt?

A szanálhatóság azt jelenti, hogy az intézmény vonatkozásában nem merülnek fel a sikeres válságkezelést gátló lényeges akadályok, azaz az adott intézmény esetleges szanálása vagy felszámolása esetén válságkezelési intézkedésekkel fenntartható az intézmény kritikus funkcióinak folytonossága és elkerülhetők a pénzügyi közvetítőrendszere stabilitására gyakorolt jelentős negatív következmények. Az intézmény szanálhatóságának értékelését az MNB-nek a szanálási terv készítésekor és felülvizsgálatakor is el kell végeznie a szanálási tervben szereplő összes válságkezelési forgatókönyvre vonatkozóan.

Mit vizsgál az MNB a szanálhatósági értékelés során?

A szanálhatósági értékelés mindig az adott intézmény egyedi jellemzőitől és a rá vonatkozó szanálási terv tartalmától, az abban szereplő szanálási stratégiá(k)tól függ. A kiemelt vizsgálandó területeket és szempontokat a szanálási törvény is rögzíti, így a hitelintézetek maguk is áttekinthetik ezeket, felkészülvén az ilyen vizsgálatokra:

  • léteznek-e olyan intézkedések és intézményi megoldások, amelyek célja a fő üzletágak és a kritikus működési folyamatok támogatása és fenntartása érdekében az alapvető személyzetről, az infrastruktúráról, a finanszírozásról, a likviditásról és a tőkéről való gondoskodás?
  • a csoport jogi struktúrája - a jogalanyok száma, a csoport struktúrájának összetettsége, illetve az üzletágak és a csoporthoz tartozó vállalkozások egymáshoz rendelésében mutatkozó nehézségek miatt - mennyire akadályozza a szanálási eszközök alkalmazását?
  • az intézmény vezetői információs rendszerei képesek-e arra, hogy az intézmény eredményes szanálásához elengedhetetlen információkat mindenkor (tehát nem csak egy adott hét, hónap, negyedév végén), akár gyorsan változó körülmények között is rendelkezésre bocsássák?
  • milyen mértékben léteznek olyan készenléti tervek és intézkedések, amelyek válsághelyzetben is biztosítják a fizetési és az elszámolási rendszerekhez való folyamatos hozzáférést?
  • az intézmény szanálása mennyire jelentős közvetlen vagy közvetett hátrányos hatást gyakorolhat a pénzügyi rendszerre, a piaci bizalomra vagy a gazdaságra?
  • a szanálási eszközök és jogosultságok alkalmazása révén mennyire tartható vissza a más intézményekre vagy a pénzügyi piacokra való továbbterjedés?
  • az intézmény szanálása mennyire jelentős hatást gyakorolhat a fizetési és az elszámolási rendszerek működésére?

A szanálhatósági akadályok feltárásának kiindulópontja az MNB-nél már rendelkezésre álló információ, melyet kiegészíthet a szanálási hatóság általi adatbekérés, valamint a felügyeleti vizsgálatoktól elkülönülten, a szanálási hatóság által az adott intézmény vonatkozásában indított - jellemzően, de nem szükségszerűen helyszíni szakaszt is tartalmazó - hatósági vizsgálat. Ilyen vizsgálatok indítására és rendszeressé válására számíthatnak a közeljövőben hitelintézetek.

Mi történik, ha az MNB jelentős szanálhatósági akadályt talál?

Ha a szanálási feladatkörében eljáró MNB a szanálhatóság értékelése során megállapítja, hogy az intézmény szanálhatóságának jelentős akadályai vannak, erről írásban tájékoztatja az intézményt és a Felügyeletet. Az intézmény legfeljebb négy hónapon belül javaslatot tesz a szanálási feladatkörében eljáró MNB-nek a tájékoztatásban megjelölt szanálhatósági akadályok megszüntetésére vagy kezelésére. Az MNB szanálási területe a Felügyelettel egyeztetve értékeli, hogy az intézmény által javasolt lépések megfelelőek-e az akadályok kezelésére, megszüntetésére.

Ha az intézmény javaslata alkalmas a szanálhatósági akadályok kiküszöbölésére vagy hatékony kezelésére, akkor az MNB legfeljebb három hónapos határidő tűzésével kötelezi az intézményt - vagy csoportot - a lépések megtételére. Ha az intézmény által javasolt, illetve vállalt intézkedések az MNB szerint nem alkalmasak a szanálhatósági akadályok elhárítására, a szanálási hatóság válik jogosulttá meghatározni azokat az intézkedéseket, amelyet a szanálhatóság érdekében az intézménynek végre kell hajtania.

A szanálhatósági akadályok kockázatot jelentenek egy esetlegesen szükséges válságkezelés sikeres lebonyolításában, jelentős akadályokat gördítve a szükséges eszközök alkalmazása elé, így akadályozva a szanálási célok elérését. Az intézményi válságkezelésen túl közvetett módon a pénzügyi szektor többi szereplőjét, végső soron pedig a pénzügyi stabilitást is veszélyeztethetik, így - EU-s elvárás alapján - a szanálási feladatkörében eljáró MNB ehhez igazodóan "erős" hatósági jogosítványokat kapott az akadályok elhárítására.

Konklúzió

A szanálási feladatkörében eljáró MNB a hitelintézetek és a befektetési vállalkozások szanálásán túl, "békeidőben" is számos feladatot ellát, és a szanálási tervezés keretében nem csak adatszolgáltatásokat rendel el, hanem a Felügyelettől független, önálló helyszíni vizsgálatokat is tart az intézményeknél. A szanálási tervezés és a szanálhatósági vizsgálatok a normál, "békeidős" hatósági működés részei, nem jelentik azt, hogy az MNB szanálni kívánja az érintett intézményeket.

A piaci szereplőknek érdemes komolyan venniük ezeket a vizsgálatokat és felkészülniük, illetve együttműködniük a szanálási hatósággal a szanálási tervezés során, mivel a szanálhatósági akadályok elhárítására szolgáló hatósági jogosítványok erősek és jelentős mértékben képesek befolyásolni az intézmény vagy csoport szervezeti, működési struktúráját, stratégiáját és üzleti működését (leányvállalatok, üzletágak értékesítésére vagy egyes tevékenységekkel való felhagyásra kötelezés, a csoport működési modelljének és struktúrájának átalakítására kényszerítés).

A szerző az MNB szanálási területének dolgozója.

HOZZÁSZÓLÁSOK