Az MNB elemzte, hogy miként alakulna a rövid külföldi források aránya a teljes állományon belül az előttünk álló két évben, feltételezve, hogy a megújítási ráták a 2010 végén látott szinten maradnak. További feltételezésük az volt, hogy a megújuló hosszú lejáratú források a vizsgált időszakban nem kerülnek ismét éven belüli hátralévő lejáratba, tehát eredeti lejáratuk 2013. december után lesz.
Az eredmények szerint a rövidülés könnyen nyomon követhető a hosszú és a rövid külföldi források megújítási rátájának alakulása mentén. A múlt évben a hosszú kezdeti futamidejű külföldi forrásoknak csak 6 százaléka újult meg. A rövideknél ezzel szemben a megújítási ráta 2010-ben meghaladta a 100 százalékot, azaz állományuk nőtt. Ez azt jelenti, hogy a bankrendszer a hosszú forrásait részben röviddel váltotta ki, illetve egy részét nem újította meg. A kivetítés alapján az eredeti lejárat szerinti éven belüli külföldi források aránya 36,5 százalékról 52,5 százalékra emelkedik, miközben a hátralévő futamidő szerinti egy éven belüli források részaránya csak kisebb mértékkel, 55,6 százalékról 63 százalék fölé növekszik. Bár a rövid külföldi források megújítása is alig haladja meg a 100 százalékot, azaz az állomány csak lassan növekedne, a teljes állomány csökkenése miatt relatíve gyorsabban nő a rövid források szerepe.
E szerint akár rövid idő alatt is jelentős mértékben tovább erősödhet a rövid külföldi finanszírozás szerepe. A rövid forrásokra való erős ráutaltság miatt növekszenek a megújítási kockázatok a bankrendszerben. Így nemcsak a bankrendszer sokk-ellenálló képessége lesz kisebb, de a gyarapodó likviditási kockázatok miatt a hitelezési képesség is romlik.