Irreális elvárás, hogy a 100-150 éves épületállománnyal költséghatékonyan, a mai követelményeknek megfelelően lehet működtetni az ellátórendszert - mondta Weltner János sebész főorvos. Ugyanakkor, amíg az amortizáció nincs benne a finanszírozásban, addig alacsony a költséghatékonyság iránt érdekeltség, felesleges presztízsberuházásokra kerül sor. A szakember rámutatott, el kellene dönteni, hogy a feladatot, vagy a teljesítményt finaszírozzák, mert a jelenlegi állapot, vagyis a kettő keveredése káoszhoz vezet. Kiemelte: az egészségügy jelenlegi irányításából hiányzik a helyzetelemzés, a mutatók fejlesztése, olyan vizsgálat tervezése, amelynek alapján jó döntéseket lehetne hozni. A döntéselőkészítésnek ma nincs szervezete, nincs mit elemezni, de olyan csoport sincs, aki tudná, hogy hogyan kellene ezt csinálni. Ez olyan mint repülőgépet vezetni, letakart műszerfallal, amit lehet éppen, csak nem biztos, hogy odaérkezünk, ahova akarunk - fogalmazott Weltner János.

Tóth Ildikó, a várpalotai Medicomplex csoport egynapos sebészeti és rehabilitációs központ vezetője megerősítette, az adatok hiánya az egyik legnagyobb probléma. Ugyanakkor félő, hogy ha szakmán belül feltárják az intézmények túlélését lehetővé tévő praktikákat - közte a vattapontokkal kitöltött tvk-kat - akkor ezeket a pénzeket kivonják az egészségügyből - tette hozzá. Mint elmondta, a teljesítmények túlpörgetése a kórházak pénzügyi egyensúlyának a megteremtését szolgálta 10 éve, akik pedig  ezt a technikát alkalmazták, sokkal jobb helyzetbe kerültek. Ezek a különbségek azonban kiegyenlítődés helyett besültek az elmúlt 10 év alatt. Rámutatott, a döntéshozók között is sokan látják a szakmapolitikai döntések szükségességét, a menedzsment azonban nem a szakmáját műveli, hanem a gázárral foglalkozik. Kifejtette, a krónikus ellátásban azt tapasztalják, hogy a betegek egyre rosszabb állapotban, egyre rosszabb gyógyszereléssel kerülnek oda, mert az aktív ellátó osztályokon az ellátás minősége kritikán alulira csökkent.

Eltűnő betegek

Trombitás Zoltán, a kerepestarcsai Flór Ferenc kórház főigazgatója több más kórházvezető tapasztalataira is utalva elmondta, tavaly július, vagyis az új rendszer elindulása óta eltűnt a beteg a rendszerből. Míg korábban a tvk-t sokszor 15-20 százalékkal túlteljesítették, és ezt is csak kemény intézkedések árán, azóta október kivételével egyszer sem sikerült kihasználni a teljes finanszírozást beteg híján. Trombitás megjegyezte, a gondok közül mostanában az adminisztrációs terhekre és a perek terheire szokott koncentrálni, szerinte ilyen erős pénzügyi szorításban ebben a két kérdésben kellene lépni.

Bazsó Péter, idegsebész úgy vélte, meg kellene határozni, hogy egyáltalán milyen ellátást tudunk nyújtani. Mert a szolgáltatás fejlesztésének puffere szerinte eddig az volt, hogy nem fizették meg az egészségügyi dolgozókat. Ez a puffer mára kimerült, a szakemberek elmentek, mert az olyan áthidaló megoldások, mint a co-payment és a paraszolvencia a betegszám változásával és a pénztelenséggel kikerültek a rendszerből. Hozzáfűzte, a fővárosban legalább 3-4 olyan szakma van, amelynél az összes orvost számba véve - nyugdíjkorhatártól, egyebektől függetlenül is - a meglévő 5 osztályból a munkaidő és egyéb szabályok betartásával összesen egyet lehetne működtetni.

Toldy-Schedel Emil kardiológus, a Szent Ferenc kórház főigazgatója a szívbetegek rehabilitációja és a betegek rendszerből való eltűnése kapcsán arról számolt be, hogy a munkahely féltése miatt pont az 40-60 év közötti, infarktuson átesett csoport nem kerül rehabilitációra, akik ezzel 6-7 év pluszhoz juthatnának. Visszajárnának viszont a hetven fölöttiek, nekik azonban nincs lehetőségük hosszan kihasználni az előnyöket. A közép-magyarországi betegút szervezésről szólva kifejtette, mindenki mindenhova mehet, ugyanakkor az új területekről nem jönnek, a régiekről viszont eltűntek a betegek. A sürgősségi ellátásban pedig egyes kórképeknél,a betegút szervezés miatt a budapesti lakosok rosszabbul járnak, mint ugyanazzal a betegséggel mondjuk Hatvanban, vagy Győrben. Mint fogalmazott, beépítettünk olyan részelemeket, amelyek összességében nem biztos, hogy rosszul működnek, de a beteg rosszabbul jár. A szakember szerint ha az egész ellátást picit a prevenció felé tolnánk, máris felszabadulnának bizonyos kapacitások, ezzel tehermentesítenék az ellátórendszert.