A Napi Gazdaság hétvégi számának cikke

− Ön az Ernst & Young Az év üzletembere 2012-es választásán Merész újító lett. Az indoklás szerint termékei előállítása során a termék "érdekeit" helyezi előtérbe a gazdaságosság helyett, ami a minőségi alapanyagok felhasználásában, a szakmailag jó gyártástechnológia és üzemi gyakorlat alkalmazásában, valamint a figyelmes munkavégzésben testesül meg. Miért kezdett tejjel foglalkozni?

− Ezt tanultuk. Amiatt beszélek többesszámban, mert a kollégáim ugyanúgy részesei ennek a sikernek, mint én. Lassan harminc éve kezdtünk együtt abban a csermajori tejipari szakközépiskolában, amelyik csak pár kilométerre van az üzemünktől. A szakközépiskola után gépészetet tanultam, de amikor második lettem egy országos szakmai versenyen, minden megváltozott, mert az első tízet automatikusan felvették bármelyik egyetemre vagy főiskolára. Így kerültem a Műegyetem élelmiszergépész szakára, majd időközben átmentem a Bánki Donát élelmiszer-ipari főiskolára, ahol levelezőn végeztem, mert közben találkoztam az életem párjával, akivel Kapuvárra költöztünk és elkezdtük a közös életünket.
A Győr-Sopron megyei tejipari vállalatnál kezdtem dolgozni Csornán. A vajgyártónál kezdtem és az üzemrészvezetésig jutottam.

A rendszerváltozáskor minden szerveződni kezdett és nagy változásokat élt meg a szakma, az állam elengedte a termelők kezét. Változtak az árak, változtak a fizetési feltételek. Elillant a piaci biztonság. Ekkor tettük fel a kérdést: nem kell a tej? Talán nekünk érdemes benne gondolkozni. Az üzemet 1992-ben alapítottuk Németh Andrással, aki azóta is a kollégám, barátom. Mivel a hazai sajtpiac csupán a "trappista sajt-mackósajt" vonalon mozgott − és ez húsz év alatt sem javult túl sokat −, úgy gondoltuk, ennél létezik jobb is. Mindent úgy csináltunk, ahogy azt az iskolában tanultuk, a piac azonban nem volt erre még érett, ezért gyorsan kellett váltanunk.

- Miképpen sikerült mégis váltani?

- Az első három-négy év a piaci részesedés bővítésére ment el és arra, hogy visszafizessük a hiteleinket, megerősödjünk, fejlesszük a technológiát. Az első mérföldkő 1996 körül volt a rikottagyártás beindulásával, mert korábban vásároltuk mint alapanyagot, de nem gondolkoztunk benne termékként. Érdekes, hogy most itt ülünk a budapesti Deák téri Tejivóban − holott ezt 15 éve már megcsináltuk −, csakhogy a tejivónk megelőzte a korát, így csak két évig üzemelt, mert nem hozott elég hasznot, valamint kellett a hely irodáknak.

− Említette az első növekedési fázist, mennyi volt azóta?

− A rikottagyártás volt az első. Hihetetlenül gyorsan felfutott, mivel napi 100 ezer liter savó feldolgozását jelentette a napi ezerről. Ez 3 tonna túrótermelést jelent naponta. Kiépítettük a piacot és ez teremtett lehetőséget anyagilag és hitben, hogy egy nagy, EU-konform üzem építésébe kezdjünk. Ez volt a második nagy fázisunk. A következő négy évben szinte egyeduralkodók voltunk a piacon, sosem tudtunk eleget gyártani.

Veszteség, adósságok és előremenekülés

− A növekedés technológiaváltással is járt, ezt hogyan valósították meg?

− Magunk alkottuk a technológiát, teljesen a portfóliónkra szabva: tejből sajtot, tejfölt, tejszínt kannás tejet, nagyüzemi termékeket, vajat gyártottunk. Aztán jött az EU-csatlakozás. A szigorodó állat-egészségügyi előírásoknak sikerült megfelelnünk, de meggyengültünk, mert az intervenciós kasszába folyamatosan nettó befizetők voltunk. Ráadásul ebben az időben pár dolgozónk nagyon meglopott bennünket. Veszteségesek lettünk.

− Hogy tudtak ebből a helyzetből kijönni?

− Az adósságainkat épphogy megúsztuk. Majd előre menekültünk. A multinacionális cégekkel sokféle minőségi kategória megjelent és akkor merült fel bennem, hogy csináljuk "rendesen". Felállítottunk egy olyan termékportfóliót, amelyre szakemberként is azt tudtam mondani, hogy hibátlan. Ez lett a Cserpes Sajtműhely mint márka és az elmúlt hét év sikersztorija. Nem hittük, hogy ez lesz belőle.

− Ezt hogy érti?

− Nem gondoltuk, hogy idáig eljut mennyiségben, piaci pozícióban, ismertségben. Abban biztosak voltunk, hogy csak úgy nem veszi be a piac. Önálló kereskedelmi struktúrát kellett kialakítani. Németországból hoztunk egy kínálóautót, azzal indultunk Sopronban, Győrött, Budapesten. Emellett saját üzleteket hoztunk létre. Hét autóval és két piaci standdal indultunk, azóta még hármat nyitottunk. A márka önálló életet él azóta. A kisboltosok megkerestek, mert azt akarják tartani, amit a vevő keres, míg a multik meghatározzák, hogy mit akarnak tartani és ahhoz keresnek gyártót. Mi nem ez utóbbi utat választottuk. A vevő éhezi a jót. Kezdettől fogva kitartottunk emellett és szembe mentünk a trendnek, mert ez egy zsákutca, amiből egyetlen gyártó sem tud kitolatni. Kezdettől fogva a tudatos fogyasztókra építettünk.

Kétmilliárdos árbevétel, stabil pénzügyi háttér

− A Tejivóból lesz franchise?

− Nem biztos. A karácsony előtti időszakban nyitottunk néhány saját üzletet, de az a tapasztalatom, hogy mindennek megvan a maga ritmusa. Nem lehet "túltolni" a dolgokat. Cégtulajdonosként az a felelősségünk, hogy bevárjuk a megfelelő pillanatokat. Ha sürgetni akarjuk a helyzeteket, annak törvényszerűen bukás a vége. Mivel egy tejivót csaknem 30 millió forinttal lehet megnyitni, kétségeink voltak, hogy egy olyan drága helyen, mint a Deák tér, megéri-e, de az emberek azonnal jönnek. Nyitottunk még kettőt, az egyiket a Corvinnál, a másik pedig Budán lesz.

− Mikor érezte azt, hogy ez már az a vállalkozás, amit anno elképzelt?

− Amikor hét éve elkezdtük a Cserpes Sajtműhelyt, éreztem, hogy nagyon jó a piaci fogadtatása, de akkor még rátelepedett minderre a rossz pénzügyi helyzetünk. Ma már stabil pénzügyi háttérrel rendelkezünk, időre fizetünk, nincs tartozásunk, csupán a bankhitelünk. Erősek vagyunk, sok beruházásunk van. Jelenleg kétszáz embert foglalkoztatunk és kétmilliárdos árbevétellel zártuk 2012-t. Jövőre a járműparkot fejlesztjük. Egy ilyen cég 10 százalékot tud beruházásra fordítani egy év alatt, márpedig minden nyereséget visszaforgatunk.