Bár pontosan nem tudni, hogy mi vezetett a dinoszauruszok 66 millió évvel ezelőtti kihalásához, a legáltalánosabb nézet szerint egy aszteroida becsapódása, és annak közvetkezményei hozhattak halált az ősgyíkokra. Tudósok szerint egy 14 km átmérőjű aszteroida lehetett a felelős, amely Mexikóban kivájta a Chicxulub-krátert, egy 170 kilométer átmérőjű és néhol csaknem 20 kilométer mély képződményt hagyott maga után.

Az viszont erősen kérdéses volt, hogy a végtelen űrön belül honnan is jöhetett egy ekkora szikladarab, amire most a Harvard-Smithsonian Asztrofizikai Központ szakértői találhatták meg a választ. Statisztikai elemzések és gravitációs szimulációk segítségével Amir Siraj, a Harvard asztrofizikus hallagatója és Avi Loeb csillagász kiszámolta, hogy az Oort-felhőből származó üstökösök egy részét a Jupiter gravitációs mezője téríti le a pályájáról, amikor azokat a Nap gravitációja befelé húzza.

"A Naprendszer úgy működik, mint egy flipper gép - magyarázza Amir Siraj. A nagy tömegű Jupiter a beérkező üstökösöket olyan pályákra rúgja, amelyek révén nagyon közel kerülnek a Naphoz. Ott a kőzet darabjai széttörnek, mert a sziklák távolabbi részeire másként hat a Nap gravitációs mezeje, mint a közelebbiekre, és üstökös repeszek jönnek létre, megnövelve annak a valószínűségét, hogy ezek valamelyike a Föld irányába repül" - idézi az Euronews a kutatással előhozakodó Loeböt.

Nem is feltétlenül az űrszikla és a közvetlen becsapódása indította be a dinoszauruszok kihalását sem: a lökéshullámok földrengésekhez és vulkánkitörésekhez vezettek, rengeteg lett a por a levegőben, ami lehűléshez vezetett, a növények nem tudtak fotoszintetizálni, ez pedig jelentős hatást gyakorolva az egész táplálékláncra. Nemcsak a dinoszauruszok, a Földön akkor élt növény- és állatfajok csaknem háromnegyede kipusztult.