Életveszélyes lakást építeni

Nem kezdenek új projektekbe az ingatlanfejlesztők, mivel életveszélyes ma magánberuházást indítani. A lakásépítők szinte teljesen leálltak, kiárulják a készleteket, elküldik a dolgozókat, piacra dobják a gépeiket, vagyis a vagyonuk feléléséből próbálják túlélni a következő időszakot - mondta a Napinak Varjasné Székely Éva, a Magyar Lakásépítők Országos Szövetsége (Malosz) elnöke.
Szepesi Anita, 2009. február 12. csütörtök, 08:17
Fotó:


A NAPI Gazdaság cikke

- Katasztrofális a helyzet a lakáspiacon, nincs munka és fizetőképes kereslet sem, ezenkívül pedig a jelenlegi projektfinanszírozási feltételek is ellehetetlenítik az indításokat. Változatlanul nincs beruházási hitel?
- Csak olyan feltételekkel és még úgy sem biztosan, amelyeket nem lehet vállalni a mai piaci helyzetben. A bankok 40-50 százalékos önerőt és 30-40 százalékos előértékesítést várnak el a fejlesztőktől ma, amikor még 5 százalékot sem lehet produkálni. Ki az, aki beszáll egy olyan projektbe, amelyiknek bizonytalan a kimenetele? Ráadásul még a feltételek teljesítése sem garancia a hitelre. A kamatköltséget sem lehet kitermelni az árbevételhez viszonyított 5 százalékos profitból.

- Mi lesz a folyamatban lévő lakásberuházásokkal?

- Az elkezdett építkezések zömét be fogják fejezni, bár most is vannak olyan projektek, amelyek menet közben leálltak - csak el kell sétálni a nagyobb építkezések környékén és látszik, hogy nem dolgoznak, de az igazán nagy baj az induló fejlesztéseknél van. Ilyenek ugyanis ma nincsenek.

- Ön már a válság kirobbanása előtt a fejlesztések visszafogásáról és a kereslet visszaeséséről számolt be.
- A folyamat nem új keletű, mostanra csak kicsúcsosodott. A visszaesés a 2004-es kormányzati intézkedések következtében indult el, a telekáfa bevezetése, az áfa-visszatérítés megszüntetése és az új lakások illetékmentességének 30-ról 15 millióra csökkentése, valamint az szja-kedvezmények megszüntetése eredményeként. Mindez áttételesen legalább 30 százalékkal tette drágábbá a vevők számára a lakásokat, így a fizetőképes kereslet olvadásnak indult, azonban kellett másfél-két év, hogy a hatás teljes egészében érzékelhetővé váljon.

- Ez volt a 2007-es komoly visszaesés hátterében?

- Igen, és a bajokat akkor tetézte a Fészekrakó program, amelynek keretében a használt lakásokat egymás között cserélgették családon belül, és meggyőződésem szerint banki támogatással éltek vissza a szocpollal. Az új lakások iránti belföldi kereslet már ekkor komolyan megbicsaklott, csakhogy egy ideig a külföldiek még életben tartották a piacot. Ám a válság e vevőket is elsodorta, így mostanra nincs kinek és nincs miből építeni.

- Milyen túlélési esélyt lát a lakásfejlesztők számára?

- Ebben a pillanatban semmilyet. A fizikai létszámot mindenhol leépítik, a felszereléstől, gépektől szabadulni próbálnak, de ez sem könnyű, mert mindenki ezt csinálja. A cégek megmaradnak talán vagy átalakulnak és felélik a vagyonukat. Mindenki lassít vagy átütemezi a projekteket - az is, aki ezt nem publikálja -, olyannyira eltűnt a fizetőképes kereslet. Ma életveszélyes magánberuházást indítani. Márpedig ha nem lesz új lakás, akkor óriási adóbevételtől esik el az állam. Tízezer, átlagosan 50 négyzetméteres lakás felépítése 40 ezer munkahelyet és 60 milliárdos költségvetési bevételt jelent - illetve ennek a hiányát, ha nem épülnek lakások.

- Mit tanácsolna ebben a helyzetben?
- A külföldi példák alapján az egyedüli megoldás, ha azonnali állami pénzekből termelő, munkahelyteremtő beruházásokat indítanak, hogy a fizetőképességet a vevők visszaszerezzék és megindulhasson a vásárlás. Ha a forrásokat díszkutak, óvodák és hasonló, nem piacképes terméket előállító beruházások megvalósítására fordítják, nem változik semmi. Éppen ezért önmagában azt sem tartom helyesnek, ha a nem termelő kisvállalkozások pénzt kapnak a munkahelyek megtartására - csak az értékteremtő munkahelyek létesítése húzhat ki minket a csávából.

HOZZÁSZÓLÁSOK