Donald Trump elnökségének utolsó napjai még az egyébként is botrányoktól és ellenzéki támadásoktól hangos adminisztráció kapcsán számos vitát generáltak. Nemzetközi szintre is került egy, miután a Twitter és a Facebook is letiltotta a leköszönő vezető profiljait a Capitolium elleni halálos áldozatokkal járó támadás után. A két techcég már a választási kampányban is jelölte a profilján, ha valótlan állítást tett, de miután feltüzelte híveit, majd nehézkesen kérte csak meg őket, hogy hagyják el a törvényhozás épületét, a két közösségi médiás platform száműzte őt a felületeikről.

A lépés komoly vitát váltott ki: megtehetik senki által meg nem választott személyek, egy vállalat döntéshozói, hogy elhallgattassák az Egyesült Államok még épp hatalmon lévő elnökét? Dönthet egy piaci cég arról, hogy a felületein meddig engedi a szólásszabadságot, milyen tartalmakat hagy meg vagy éppen töröl a megjelenésük után? Az erről szóló diskurzus jogelméleti szinten máshogyan mozog Európában és az USA-ban, ugyanis utóbbinál nemcsak a véleménykifejezés aktusát, de annak tartalmát is a szólásszabadság alá sorolja. Míg az európai jogrend hagyománya inkább arra épül, hogy senkit sem lehet megakadályozni abban, hogy álláspontját ismertesse, viszont azért amit és ahogy mond, igenis felelősségre vonható.

QP | Quality Placement

Ki cenzúrázhat és mit

Gazdasági síkon a vita arra terelődött, hogy milyen alapon mondaná meg az állam egy nem közszolgáltatást nyújtó piaci cégnek, hogy milyen saját szabályokat hoz. Cenzúra, ha beleszólnak abba, hogy mit kell engednie egy a saját értékrendjét meghatározó közösségi oldalnak, vagy ezt el kell viselnie akármilyen szereplőnek? Ennek van egy politikai síkja, amely alapján inkább hatalomtechnikai kérdés a szabályozás: ha a piaci cégek vezetőit nem választották, akkor miért ne dönthetnének egy népképviseleti demokrácia megválasztott döntéshozói a tartalmi vitákban. Csakhogy miért kéne hagyni politikusoknak, hogy akár visszaélve a hatalmukkal a kedvükre építsenek véleménydiktatúrát egy piaci cég által fejlesztett felületen?

Utóbbi pont, ahol leginkább bekapcsolódott a magyar kormány is a vitába, amelyet jól mutat, hogy Varga Judit igazságügyminiszter január végén azzal a felütéssel jelentette be, hogy márciusra készül a lex Facebook, hogy azt írta ki - ironikus módon épp a közösségi oldalára -, hogy "már önkényesen bárki lekapcsolható az on-line (sic!) térből bármilyen hivatalos, átlátható, tisztességes eljárás és jogorvoslat lehetősége nélkül". A miniszter szerint az algoritmusokat irányítják a platformok, hogy minél kevesebb emberhez jussanak el azon politikusok üzenetei, akiket ők nem kedvelnek. Vagyis az elérések, cenzúrázások mögött ideológiai okok állnak.

Közben az Európai Unió is rövidebb pórázt rakna a Facebookra és a többi közösségi oldalra. Az Európai Bizottság által kidolgozásra váró Digital Services Act célja, hogy transzparensebben működjenek a közösségi platformok, az ügyfélpanaszokat hatékonyabban kezeljék, valamint együttműködést várnak nagy techcégektől a szabályozó testületek irányába és betekintést akarnak az algoritmusokba. Az Európai Parlament több képviselője pedig azt javasolta, hogy egy közös uniós testület legyen az, amely a Facebook tartalmi és piaci irányelveit vizsgálhatja.

Inkább az EU legyen a hóhér

Ez adta a Napi.hu és a Pulzus Kutató közvélemény-kutatásának az ötletét is: ha már az Orbán Viktor vezette kormány és az Európai Parlament is hatóság által szabályozná a közösségi oldalakat, akkor kinél legyen a bírói talár és kalapács. A felnőtt lakosságra reprezentatív kutatás alapján pedig a magyarok nagyobbik része, 45 százalék ezt a jogot egy közös EU-s testületnek adná, csak 28 százalék engedné ezt át a magyar kormány által létrehozott szervnek. Miközben majdnem ugyanennyien (27 százalék) egyáltalán nem tartaná jónak, ha a magáncégekre tartalmi szabályozást erőltetnének.

P
Kép: u

A felmérés készítését meghatározza az is, hogy a Facebook és a Google már élesben tapasztalta meg, milyen ha egy nyugati demokrácia beléjük áll: Ausztráliában első körben pénzügyileg szabályozták, hogy mivel a felületeiken a tartalmat nagy részben hírszolgáltatóktól, médiapiaci szereplőktől veszik, ezeknek fizetniük is kell azért, hogy az emberek olvasni valót látnak az üzenőfalukon. Elsőre mindkét techcég mereven elzárkózott, de a Google gyorsan megállapodott a kiadóvállalatok egy részével, hogy mennyi forrást juttat nekik hirdetési bevételeiből, míg a Facebook a konfliktus élesedésekor lekapcsolta a hírmegosztási lehetőséget Ausztráliában, majd egy hét után megállapodott a canberrai kormánnyal. Így érthető, hogy a piaci cégek szabadságának aspektusa is megerősödött, emiatt nőhetett 27 százalékra a független működést pártolók aránya.

A kutatásról

A Pulzus Kutató felmérése 1000 fő megkérdezésével történt, a válaszok reprezentálják a magyar felnőtt lakosság véleményét. Ez azt jelenti, hogy az adatok nem, kor, iskolai végzettség és településtípus szerint a magyar alapsokasági adatoknak megfelelően tükrözik a felnőtt, 18 pluszos lakosság véleményét.

"Csatlakozz a Pulzushoz! Légy Te is véleményvezér!"

Érdekesség, hogy ritkán látott eltérés figyelhető meg a magyar férfiak és nők véleménye között: előbbi csoport 50 százaléka sorolná a közösségi oldalak felügyeletét uniós szerv alá, a nőknél ez csak 42 százalék. Pont ez a csoport az, amelyik 30 százalékban itthon tartaná erről a döntési jogot.

P
Kép: u

Felszínre jött egy generációs szakadék is a kérdésben: a magyar fiatalok alig 17 százaléka adná az Orbán Viktor vezette kormány kezébe a furkósbotot, miközben 41 százalékuk egyáltalán nem, 42 százalékuk uniós szinten szabályozna. Eközben a 60 évesnél idősebb lakosság 38 százaléka tartaná fenn ezt a jogot egy magyar hatóságnak, 49 százalék hagyná uniós szinten a kérdést. Ez a korosztály mindkét válaszlehetőségnél többségben van, míg csak 13 százalékuk hagyná meg a szabad működést. Köztes állásponton vannak a 40-59 évesek: akiknek 46 százaléka bízna uniós, 29 százalékuk hazai hatóságban, 25 százalékuk pedig elveti, hogy beleszóljanak a cégek ilyetén működésébe.

P
Kép: u

Végzettségi alapon is nagy a szórás: míg az alapfokú iskolát végzettek 41, addig a felsőfokú végzettséggel bírók 63 százaléka bízná az Európai Unióra a szabályozást. Utóbbi társadalmi réteg a legszkeptikusabb azzal szemben, hogy ezt a feladatot egy hazai testület lássa el: mindössze 14 százalék tartaná itthon a jogkört. A középfokú végzettséggel bírók 46 százaléka támogatna egy EU-s hatóságot, 21 százalék egy magyart, 33 százalék pedig nem akarja, hogy szabályozzák a Facebook és társai tartalmi irányelveit. Az viszont látszik, hogy mind a három besorolás szerint kisebbségben vannak, akik tagállami jogkörnek gondolják a felügyeletet.

P
Kép: u

Ha lakóhely szerint osztjuk fel a társadalmat, akkor is elválnak a vélemények: a Budapesten élők 54, a megyeszékhelyek lakóinak 56 százaléka bízik jobban egy uniós szervben, míg a városi lakosság 45, a falusi 35 százaléka látja csak ezt jónak.

P
Kép: u

A tagállami hatáskör támogatói a megyeszékhelyeken vannak a legkevesebben (15 százalék), a legtöbben közülük pedig községben élnek (itt 37 hagyná magyar kézben a szabályozást). Jóval kiegyensúlyozottabb a kép, ha a szabályozás elutasításáról van szó: a fővárosban 22 százalék látja ezt így, a megyeszékhelyeken 29, a városokban 26, a községekben 28 százalék.

Tájékoztatás

 A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja részeként valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.