A Napi Gazdaság szerdai számának cikke

Ha valaki az összeset végig akarta volna nézni, akkor ehhez több mint 4888 órát kellett volna a televíziók előtt töltenie. Havonta átlagosan ezerféle reklámfilm jelent meg a képernyőkön, ezek nagyjából egyharmada volt új, átlagos hosszuk pedig 25-26 másodperc volt. Egy néző (a teljes lakosságból) hónaptól függően 1300−1780 reklámot látott, míg a kereskedelmi szempontból "értékesebb" közönség, vagyis a 18−49 éves korosztály körében 1200−1500 reklámot néztek meg egy-egy hónapban. Az AGB Nielsen adatai szerint − kedvezményektől mentesen − a listaáras reklámköltés 104,4 milliárd forint volt az első három hónapban.

A teljes lakosság átlagosan napi csaknem öt órát tévézett márciusban, az olyan háztartásokban élők pedig, ahol nincs számítógép, ennél lényegesen többet, hat óra 20 percet. Az ötven év felettiek több mint hat órát időztek a képernyők előtt. A nők napi átlagban háromnegyed órával többet néztek tévét, mint a férfiak.

Végzettség szerint legkevesebb időt, valamivel több mint négy órát a diplomások tévéztek, a legtöbbet pedig a maximum általános iskolai végzettségűek ültek a készülékek előtt. Úgy tűnik, a hirdetők elméletileg részben megtalálhatták közönségüket, hisz a fő bevásárlók csaknem hat órát néztek televíziót naponta, ennél másfél órával kevesebb idejük pedig az aktív fő keresőknek jutott arra, hogy tévét nézzenek. És bár az úgynevezett Esomar ABC1 társadalmi csoportban − vagyis a magasan képzett vásárlók körében − a napi átlagos tévézési idő elmarad az átlagtól, ezt ellensúlyozhatta, hogy az Esomar C2DE csoport tagjai viszont átlagot meghaladó ideig nézték a televíziós programokat.