A Paks 2 projekt elérte az úgynevezett point-of-no-return-t (PNR), amit főként a repülésben használnak és azt a pontot jelöli, ahonnan már nem, vagy csak súlyos áldozatok árán lehet visszatérni a kiindulópontra, ha ezen túlrepülünk, már nagyon bíznunk kell abban, hogy épségben elérjük a következő leszálló pályát.

Természetesen korábban is volt rá példa, hogy ez után a pont után leállítottak egy hasonló beruházást, ám minden esetben nagy árat fizettek érte. "Mindenkin, aki ma a Paks 2-n dolgozik történelmi felelősség van. Ilyen sorsfordító méretű projekt esetében, ha valaki szervilizmus vagy szakmaiatlanság miatt elmulasztja a point-of-no-return előtti utolsó átfogó társadalmi, technológiai és pénzügyi vizsgálatokat, és ebből kifolyólag a projekt megbukik vagy vállalhatatlanul drága lesz, évtizedekig szégyen övezi majd munkásságát." - mondta Mártha.

Népszavazás kellene

Szerinte éppen ezért népszavazás kellene a kérdésről, amit a 2018-as választásokkal összekötve szinte költségmentesen meg lehetne szervezni. Nagyon fontos lenne megkérdezni az embereket, hogy legalább el lehessen mondani, megkérdeztük - vélte az MVM egykori vezetője.

A szakember szerint az sem mindegy, mennyibe fog kerülni végül az egész beruházás, hiszen mostanában is több - Roszatom által épített - atomerőműnek szálltak el a költségei.

"Alaposan meg kellene néznünk, hogy az az erőmű, amit rendeltünk az oroszoktól, bele fog-e férni a szerződött 12 milliárd euróba. Becsapjuk magunkat, ha a 12 milliárd eurós költségre alapozzuk a mondást, meg kéne vizsgálni, hogy mennyi lesz a vége. Már most látszik, hogy a végleges költségek meg fogják haladni a 15 milliárd eurót. Márpedig ha nem 12 lesz, akkor nem jön ki a matek." - mondta Mártha.

Ráadásul Süli János, a projekt élére kinevezett miniszter bár egy nagyon profi üzemeltetési szakember Mártha szerint, olyan, mint ha Lewis Hamiltont felvenné a Lada-gyár, hogy építsen egy jó autót.

Több, mint apró botlás

Szerinte érdemes lenne a költségeket is átnézni, hiszen miközben az oroszok 4,5 és 4,9 százalék közötti kamattal adnának euróhitelt, addig a piacon ennél már jóval olcsóbb pénzek is elérhetőek.

"A nemzetközi pénzpiacokon manapság nem ritka az akár 70 vagy 100 évre kibocsátott állampapír. Ausztria a napokban bocsátott ki 3,5 milliárd euró értékben 100 éves kötvényt, melynek hozama 2,11 százalék. Egyértelmű, hogy Magyarország az orosz hitel 4-5 százalékos kamatai helyett ugyanolyan 20-30 éves futamidőre jóval kedvezőbb feltételekkel tudna forrást szerezni. Ezt nem kihasználni több mint apró botlás." - hangsúlyozta Mártha.

Ki mer ma Pakson megszólalni?

Ezzel kapcsolatban kiemelte, hogy még a Paks 1 építésekor is nagyobb súlya volt a szakmai kérdéseknek: az építkezés során az azt vezető Pónya József szakmai alapon többször konfliktust vállalt a szovjetekkel és a központi bizottsággal, egy-egy alkatrészt vissza is küldtek, így épült végül egy jó erőmű. Amit az akkori szakma meg mert csinálni, ma nehezebben képzelhető el.

Ki meri ma Pakson hangosan azt mondani, hogy rossz egy szerződéses passzus nekünk, vagy nem megfelelő egy alkatrész, amikor Putyin félévente idejön beszámoltatni?

"Én erősen atomenergia támogató vagyok, ráadásul én hoztam tető alá 2009-ben azt a parlamenti szavazást, ahol a Fidesz és az MSZP együtt szavazott Paks 2 előkészítéséről. Viszont, ha a jelenleg meglévő atomerőmű, folyamatosan felújítva biztonságosan és főleg töredék pénzből elmegy még 20-25 évig, akkor inkább várnék az újjal és közben egyre tisztább lesz a kép mind a megújuló energia termelés mind az egyéb kérdések kapcsán. Tudomásul kell venni, hogy egy atomerőművet legalább három nemzedéknek szokás építeni és ennek minden vonzatát számon fogják rajtunk kérni." - zárta szavait a szakember.