Ilyen befektetőt válasszon cégének - így juthat könnyebben milliókhoz

Bár mind a kettő tőkebefektetésnek számít, mégis jelentős a különbség a kockázati és a szakmai befektető között.
Dzindzisz Sztefan, 2013. május 14. kedd, 12:52
Fotó: Napi.hu

Mára már elmúltak a válság sötét évei, legalábbis ami a tőkebefektetéseket illeti. Amíg néhány évvel ezelőtt nem volt könnyű feladat olyan forrásbő alapokat találni, amelyek hajlandóak lennének - főképp kezdő - vállalkozásoknak pénzt adni, addig mára már megfordult a helyzet: a Jeremie programoknak - melynek már a harmadik részét is meghirdették - is köszönhetőn egyre gyakrabban hallani arról, hogy mára inkább az lett a legnagyobb gond, hogy olyan cégeket találjanak, akikbe érdemes tőkét fektetni.

Ugyanakkor jelentős eltérés van a befektetők között - hívta fel a figyelmet Szombati András, a Magyar Kockázati- és Magántőke Egyesület (HVCA) gazdasági vezetője, elnökségi tagja, a Primus Capital partnere. A kockázati és a szakmai, stratégiai befektetőnek például más-más a kiindulási pontja: előbbi azért vállalja a nevéből adódó kockázatot, mert rövid távon (jellemzően 3-5 év) akar nagy, évi akár 25 százalékos hozamot elérni. Ezzel szemben a szakmai befektető nem egyszerűen bevásárol a profit reményében, hanem a megtérülést a stratégiai együttműködéstől, a tevékenységek összehangolásától, szinergiáktól várja - magyarázta a szakember. Éppen ezért ez utóbbi sokkal könnyebben nyit a tradicionális iparágak felé, mint például a mezőgazdaság, élelmiszeripar, vagy építőipar, míg a kockázati tőke leginkább az IT-szektorban dolgozókat keresi, hiszen jelenleg ez az a szektor, ahol viszonylag kis befektetéssel rövidebb időn belül nagy hasznot lehet teremteni. A szakmai beruházóknál előfordult olyan is, hogy ő volt a piacon a legerősebb és egyszerűen felvásárolta az iparági szereplőket. Amikor egy Amazont, vagy Google-t nézünk, akkor ő már nem tudja a növekedést organikusan, például tíz ember felvételével elérni, ilyenkor inkább megvesz egy technológiát, amit beépítve a saját rendszerébe elérhet egy fejlődést - magyarázta Szombati.

A halál csókja?
Arra már számos szervezet, köztük a HVCA is felhívta a figyelmet, hogy a szakmai befektető részére történő értékesítés emellett komoly üzleti kockázatokkal is járhat, mivel a vevő sok esetben a társaság versenytársa, amely a tárgyalások során elkerülhetetlenül bizalmas üzleti információk birtokába jut. Egyetértett ezzel Szombati is, aki mint mondta a szakmai befektetővel való alkudozás akár a halál csókja is lehet a cég szempontjából. Ilyenkor a befektető ugyanis akár több hónapig tartó átvilágítást tart, amely szinte minden területre kiterjed. Szabadalomvédettség - hangsúlyozta a Primus Capital partnere, majd hozzátette, hogy enélkül nem érdemes belekezdeni sem a tárgyalásokba, de az sem árt ha valaki egy tanácsadót fogad fel, aki végig tudja koordinálni az egész folyamatot.

Más különbségeket is említ Árva Jenő, a PwC Magyarország vállalati pénzügyi szakembere: ilyen például az eltérések a tranzakcióban felhasznált tőke tekintetében. Amíg a szakmai befektetők a tranzakciót sokszor jelentős hitelfelvétellel finanszírozzák (növelve ezáltal a célvállalat tőkeáttételét és így a befektetés kockázatosságát), addig a kockázati tőkés jellemzően saját tőkéből finanszírozza a célvállalat extenzív növekedését. Továbbá, amennyiben ehhez hozzávesszük a kockázati tőkebefektetések jellemzően magas "halálozási arányát", a fentebb említett 25 százalékos hozamelvárás már nem is tűnik annyira magasnak.

A kockázati tőkebefektető továbbá legtöbbször bízik a már meglévő menedzsmentben, vele dolgozik tovább és általában - bár a befektetett tőke nagysága alapján lehetne másképp is - megelégszik a kisebbségi státusszal és egy nem operatív pozícióval. Szombati szerint "nem lenne szerencsés", ha a kockázati befektető vezetné a céget, bár elismerte, hogy a cégvezető hozzá nem értése miatt ilyen eset is előfordult már.

Teljesen más a helyzet a szakmai befektetőnél, aki mindig többségi jogokat kér, úgy, hogy ahhoz döntési jog is kapcsolódjon - magyarázta a Primus Capital partnere. Ilyenkor minimum 50+1 százalékot kérnek, ha ez nincs, akkor komoly opciós jogot, hogy a későbbiekben el tudja ezt érni. Az ilyen típusú beruházó általában csak egy-két évig dolgozik együtt a korábbi menedzsmenttel, majd később teljesen beolvasztja a saját cégébe és ő viszi tovább a vállalkozást. Éppen ezért aki ilyen típusú befektetőben gondolkozik, annak azt is vállalnia kell, hogy kockázati tőkéssel szemben szinte biztosan elveszíti a saját maga felépített vállalkozást - magyarázta Szombati, majd hozzátette, hogy természetesen olyan eset is előfordult már, hogy egy szakmai befektetés nem sikerült az eltervezettnek megfelelően és a korábbi tulajdonos visszavásárolta a cégét.

Ugyanakkor a két befektetőtípus nem feltétlenül zárja ki egymást, sőt: a kockázati befektetők a leggyakrabban szakmai beruházóknak szeretik eladni a részesedésüket, ők ugyanis hozzáértésükkel olyan többletértéket képesek hozzáadni, hogy nekik így is megéri az üzlet. Mindemellett az is előny, hogy jóval egyszerűbbé és kevésbé kockázatossá teszik az exitet, hiszen például egy tőzsdei bevezetéssel - ami itthon meglehetősen ritka - nem garantálható a nyereség.

HOZZÁSZÓLÁSOK