A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) Versenytanácsa szerint az, hogy a magyar bankok a Visa és a MasterCard kártyákra egyaránt érvényes, mindkét társaság esetében azonos mértékű bankközi jutalékot (interchange-díj) állapítottak meg, alkalmas a piaci verseny korlátozására. 

Ezért az OTP 281, a Budapest Bank 188, az MKB 84, a K&H 127, a CIB 91, az Erste 107, az ING 90, a Visa 477, MasterCard pedig 477 millió forintos bírságot érdemelt. A piacra később belépő, a megegyezéshez később csatlakozó bankokat csak elitélte, de nem bírságolta meg a Versenytanács - mondta el Tóth Tihamér, a Versenytanács elnöke.  

A GVH a kártyatársaságok magatartását is jogsértőnek minősítette, mert a vállalkozások magatartása tette lehetővé, hogy a bankok versenykorlátozó megállapodást kössenek.

A bírság meghatározásakor a 2004-2007 években országosan kifizetett bankközi jutalék jogcímen az összes kibocsátó banknál befolyt teljes összeget, valamint az érintett bankok 1996-os és mai piaci súlyát vette figyelembe a versenyhatóság.


A versenykorlátozó megállapodás és összehangolt magatartás miatt kiszabott, összesen 1,9 milliárd forintra rúgó bírság ugyanakkor elmarad a megfigyelők által korábban várt 2-4 milliárdos büntetéstől.

Jelentős enyhítő körülményként tekintettel volt ugyanis a GVH arra, hogy az eljárás alá vontak

- maguk is felismerték, hogy a bankközi jutalék mértékén változtatni kellett volna

- az eljárás együttműködő magatartást tanúsítottak, így például a jogsértés feltárását, a történeti eseményeket pontosabban megvilágító, saját versenyjogi felelősségük megállapításához szükséges iratokat maguk szolgáltatták

- az eljárás megindulását követően tevékenyen együttműködtek, jelentős anyagi terhet jelentő kötelezettségvállalási javaslatot dolgoztak ki

- a megállapodás egyes elemeiről tudomással bírtak állami szervek

- részben hasonló megállapodásokat az EU Bizottság ezidáig nem sújtotta bírsággal.

A két kártyatársaság esetében ugyanezen, az enyhítő körülmények fényében csökkentett összeget szabta ki bírságként a GVH.

Amint arról beszámoltunk, az eredeti tervekhez képest egy nap csúszással bejelentett döntést megelőző GVH-vizsgálatot az Európai Bizottság 2007. december 19-i határozata indukálta, amely a közösségi versenyjogba ütközőnek mondta ki a MasterCard határon átnyúló, de az EGT-n (Európai Gazdasági Térség) belül érvényesítendő interchange-díját.

A magyar hatóság 23 pénzintézet és a két nagy kártyatársaság ellen indított vizsgálata egyértelműen abba az irányba hat, hogy kimondja, maga az interchange-díj korlátozza a versenyt, mivel annak mértéke a kártyaelfogadást folytató kereskedők által az elfogadó bankok felé fizetett díj alsó korlátjaként (küszöbértékeként) funkcionál. A másik nagy kártyatársaság, a Visa kérdésére ugyanakkor tavaly olyan állásfoglalás született, amely magát az interchange-díj létjogosultságát nem kérdőjelezte meg, csak annak mértékét vitatta.

Az ügy előzményeiről részletesen itt olvashat.

A hazai bankok még 1996-ban megállapodtak arról, hogy a Visa és a Mastercard kártyákra azonos mértékű bankközi jutalékot állapítanak meg. Emiatt a két kártyatársaság közötti verseny, továbbá a kártyaelfogadó bankok közötti verseny csak torz, korlátos módon alakulhatott ki - emeli ki a hivatal közleménye. A bankok megállapodása ugyanis közvetetten befolyásolta (egységesítette) a bankkártyával való fizetés lehetőségét biztosító kereskedők által fizetendő díj mértékét. Pedig ez a díj a bankkártyaolvasó terminálokat biztosító bankok közötti versengés egyik legfontosabb tényezője.

A GVH szerint a verseny feltételei adottak lettek volna, hiszen

- részben más bankok voltak a tagjai a Visa és megint mások a Mastercard rendszerének, ami normális esetben eltérő bankközi jutalék alkalmazásához vezethetett volna

- a nemzetközi bankkártyás tranzakciók díjai eltérőek voltak a Visa és a Mastercard esetében

- 1996 előtt a két kártyatársaság eltérő díjakat alkalmazott

- 2008-tól a megállapodás felmondását követően ismét eltérő díjak érvényesülnek

A Mastercard és a Visa részt vett a verseny korlátozásában, hiszen

- a két vállalkozás szabályzata lehetőséget adott arra, hogy a magyar bankok közösen, mindkét kártyatársaságra azonos díjakat állapíthassanak meg

- nem életszerű, hogy a két vállalkozás ne tudott volna a bankok magatartásáról

- a bankok is elismerték, hogy kezdetben a két vállalkozás kifejezetten segítette őket egyezségre jutni.

A GVH indokoltnak tartotta bírság kiszabását is azokra a szereplőkre, akik tevékenyen részt vettek a versenytorzító megállapodás létrehozásában. A megállapodás ugyanis versenytársak közötti kapcsolatot érintett, annak kifejezetten versenykorlátozó célja is volt, és hogy hosszú ideig éreztette hatását.