Az átvevők 75-100 forintot adtak idén egy kiló élő éti csigáért, a feldolgozók kétszereséért vették át. Az esős nyárnak köszönhetően jó szezont zártak a gyűjtők és a feldolgozók. Jó volt az idei szezon, az esős nyárnak köszönhetően a gyűjtők 1980 tonna éti csigát szedtek össze és adtak át a felvásárlóknak a tízhetes szezon alatt. Az éti csiga védett állat, de korlátozottan gyűjthető: a környezetvédelmi tárca 1993 óta évente 2000 tonna begyűjtését engedélyezi, a felvásárlását az Éticsiga Terméktanács (ÉTT) szervezi meg országszerte 1500-1800 átvevőhelyen. A begyűjtött állatok körülbelül felét Magyarországon dolgozzák fel, a másik felét élő állapotban exportálják - mondta lapunknak Pacs István, az ÉTT elnöke. Feldolgozással az országban a zalaszentgróti csigafeldolgozó és egy vajai vállalat foglalkozik, az előbbi évente 700, az utóbbi 300 tonnát vesz át. Az üzemek hűtve hosszú ideig, akár hónapokig is tudják tárolni. Egy kiló ehető hús 4,0-4,5 kiló élő állatból nyerhető, a ház és a belek eltávolítása után. A csigákat egyenként kell kézbe venni, a folyamat nem gépesíthető, ráadásul folyó vízben tartják őket, így a feldolgozás rendkívül munka- és energiaigényes. Emiatt kerülhet több ezer forintba egy tucat előkészített és befűszerezett mirelit csiga a hipermarketekben, noha felvásárláskor kilójáért csak 75-100 forintot adott az átvevő - tudtuk meg Kovács Miklóstól, a Zöld Csiga Kft. ügyvezetőjétől. Nemcsak az összes begyűjthető állat súlyát, hanem az egyes állatok méretét és a gyűjtés helyét és idejét is korlátozza a környezetvédelmi tárca: a szezon április elsején kezdődik, és az állatok szaporodási időszakának elejéig, június 15-ig tart. A legtöbb évben sikerül megközelíteni a 2000 tonnás kvótát, bár a tavalyi száraz nyáron a begyűjtött mennyiség az 1500 tonnát sem érte el. Választékbővítő fogásként minden igényesebb nyugat-európai étterem és szálloda étlapján szerepel az éti csiga, és Magyarországon is kapható - bár a hazai fogyasztás elhanyagolható. Nagyobb mennyiségben csak ott vásárolják a csigát, ahol komoly gasztronómiai hagyományai vannak, azaz jóformán kizárólag francia nyelvterületeken és Olaszország északi részén. Az ár sok éve inflációkövető, mivel a nagyfogyasztók régóta stabil áron veszik - ez feldolgozottsági foktól függően egy és hét euró között mozog. A Magyarországon összegyűjtött csiga felét élő állatként elsősorban Görögországba, a délszláv államokba vagy Törökországba exportálják, ahonnan feldolgozás után kerül a célországokba. Más közép- és kelet-európai országokban szintén gyűjtik az éti csigát, Nyugat-Európában azonban vannak olyan államok, ahol már csak saját fogyasztásra gyűjthetők, annyira megcsappant az állomány.