A magán-nyugdíjpénztári megtakarítások az életbiztosítási díjtartalékokkal együtt korábban adtak valamilyen fogódzót a hosszabb távú öngondoskodással kapcsolatban. Ez persze nem csak a magánkasszák szinte teljes felszámolása miatt vált igazán használhatatlanná. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) adatsorában nem azonosíthatóak az újabb megtakarítási konstrukciók. A nyugdíj-előtakarékossági (NYESZ), illetve a tartós befektetési szerződés (tbsz) állományi nagyságát − mint azt lapunk érdeklődésére a jegybanknál is megerősítették − nem tartják külön nyilván. Mint elmondták: az ezeken a számlákon lévő eszközök a megfelelő pénzügyi eszközök csoportjában szerepelnek (betét, hitelviszonyt megtestesítő értékpapír, részvény, befektetési jegy).

Annyit azonban láthatunk, hogy a folyószámlabetét és a készpénz banki megtakarításokon belüli részaránya az idei első negyedévre visszatért a válság előtti szintre (ami a betétlekötés visszaszorulásaként értékelhető). Az életbiztosítási díjtartalékok állománya 2008 végéhez képest viszont majdnem 20 százalékkal emelkedett. Igazán akkor lehetne persze valamilyen képet alkotni arról, hogy a most szinte minden pénzügyi intézmény által zászlóra tűzött öngondoskodási eszme valóban képes-e teret nyerni, ha ehhez rendelkezésre állnának a megfelelő adatok (a saját bevalláson alapuló számok biztosan tartalmaznak átfedéseket).

A jegybanki statisztikáknál most egyébként is akad némi kavarodás. Mint arra ugyanis a legutóbbi MNB-szemle egyik tanulmányában kitérnek: a magánpénztári vagyon átadását egy összegben számolják el, de az inflációs jelentésben szereplő elemzési célú háztartási és államháztartási mutatókat a valós kép érdekében korrigálni kell. Ennek lehetséges módjairól is szól a tanulmány, de a szerzők áttekintik azokat a nehézségeket is, amit a tőkefedezeti magánpénztári rendszer tulajdonképpeni felszámolása az értékelésben okoz.