Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Az emberek megijednek attól, amit nem ismernek, például egy szokatlan viselkedési formától. Ha valaki egyedül sétál az utcán és felnőtt ember létére kiabál, üti magát és ugrál, akkor egy külső szemlélő, aki csak ennyit lát belőle, rögtön tartani kezd tőle. De ha valaki tolmács módjára elmagyarázza számára, hogy ezek a viselkedési jegyek kezelhetők, hogy meg lehet nyugtatni azt aki így tesz és el lehet érni, hogy normális viselkedési formákat mutasson, akkor első körben jóval megértőbb lesz - ecsetelte Bárányos Katalin.

Második körben viszont a társadalom tagjai elfogadóvá válnak, amint látják, hogy ez a személy a maga módján jól tud kommunikálni, valamint képes termelő, a közösség jólétéhez hozzájáruló munkát végezni - például áruházi polcot feltölteni, parkot rendezni, szórólapot kihordani - és még fizetést is kap mindezért.

A befogadás nem ajándék

A társadalomba való beilleszkedéshez ugyan szükséges egy befogadó környezet, de az is fontos, hogy az autista és fogyatékkal élő munkatársaink is tanuljanak meg mindent, amit csak képesek és mutassák meg ők is, hogy szeretnének beilleszkedni. Kell a szemléletformálás, de csak óvatosan, kis lépésben lehet haladni, hiszen a fogyatékos embereket életük során sok lelki sérülés éri. Szükséges, hogy legyen mellettük egy jó pedagógus, aki folyamatos és feltétel nélküli gondozói támogatást nyújt a számukra. Ha minden feltétel adott, akkor a siker nagy örömöt tud okozni - magyarázta Janneke Brinks.

A mi munkatársainak - mert a csoportban mindenkit munkatársnak nevezünk -, olyanok, akiknek egész életükben mentorálásra van szüksége. De ők már képesek termelő munkát végezni, ami nagyon más, mintha egész nap otthon ülnének és mindenki betegnek bélyegezné őket. Márpedig mi nem a betegségre, hanem a lehetőségre figyelünk. Munkahelyeket kerestünk, ahol tudunk dolgozni, így a veszprémi INTERSPAR-áruházban, egy közeli panzió parkjában, vagy a helyi önkormányzatnál. Fontos az integráció, mert ha ez sikeres, akkor az emberek nem tartanak tőlük. Az áruház munkatársai például már nagyon örülnek, hogy mi is ott dolgozunk és nem néznek ránk furcsán, hogy a mi csapatunk "más". Tavaly egy film is készült a Janka Tanyáról, amelynek nyomán sokan kerestek meg bennünket az ország minden részéről - köztük intézetek, alapítványok - és érdeklődtek, hogyan lehet ilyen kezdeményezést létrehozni. Sok szülő is érdeklődött nálunk, így mostanra várólistánk van.

Minden sínre kerülhet, ha a munkáltató rugalmas és együttműködő

A mi gyakorlatunk az volt, hogy felkerestük a munkaadó cégeket és elmondtuk, hogy mit szeretnénk. Mondanom sem kell, fontos, hogy a másik fél is nyitott legyen a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására. Szükség van a szoros együttműködésre, hogy minden egyes lépést meg tudjunk beszélni, hogy tisztázzuk a feltételeket arról, mire vagyunk képesek és mire nem, majd közösen kialakítsunk egy olyan feladatkört, amelyet ez a célcsoport el tud végezni. Részünkről pedig szintén összefogásra és a rugalmasságra van szükség, hogy a munkaadók is lássák rajtunk az igyekezetet.

Nagyon jó tapasztalat, hogy a mostani partnercégek velünk mozdulnak és keresik a lehetőségeket. Az INTERSPAR-ban például a tavaszi karanténidőszakban nem dolgoztunk, most viszont éppen egyeztetünk az áruházvezetővel, hogy milyen rugalmas megoldások vannak arra, hogy a koronavírus-járvány ellenére is tudjunk feladatokat végezni - emelte ki Bárányos Katalin.

De nem az történik, hogy csak úgy "berakjuk" a munkatársainkat dolgozni, hanem mi is megyünk velük, és együtt csináljuk a feladatokat, hiszen mi ismerjük őket a családjuk után a legjobban, mi tudjuk, hogy mire van szükségük a foglalkoztatásban. A teljes integráció csak úgy képzelhető el, ha mentorálás is van. A foglalkoztató pedagógus hétköznap 8-tól 16 óráig együtt dolgozik a munkatársakkal. Egyik nap megyünk a panzió parkjába, a másik nap szórólapozunk a faluban, harmadik nap az INTERSPAR-ban pakolunk és még így is bőven marad idő arra, hogy a saját kertünkben dolgozzunk, illetve kézműves termékeket készítsünk.

Szó sincs egész napos műszakokról: egy-egy helyen csak néhány órás feladatvégzés zajlik, aztán visszamegyünk a Janka tanyára, ahol pihenő van, vagy étkezés, utána ismét megyünk egy másik faladatot elvégezni. Ugyanakkor azt látjuk, hogy elégedettek a munkánkkal azok a cégek, amelyekkel megállapodásban állunk - magyarázta.

A járvány mellett sem áll meg az élet

A Janka tanyán jelenleg három pedagógus dolgozik és tizenegy főt foglalkoztatnak, de nem mindenki jön a hét minden napján, vagy minden napszakban. Átlagban naponta nyolc-tíz fő van jelen - ez az ideális létszám az autista és értelmi fogyatékkal élő felnőtteket megfelelő foglalkoztatására. A tanya nappali ellátást, fejlesztő foglalkoztatást nyújt, egyébként mindenki otthon lakik saját családjával a környékbeli településeken

A koronavírus bő fél éve alatt annyi változott, hogy szociális intézményként, sokkal jobban kell figyelniük a higiéniára és a biztonságra. Tavasszal volt olyan időszak, amikor végig home office-ban dolgoztak a munkatársak, és mi mentünk ki hozzájuk házhoz kibusszal, hogy a kapuban átadjuk a fejlesztőeszközöket a kézműves feladatokhoz.

A szórólapozásnál a munkatársak szintén otthon szortírozták a papírokat és a családtagok is besegítettek, hogy ne legyenek csoportosulások, így minden szülő ment a saját gyerekével az utcára szórólapozni. Kreatív ötletekkel, összefogással folyamatosan tudták biztosítani a foglalkoztatást. A nyár folyamán visszaállt a megszokott rend, most pedig a második hullám idején annyi változott, hogy újra látogatási tilalom van - csak a foglalkoztatottak és a pedagógusok jöhetnek az épületbe - de kis csoportos foglalkozásokat továbbra is tudunk végezni.

Janneke Brinks szerint a home office időszakban a munkatársaknak nagyon hiányzott a csoport. A közösségnek nagy ereje van és az emberek szeretnek a Janka Tanyára járni, mert fontosnak és egyenrangúnak érezhetik magukat - ha valaki éppen hiányzik, a többiek rendszerint keresik, hogy hol lehet. Megesik, hogy be sem kell tanítani őket a munkára, mert figyelik a másikat és egymástól lesik el a fogásokat.