A Napi Gazdaság csütörtöki számának cikke

Lapunk információi szerint a napokban egyeztetnek a pénzügyes adóval kapcsolatban a pénztárszövetséggel.

A szektor nyilvánvalóan azzal próbálja majd kivédeni az elvonást, hogy a nonprofit jelleg ilyen intézkedést nem tesz lehetővé. A kasszák önkormányzati elven működnek, végső soron a tagok tulajdonában vannak.

Akadtak pénztárvezetők, akik szerint egy ilyen lépés egyértelműen az alkotmányba ütközne (ezt elvileg a kormánytöbbség átszabhatja).

Tény, hogy technikailag is elég problémásnak tűnik egy ilyen elvonás gyakorlati alkalmazása. A kasszáknál ugyanis a pénzt kötelező jelleggel a fedezeti, működési és likviditási alapok között osztják fel. Ezek közül adófizetésre csak a működési alap használható. A szektor egészében pedig tavaly a PSZÁF adatai alapján egyértelműen működési veszteség mutatható ki. A negatív egyenlegből pedig aligha lehet pénzt elvonni. Így ténylegesen terhelni csak a fedezeti alapot - a pénztártagok egyéni számláját - lehet. Ezzel az önkéntes pénztáraknál a kormány az öngondoskodókat sújtaná, ez olyan megoldás, mintha a körükben növelnék az szja-kulcsot.

A magánnyugdíjpénztáraknál sem jobb a helyzet, ugyanis náluk korlátozzák a költségszintet - az egyéni számlákon jóváírandó pénz arányát nemrég emelték 94,5 százalékról 95,5 százalékra. A kasszák szerint az adóterhelés esetében e korlát enyhítésére lenne szükség - ami szintén a tagok nyugdíjpénzét apasztaná. Tény, hogy akad olyan, nem pénzügyi csoporthoz kapcsolódó kassza, ahol a működési költség mértékét már korábban a befizetett tagdíj négy százalékára (tehát nem 4,5 százalékra), a vagyonkezelési költséget pedig az előírt maximum 0,4 százalék helyett 0,1-0,15 százalékra szorították le. A pénztárak tavalyi bevétele alapján e fél százalékpontnyi költségtakarékosság is nem egészen kétmilliárd forintot jelent. Amennyiben például tízmilliárd forintot szeretne innen adóként beszedni a kormány, az legalább háromszázalékos díjnövekedést jelenthetne.