A Napi Gazdaság Kereskedelmi mellékletének cikke

A luxustermékek közé sorolt tokhal, illetve kaviártermelés egyre több magyar halgazdálkodó fantáziáját mozgatja meg. A Győri ELŐRE Halászati Termelőszövetkezet jó 15 éve kezdett tokhaltenyésztéssel foglalkozni, elsősorban a kezelésükben lévő Duna-szakasz kecsegeállományának vészes csökkenése miatt. A vállalat már több mint tíz éve foglalkozik az őshonos kecsege újratelepítésével, ebben jelenleg együttműködik a főváros alatti Duna-szakasz kezelőjével, a Közép-dunai Hal Kft.-vel − mondta a Napi Kereskedelemnek Szilágyi Gábor, a szövetkezet ügyvezető elnöke. A tokhalfélék közé tartozó kecsege tenyésztése komoly szakértelmet igényelt, a gyarapodó tapasztalatok pedig arra ösztönözték a szövetkezet szakértőit, hogy minél több, korábban őshonos halfaj visszatelepítéséhez szerezzenek támogatást, ez azonban a legutóbbi időkig nem sikerült.

A 2007−2013 közötti Halászati Operatív Program keretében megnyílt fejlesztési jogcím kapcsán merült fel, hogy az integrált rendszerfejlesztési programjukban ne csak kecsege, hanem egyéb, egykor őshonos tokhalfélék tenyésztésével is megpróbálkozzanak. A vizaállományukat Romániából importált megtermékenyített ikrákból hozták létre, jelenleg pedig külön engedéllyel a Dunában esetleg fellelhető vágótokállományból szeretnének visszafogni egy, a későbbi tenyésztési programhoz alkalmas törzsállományt. A haltenyésztési kapacitások fejlesztésére az elmúlt években 7-8 kisebb pályázaton elnyert támogatások segítségével több mint 600 millió forintot fordítottak. A legutóbbi, 2010-es pályázaton elnyert összegből többek között több, az új betonból épített haltenyésztő medencék vízellátását biztosító kutat fúrtak, emellett az oxigénellátást áramszünet esetén is biztosító 50 kilowattos napelemparkot létesítettek, továbbá jelentős összeget fordítottak az édesvízi halfeldolgozást végző üzemük korszerűsítésére, illetve a legkorszerűbb minőségbiztosítási szabvány alkalmazására is.

A szövetkezet a hagyományos magyar halfajták mellett szibériai vagy lénai tokhalat, illetve vizát is tenyészt, és ugyan már van kaviártermeléshez is alkalmas ivarérett állományuk, ami a tervezett mennyiség 5-10 százalékát − lényegében a Magyarországon értékesíthető mennyiséget − adja, a tervezett csúcskapacitás eléréséhez még kell két-három év. A jelenlegi belföldi értékesítés zömében Budapestre koncentrálódik, az egyik legnagyobb partnerük az Arany Kaviár étterem, illetve az Onyx étterem, de a fővárosi, illetve mosonmagyaróvári boltjukban, vagy a szövetkezetet megkeresve is kapható az általuk Caviar Danubius néven előállított szibériai tokhal-kaviár. Emellett hamarosan szeretnék elindítani az internetes rendelés alapján házhoz szállítási szolgáltatásukat is.

Exportálni is szeretnének

A jelenlegi előállításon felüli mennyiséget exportálni szeretnék. Már van is néhány nemzetközi előszerződésük, ami biztosíthatja a kaviár-előállításba invesztált milliók, illetve a beruházás indításától eltelt 10 évnyi idő, szakértelem és munkaráfordítás megtérülését. Legkevesebb hat év, mire a legkevésbé értékes tokféléből kaviárt lehet előállítani, a viza esetében pedig több mint 10-15 év, mire az ivarérett kort eléri a hal. Abban is bíznak, hogy visszaáll az elmúlt két évben kissé visszaeső nemzetközi kaviárkereslet, illetve az ár, és a világ tokhal termelésének 90 százalékát adó Kína nem száll be a kaviárforgalmazásba is − mondta Szilágyi Gábor. Feltéve, hogy nem megy addig tönkre a vállalkozás − a jelentős befektetések ellenére ugyanis tavaly komoly mértékben, 650 millió forintra csökkent a cég egyéb halfélék értékesítéséből és feldolgozásából származó árbevétele, mivel az ezredforduló óta nem változtak a kiskereskedelmi halárak, miközben az összes egyéb költség megháromszorozódott; a halfogyasztás is mérséklődött valamelyest, a feldolgozott mennyiség mindenesetre csökkent.

Elsősorban az éttermi kínálatunk választékbővítése céljából vágtak bele a tokhaltenyésztésbe − mondta a Napi Gazdaság érdeklődésére Szabó József, az akasztói Öko 2000 Kft. vezetője. A cég alapítói 1989-ben kezdték meg a halastavi halgazdálkodáshoz szükséges tavak kialakítását, mostanra 240 hektáros vízfelületen termel a családi vállalkozás, emellett 2001-től üzemeltetnek egy horgászparkot és egy halascsárdát is. A csárdában mintegy 80-100-féle halételt kínálnak a saját gazdaságukban előállított halak felhasználásával. A megtermelt hal harmadát értékesítik az étteremben, kétharmadát pedig kereskedőknek, horgásztavaknak. A tokhaltenyésztésbe egy 2008-as HOP-pályázat támogatásával, mintegy 200 millió forintos beruházással vágtak bele, amelynek keretében tokfélék előnevelésére alkalmas medencéket alakítottak ki, ahol a biztonságos telelést is biztosítani tudják, majd az egy kilogrammos méret elérése után szabadtéren nevelik tovább a halakat három halászati szakmérnök felügyelete mellett.

Még kell egy pár év

Jelenleg ötéves a mintegy 100 darabos vizaállományuk, vagyis még további tíz év, mire kaviártermelési fázisba ér a beruházás. Az ezer-ezerötszáz darabos vágótokállomány kétéves, még további hat-hét év kell az ivarérettség eléréséig, és a kétezer darabos lénai tokállomány kaviártermelésére is várniuk kell még. Ez hosszú távú és költséges befektetés: egy vizaivadék például akár ötezer forintba is kerülhet. Egy-egy ivarérett nőstény tokféle kilogrammjáért egyébként jelenleg 10-20 ezer  forintot is adnak, a viza pedig ennél is drágább,  ezzel szemben a hímeket legfeljebb 2500 forintos áron lehet értékesíteni. Ugyanakkor a vállalkozás már most is profitál a hosszú távú befektetésből, mivel az állományok szexálása után a nagyobb méretű hímeket a halascsárda konyháján hasznosítják, míg az ikratermelő nőstényeket tovább tartásra elkülönítik. A lénai tok elsősorban pácolva és roston sütve, a vágótok egészben sütve szerepel az étlapon.

A vendégek is kezdenek megbarátkozni az újdonsággal: amíg kezdetben heti 1-2 kilogramm tokhal fogyott, javarészt kóstoltatással a csárdából, addig ez mára eléri a 10 kilogrammot − mondta Szabó József. Mivel a halboltból egyre inkább a feldolgozott hal fogy − például napi 2 kilogrammnyi irdalt, hidegfüstölt ponty −, ezért szeretnének egy feldolgozót is építeni pályázati támogatással. A tervek elkészültek, azonban a halgazdaság Natura 2000-es terület, ezért az elhúzódó környezetvédelmi engedélyezés miatt lecsúsztak az idei pályázati fordulóról. Mindenesetre szeretnék, hogy mire a kaviártermelés is beindul, azt a saját feldolgozóban végezhessék − tette hozzá a szakember. További terveik között szerepel a vizaszaporítás is, a meglévő állományt ugyanis ivadékként vették a Homokmégyen működő, tokhalszaporításra specializálódott Rieger és Rieger Kft.-től.