Megmagyarázza a hivatal: emiatt kapták ők a milliárdokat

Nagy visszhangja volt a nemrég lezárult inkubátorpályázatnak, mely során Miskolcon, Szegeden, Debrecenben, Bonyhádon, Pécsett, Kapolcson, Győrött és Balatonfüreden jöhetnek létre a startupokat segítő intézmények. Megkérdeztük a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatalt, hogy mi alapján döntöttek egy-egy, elsőre meglepőnek tűnő helyszín mellett.
Dzindzisz Sztefan, 2016. szeptember 19. hétfő, 07:07
Fotó: Napi.hu

Az ötmilliárd forintos keretösszegű felhívás célja az innovációs ökoszisztéma fejlesztése, melynek keretében az ígéretes ötletek felkarolását segítő központok alakulhatnak országszerte. Egy pályázó legfeljebb 600 millió forint vissza nem térítendő támogatáshoz juthat, amelynek maximum 20 százaléka számolható el a létrejövő inkubátor közvetlen működési költségeire, a támogatás legalább 80 százaléka pedig az inkubátor által kiválasztott startupok finanszírozására fordítandó - szólt a felhívás.

A felhívásra összesen 44 projektjavaslat érkezett KFI szakpolitikai véleményezésre (erről részletesen - lásd keretes), ez pedig nem volt meglepetés Dósa Gábor, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) értékelési folyamatot koordináló főosztályvezető-helyettese szerint, mivel várható volt, hogy a pályázat sokak érdeklődését fel fogja kelteni. Így például csak Debrecenből hat pályázat érkezett, de szinte minden nagyvárosban többszörös túljelentkezés volt. Bár a felhívás nem zárta ki, hogy egy-egy térségbe több inkubátort is elhelyezzenek, Pálinkás József, az NKFIH elnöke egy nemrégiben lezajlott háttérbeszélgetésen elmondta, hogy az átütő üzleti ötletek várható száma miatt ez nem lenne reális, és egy városban - kivéve Budapestet - sincs egynél többre igény.

Miért kell az NKFIH véleménye?
Az Innovációs ökoszisztéma felhívás is azon GINOP-konstrukciók közé tartozik, amelyeknél a forrásokat kezelő Irányító Hatósághoz csak az NKFI Hivatal ún. támogató KFI szakpolitikai véleménye birtokában adhatják be anyagaikat a pályázók.

"A szakmai értékelés és a legjobb pályázatok megtalálása szempontjából az az ideális, ha közel háromszoros túljelentkezés van egy pályázatra" - kommentálta a mostani adatokat Dósa, aki szerint általánosságban és az inkubátorpályázattal kapcsolatban is elmondható, hogy a benyújtott projektjavaslatok egyharmada elmarad attól a szinttől, amit a felhívás alapján elvártak.

Általános probléma, hogy az érdemi kutatásfejlesztési és innovációs tevékenységgel szemben a pályázó csak az állami támogatás lehívására törekszik, amire bizony vannak gyanús jelek: ilyen lehet a költségvetés szerkezete, az igényelt támogatás mértéke, vagy éppen a pályázó korábbi munkássága és a tervezett tevékenység közötti gyenge kapcsolat.

"Az innovációs projekteknél elmondható, hogy ha 50-60 százaléknál magasabb a beruházási arány az nem hiteles. Amennyiben a személyi költség túl magas arányú a pályázat megvalósítási szakaszában, akkor kérdéses, hogy miként lesz működőképes a projekt később, a fenntartási szakaszban, amikor már nem biztosított támogatás. A külső szolgáltatások túl magas aránya is kérdéseket vet fel, ugyanis ez megkérdőjelezi a projektgazda kompetenciáját, hiszen azt jelzi, hogy aránytalanul nagy mértékben kíván külső szakértőkre támaszkodni" - mutatott be néhány értékelési szempontot az NKFIH munkatársa.

Az Innovációs ökoszisztéma felhívás során az értékelés három szakaszból állt. Az objektíven értékelhető szempontok alapján, mely során két-két értékelő többek közt a tulajdonosokat és a befektetési tapasztalatokat vizsgálta, 40 pontot lehetett kapni. Ezt követően anonim szakértők szakmai szempontú mérlegelése alapján 45 pontot szerezhettek a projektek - tehát többet, mint a nem mérlegelendő szempontok alapján -, majd a szóbeli prezentáción is lehetett 15 pontot kapni. A szóbeli prezentációra egyébként minden projektjavaslat bemutatkozási lehetőséget kapott, függetlenül az egyéb pontszámtól.

Az értékelés során szempont volt például az is, hogy az adott jelentkezőnek hány éves tapasztalata volt a területen, vagy, hogy egy tőkebefektető hány vállalkozásba fektetett már be. Azonban a befektetői tapasztalat mértéke csak egy bizonyos szintig érvényesült magasabb pontszámban, tehát 10 befektetésre már maximum pontszámot lehetett kapni. Érdekesség, hogy az exitek száma a pontszámban nem jelent meg, csak az, hogy hány cégbe, mekkora összeget fektetett az adott befektető. Arra a felvetésünkre, hogy miért kerülne hátrányba az, aki most akarna belépni az inkubációs piacra, Dósa elmondta, hogy a projektjavaslatokat komplexen értékelték, mindenekelőtt a csapat hitelességét vizsgálva és ebben a korábbi befektetői tapasztalatok csak egy, igaz, lényeges szempontként kerültek elbírálásra. Az inkubációs piac új szereplői esetében a hitelességet az erősíthette, ha tapasztalt partnerrel fogott össze - vélte az NKFIH munkatársa.

Akik a döntést hozták
Az anonim szakértők által már értékelt pályázatok értékelő és prezentáción is meghallgató Irányító Testület tagjai közül négyen gyakorló vállalatvezetők, ketten oktatóként vesznek részt rendszeresen startup-vállalkozások inkubációs-mentori tevékenységében. Feltétel volt, hogy pályázóként ne legyenek érintettek a projekt során.
Az Irányító Testület elnöke volt:
  • Friedler Ferenc, innovációs és általános elnökhelyettes, NKFI Hivatal
Tagok:
  • Ábrahám László, a National Instruments Hungary Kft. ügyvezető igazgatója
  • Dósa Gábor főosztályvezető-helyettes, NKFI Hivatal, Támogatáskezelési és Innovációs Főosztály
  • Hajagos Péter, a Microsoft közép-kelet európai régió kormányzati szolgáltatások értékesítési igazgatója
  • Kállay László közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem Kisvállalkozásfejlesztési Intézetének igazgatója
  • Mendelényi Dániel nagykövet, a Siemens informatikai megoldások és szolgáltatások divíziójának korábbi igazgatója
  • Pájer Donát közgazdász, a Budapesti Corvinus Egyetem oktatója
  • Vámos Zoltán, a GE Fényforrás üzletág globális technológiai igazgatója
  • Sass Judit szervezetpszichológus, a Budapesti Corvinus Egyetem docense

Persze az is kérdés, hogy ha valaki több milliárd forintot már felhalmozott, akkor szüksége van-e az hivataltól kapott több százmillió forintra. "Ezt minden esetben egyedileg mérlegelték a szakértők, mert előfordulhat, hogy hiába van 100 milliárd forintnyi tőke a jelentkező mögött, a támogatás olyan új együttműködések kialakítását ösztönözheti, amely alapján megalapozott lesz az állami szerepvállalás" - mondta ezzel kapcsolatban az értékelési folyamatot koordináló főosztályvezető-helyettes.

Dósa Gábor szerint sokan ott hibáztak, hogy a pályázati felhívásban megfogalmazott elvárással szemben, mely szerint klasszikus startup inkubációra vártak projekteket, többen csak egy-egy tevékenységet emeltek ki, például az oktatást vagy a piacra vitelt. "A felhívás kidolgozása során a legfőbb szempont az volt, hogy olyan projektek, azaz olyan inkubátorok jussanak támogatáshoz, melyek jó ötleteket keresnek, hozzájárulnak erős és hatékony csapatok létrejöttéhez, majd képzéssel, finanszírozással ösztönzik a cégek felfutását" - emelte ki az NKFIH munkatársa.

A szakember kiemelte, hogy a személyes prezentáció során arra a kérdésre válaszul, hogy miként merítene innovatív ötleteket, a pályázók többsége a már jól ismert toborzási megoldásokat említette. Például startup-versenyek rendezését vagy a helyi egyetem végzős diákjainak bevonását. "Ennél azért megalapozottabb, átfogóbb ötletszerző elképzeléseket vártak a szakértők az inkubátor alapítását tervező projektgazdáktól" - mondta Dósa, aki ugyanakkor említett néhány pozitív példát is. Volt olyan ipari szereplő is, amelyhez a vállalkozási tevékenysége során számos innovatív ötlet eljut. Ezekből választja ki azokat, melyekben lát pénzügyi fantáziát és az inkubációs programmal motiválja az ötletgazdákat, hogy az ötlettel saját vállalkozás keretében foglalkozzanak.

Persze nem csak az ötletek és csapatok felkutatásának terve kapcsán buktak el sokan. "Aki egy nyaralóövezetben, murvás úton, zártkerti részen, egy kétszobás nyaralóban akarja felállítani az inkubátorházát, az nem egy súlycsoport azokkal, akik végül ajánlást kaptak az NKFIH-tól" - vélte Dósa, aki szerint az exitek számának tervezése is fontos szempont volt a döntés során. Nem győzte meg a szakértő testületet, amennyiben komplex tervek és hiteles partnerek híján az hangzott el, hogy "hát majd én fogom eladni", esetleg "olyan kapcsolatrendszerem van, amivel nem gond az értékesítés", vagy a "kiviszem a Szilícium-völgybe". Ehhez kapcsolódóan a szakember elmondta, hogy az is fontos mérőszám volt, hogy ki, hány exitet tervezett és hogy annak milyen volt az alátámasztottsága. "Világviszonylatban, ha 100 ötletből 1 exit összejön, az már nem rossz szám. Jogosan merülnek fel kételyek akkor, ha valaki - anélkül, hogy a megvalósítással kapcsolatban konkrétabb terveket vázolna -, azt mondja, hogy 20 ötletet fog mentorálni, amiből 5 exitet tervez" - hangsúlyozta.

Szerinte a legfontosabb kérdés a hitelesség: hogy a pályázó megfelelő helyen, megfelelő stratégiával és szakértő csapattal, valamint pénzügyi háttérrel készüljön az inkubálásra. Ennek megfelelően az nem volt elég, ha egy jó szakember elkötelezte magát a projekt mellett, ennél több kellett a sikerhez. Emiatt volt pozitív példa az egyik projektjavaslat, amellyel kapcsolatban Dósa Gábor szavai szerint eleinte szkeptikusak voltak az értékelők, ugyanakkor a szakmai véleményezés, majd a prezentáció során a projektvezető meggyőzőnek bizonyult. A 3D-s nyomtatáshoz kapcsolódó üzem, illetve az ehhez kötődő innovációs projektekre alapozandó inkubációs bázis alapján a projekt a szakértők számára "hitelessé vált, az előadó meggyőző volt, a projektjavaslat megfelelt a tőke és a tapasztalat kritériumainak is" - részletezte Dósa Gábor, hogy hogyan kerülhetett be a nyertesek közé akár egy kistelepülés is.

Mint mondta az sem kizáró ok, ha egy budapesti cég akar vidéken inkubátort létrehozni. A támogatás feltétele, hogy a fejlesztés eredménye a konvergencia régióban valósuljon meg. "Amennyiben csak annyit vállalnak, hogy lesz három ember, aki azért ül ott, hogy felvegyék a telefont, de az inkubáció alapvetően a fővárosban van, az persze nem működik" - hangsúlyozta Dósa. Amennyiben viszont a projektet tervező cég évekkel ezelőtt nyitott az adott településen egy telephelyet és ott ma is folyamatosan és eredményesen működnek, az támogatható. Újonnan nyitott inkubátorról esetén a helyi kötődést kell igazolni: "ha a projektmenedzser vagy a megvalósításban résztvevő kulcs munkatársak a településen élnek, az hitelesítheti a projektet". Amennyiben viszont 3 fővárosi szakértő leköltözését tervezték a pályázók, akkor felmerül a kérdés, hogy ez valóban képes lenne-e a megfelelő, szabályszerű és fenntartható működésre: "alapvetően hitelteleníti a projektjavaslatot, ha a projektvezető arra hivatkozik, hogy internet van, így nem a helyszín a fontos".

És hogy mit várnak az egész pályázattól? A hivatal számításai szerint várhatóan minden inkubátor 20 céget fog felkarolni, amiből ha inkubátoronként összejön egy-egy exit - ami azért minimum elvárható -, akkor az már nem rossz arány. Amennyiben pedig létrejön 1-2 komolyabb, például Prezi szintű magyar vállalkozás, akkor már sikeresnek is lehet a programot nevezni.

HOZZÁSZÓLÁSOK