Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.

Kamat- és árfolyamveszteségek miatt összességében 67,7 százalékkal drágultak meg egy átlagos devizahiteles havi terhei - derült ki a Magyar Nemzeti Bank kiadványából. A Balog Ádám alelnök és Nagy Márton ügyvezető igazgató által jegyzett anyag elismeri: a válság előtt az adósoknak kifejezetten áldás volt a devizahitel a magas forintkamat-környezethez képes számottevően alacsony kamat (s így törlesztőrészlet) miatt, míg a devizahitel kockázatait a forint stabil árfolyama teljesen elfedte.

Az azóta eltelt időszakot vizsgálva az MNB szakemberei megállapították, hogy a gazdasági válságnak a forint árfolyamára gyakorolt hatása a nagyjából 70 százalékos drágulás nagyobb részéért, mintegy 50 százalékért felelős. A jegybanki tanulmány szerint az árfolyamveszteségek oka a svájci frank, mint menedékdevizának a válság során bekövetkezett nagymértékű felértékelődése volt. Ugyanakkor az anyag nem szól arról, hogy az árfolyam-eltérés ezen felül hazai makrogazdasági okokra is visszavezethető, hiszen míg például 2008 augusztusa és napjaink között a svájci frank a forinthoz (és a lengyel zlotyhoz) képest 62-67 százalékos drágulást mutat, addig például egy svájci frankért "csak" 35 százalékkal több cseh koronát kell adni most, mint 2008-ban.

Az anyag szerint a törlesztőrészletek emelkedésében kisebb súllyal, a drágulás mintegy 20 százalékáért tehető felelőssé a kamatveszteség, amelyet az adósok a kamat - és díjemelések miatt voltak kénytelenek elszenvedni az elmúlt hónapok alatt. A bankok a tanulmány szerint növekvő hitelezési veszteségeiket és a fiskális terhek jelentős részét a (még) teljesítő ügyfelekre tudták hárítani, a svájci frank hitelek teljes hiteldíj-mutatója (THM) 6-7 százalékról 8-9 százalékra emelkedett olyan helyzetben, amikor a svájci frank forrásköltsége (CHF-LIBOR) nulla közelébe csökkent. Ha referencia-árazású termékek lettek volna a piacon, az MNB szerint ellenkező előjelű változás, kamatcsökkenés következett volna be a piacon. A hazai gyakorlatban az átterhelés erőfölényét a hitelszerződések biztosították a bankok számára - jelzi az anyag.

A jegybank számításai szerint (amelyben 2007 közepén felvett, 7 milliós, 20 éves futamidejű hitellel 4 százalékos deviza- és 5,5 százalékos forint felárral felvett hitellel kalkulálnak) a devizaadósok törlesztőrészletei 2010. tavaszáig voltak alacsonyabbak, az elmúlt két évben már a devizaadósok fizetnek átlagosan 20 százalékkal magasabb törlesztőrészletet. Lapunk korábbi számításai szerint egy 2008 májusában egyik nagybankunknál 20 évre felvett ötmillió forintos és hasonló értékű deviza-lakáshitel esetében tavaly szeptemberben fordult elő először az, hogy a forintban fizetett törlesztőrészlet alacsonyabb volt, mint a devizaalapú hitel törlesztése - azóta ugyanakkor nyílik az olló és a forinthiteles terhe egyre inkább csökken. A 2012. szeptemberéig eltelt közel 4,5 évben a forinthiteles ügyfélnek összességében 25 százalékkal többet, 3,7 millió forintot kellett betörlesztenie a bankba, mint a devizahitelesnek, aki addig csak 2,9 milliót törlesztett. (Ilyen számítás a jegybanki adathoz nem volt.)

A jegybanki anyag ugyanakkor azt is megmutatja, hogy "laboratóriumi körülmények" között igenis lett volna létjogosultsága a devizahitelnek: a példában szereplő hitel esetében ugyanis a svájci frankban nyilvántartott tőketartozás 19 százalékkal csökkent a mai napig, míg a forinthitelesek tőketartozása csak 11 százalékkal olvadt. Ugyanakkor az árfolyamváltozás itt is megteszi a magáét: a jegybanki adatsorban a fennálló tőketartozás forintban kifejezve jelenleg 30 százalékkal magasabb, mint a felvett 7 milliós hitel. (A Napi által idézett korábbi példában tavaly szeptemberben a forinthitelesnek az 5 milliós hitelből már "csak" 4,7 milliós tartozása volt, míg a devizahitelesnek 6,3 millió − igaz ugyan, hogy minden 10 forintos forinterősödés 300 ezer forinttal apasztja a tőketartozást.)