Ez azt jelenti, hogy az aktív tagoknál (ők a taglétszám bő felét teszik ki) ez átlagosan 3 millió forintos megtakarítást jelent a jövő nyugdíjasainak.

Ez a hárommilliós összeg mintegy 15-20 százalékos nyugdíj-kiegészítésre lehet majd elegendő, míg a 25 százalékoshoz 6 millió forint szükséges - mindez az átlagnyugdíjhoz és átlagos várható életkorhoz viszonyított érték - állapította meg mondta Kravalik Gábor ÖPOSZ-elnök.

Fontos, hogy az első két negyedévvel szemben - az adóváltozások ellenére - újra nőttek a munkáltatók befizetései az előző évhez viszonyítva.

Így a szervezet friss prognózisa szerint a 2016-os 110,8 milliárd forintos rekord is felülmúló lehet idén az összes nyugdíjpénztári befizetés, mivel várhatóan megközelíti a 120 milliárd forintot - mondta Kravalik. Eközben a nyugdíjpénztárak létszáma 2012 óta stagnál, jelenleg 1,039 millió fő.

Az ÖPOSZ-hoz tartozó egészségpénztárak idén az első háromnegyed évben 25 milliárd forint összegben, esetenként átlagosan 5,5 ezer forint értékben fizették a tagok által igénybe vett szolgáltatásokat. Folyamatosan csökken a munkáltatói befizetések arány, ez az idén már csak 47 százalék volt, először csökkenve ötven százalék alá - míg 2012-ben még 81 százalék. A pénztárak vagyona stagnál, jelenleg 49 milliárd forintra rúg, míg a tagok száma is stabil, most 853 ezer fő.

A szervezet adataiból kiderül az is, hogy a mostani pénztártagok ugyan elkötelezettek a kasszák mellett, de a taglétszám az önkéntes nyugdíjpénztáraknál és az egészségpénztárak esetében is stagnál. Kravalik szerint ennek elsősorban az az oka, hogy sok munkavállalónak nincs meg az anyagi fedezete vagy a termékismerete arra, hogy nekikezdjen a takarékoskodásnak. Szükségük van munkáltatóik támogatására, illetve arra, hogy a munkáltatói gondoskodáson keresztül megismerhessék az előtakarékosság fontosságát és módjait. A szervezet egyik idei kutatása szerint a pénztári megoldásoknál bőven van tér a növekedésre, de ehhez szükség van a munkavállalók és az állam szerepvállalására is.

Az ÖPOSZ kidolgozott egy javaslatot, amely az öngondoskodásban mindhárom szereplőt, a munkavállalókat, a munkáltatókat és az államot is érinti. Felvetésük lényege, hogy a munkáltatók által nyújtott pénztári hozzájárulások után további adójóváírást kapnának azok a munkavállalók, akik vállalják, hogy - a vállalati kiegészítés mellett - egyéni befizetéseket is teljesítenek.