A NAPI Gazdaság cikke Ma már egyre nő azon multinacionális cégek száma, amelyek külföldi megbízatást kínálnak alkalmazottjaiknak. A kiküldetés kérdése a vállalati kultúrától függ, az amerikai vagy holland cégek például tízesével küldik külföldre közép-, illetve felsővezetőiket egy-egy projekt vagy az ottani menedzserek helyettesítése céljából. A külföldi út gyakran a vállalaton belüli előrelépés formája. Azok a cégek, amelyek rendelkeznek külföldi képviselettel, szívesen adnak lehetőséget a kiemelkedő tulajdonságokkal rendelkező vezetőknek, akiknek a kisebb, lokális piacon már nincs továbblépési lehetőségük. Napjainkban a nagy cégek 30–40 százaléka mozgatja a magyar vezetőket. Ha egy jobb programozót vagy kontrollert is menedzsernek tekintünk, pár tízezer főre tehető a külföldön munkát vállaló vezetők száma, ami körülbelül megegyezik a Magyarországon tevékenykedő külföldi menedzserek számával – mondta lapunknak Fazekas Zsolt, a Hill International ügyvezető igazgatója. A magyar munkavállalók jól alkalmazhatók külföldön, felkészültek, megfelelő kvalitással és tapasztalattal rendelkeznek. Általában azok helyezkednek el könnyen más országban, akik olyan vállalati területen dolgoznak, mint a logisztika, a fejlesztés vagy a műszaki gyártás. A menedzserek inkább a közép- vagy délkelet-európai országai felé léphetnek, amelyek kultúrája, gazdasági környezete is hasonló. Egy új külföldi iroda nyitásakor szívesebben alkalmaznak a régió sajátosságait ismerő, tapasztalatokkal rendelkező vezetőt. Horvátország, Szerbia-Montenegró vagy Bulgária esetében a menedzser fel van készülve a tíz évvel ezelőtti Magyarországhoz hasonló helyzetre, így akár ügyvezető pozíciót is elérhet – véli Fazekas. Nyugat-Európába sokkal kevesebb közép- és felsővezető áramlik, arrafelé általában vállalati központokba kerülnek a szakemberek, jellemzően regionális brand menedzser, kontroller vagy gyártásvezetői pozícióba. Az európai uniós tagság nem befolyásolta a mobilitást a menedzserréteg szempontjából. A DBM Hungary csatlakozás előtt végzett felmérése szerint közép- és felsővezetőkre egyáltalán nincs igény, elsősorban szakmunkásokat és egészségügyi dolgozókat várnak – mondta lapunknak Juhos Andrea, a DBM Hungary ügyvezetője. A magyar közép- és felsővezetői réteg nem vállalja szívesen a külföldi kiküldetésre vonatkozó felkérést – vélik a lapunk által megkérdezett szakértők. A kilencvenes évek közepe táján egy jól felkészült szakember karriercélja volt a külföldi szakmai gyakorlat megszerzése. Ma már nem olyan vonzó a kiküldetés lehetősége. Bár a személyi vezetők kérdéseire válaszolva munkavállalók mobilnak tartják magukat, konkrét ajánlat esetén általában nem lépnek. A vezetők jellemzően már családot alapítanak és elérnek egy bizonyos szintű egzisztenciát, mire ajánlatot kapnak a külföldi munka elvégzésére. A magánélet feltételrendszere megnehezíti a kiküldetést, mivel a házastársnak ebben az esetben fel kell adnia magyarországi állását, a gyermekeket pedig külföldön kell beiskolázni – véli Deák Andrea, a Neumann International személyzeti tanácsadási cég ügyvezetője. A legtöbb vezető fél az esetleges visszatérés utáni munkanélküliségtől, illetve a munkakereséstől. A külföldön szerzett tapasztalat alapján úgy gondolják, hogy magasabb beosztást is kaphatnának, de a piac által nyújtott lehetőségek általában nem egyeznek meg ezzel az elképzeléssel, előfordul, hogy nem találnak megfelelő szintű munkakört. Az anyagi feltételek jelentősen függenek az adott országtól és a betöltendő munkakörtől, de vezető pozícióban nincsenek nagy különbségek a fizetések között. Ugyanazért a pozícióért körülbelül 30–40 százalékkal fizetnek többet, előrelépés esetén akár duplájára is emelkedhet a fizetés, de figyelembe kell venni az ország adózási feltételeit és a megélhetésre fordítandó pénzösszeget is. A külföldi munkavállalónak be kell illeszkednie az adott kultúrába, ehhez elengedhetetlen az anyanyelvi szinten beszélt nyelv és jelentős előny, ha megfelelő helyismerettel rendelkezik, valamint a helyi szabályokkal is tisztában van. Ma már nem okoz nagy változást a vezető nemzetisége, mivel a legtöbb cég egységes vállalti kultúrával rendelkezik, bár a helyi sajátosságok fontosak a munkavégzés és a beilleszkedés szempontjából.