Az eladó 2008 augusztusában kötött szerződést ezer tonna káposztarepcére a vevővel, tonnánként nettó 89,2 ezer forintos áron. Két hét múlva be is szállított a közraktárba 548 tonna árut, 62 millió 244 ezer forint értékben, de a vevő a kikötött 30 napon belül nem fizetett, így a többi káposztarepcét már nem szállította le az eladó.

Utóbb kiderült, hogy a vevő már 2008 elejétől fizetésképtelenséggel fenyegető vagyoni és pénzügyi helyzetben volt. Az év tavaszára elvesztette a saját tőkéjét, likvid pénzeszközzel nem rendelkezett, a tulajdonosai pedig nem vállaltak részt a társaság finanszírozásában. Végleg fizetésképtelenné 2008. augusztus 30-tól vált, amikor egy hitelezője 2008. augusztus 14-i fizetési határidejű számláját, a határidő lejárta után sem tudta kiegyenlíteni. A következő év áprilisában rendelte el a bíróság a vevő cég felszámolását.

Kapcsolódó

Az eladó is beállt a hitelezők sorába, de próbált kitalálni valamit, hogy előnyösebb helyzetbe kerüljön. Ez lett a jóerkölcsbe ütközés. Vagyis aki tudja, hogy nem tud fizetni, mégis szerződik, az a társadalmi felfogás szerint nem cselekszik erkölcsösen. A jóerkölcsbe ütköző szerződés pedig semmis, így helyre kell állítani az eredeti állapotot, vagyis visszajár a káposztarepce (adja azt ki a közraktár) vagy pedig az árát kéri.

Az első fokú bíróság úgy vélte, hogy a "jóerkölcsbe ütközés miatti érvénytelenségi ok szabályozásának célja nem lehet a szerződés más címen elmulasztott megtámadásának pótlása. Ha a szerződéskötésnél a kötelezett már eleve nem akarta megfizetni a tartozását, büntetőjogi szempontból megvalósíthatja a csalás tényállását, polgári jogi szempontból ugyanez a körülmény a szerződés semmisségét nem eredményezi, mert e magatartást a polgári jog önálló tényállásként, tévedésbe ejtésként szabályozza."

A másodfokú bíróság megállapította, hogy megtévesztés címén perelhetett volna az eladó, de a megtévesztés felismerésére irányadó egy éves megtámadási határidőt lekéste. Kitért arra is ez a bírói fórum, hogy a szállítási szerződés érvénytelenségének megállapítása esetén sem lenne alapos az eladónak a közraktárral szembeni keresete.

Ezek után a vevő felülvizsgálatot kért a Kúriától, de ott sem járt jobban. Idézet az indoklásból: "Önmagában az a tény, hogy egy gazdasági társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetben vállal új szerződéses kötelezettséget, nem feltétlenül jelenti azt, hogy biztosan nem lesz képes kötelezettségét teljesíteni - a perbeli esetben a vételárat megfizetni -, mivel ez a helyzete megváltozhat. Ehhez képest más esetnek minősül az, ha egy vevő már a szerződés megkötésekor teljes bizonyossággal tudja, hogy a vételár megfizetésére nem lesz képes, vagy azt nem is akarja majd megfizetni. Ez utóbbi esetben - ahogy arra a másodfokú bíróság is helyesen mutatott rá - megtévesztésre kerül sor -, amely a Ptk. szerinti megtámadási ok." Erről azonban a vevő lecsúszott (lekéste azt).

A közraktárról pedig úgy vélekedett a Kúria, az eljárt bíróságok helyesen mutattak rá, hogy a közraktár az áru kiadására nem lenne kötelezhető még akkor sem, ha a vevővel szembeni érvénytelenség megállapítása iránti kereset alapos lett volna.