Ha januártól valaki bankkártyával akar kifizetni egy húszforintos zacskót egy online kasszával rendelkező kereskedőnél, akkor teljesíteni kell a kérését. A bankkártyás fizetést ugyanis tilos hátrányosan megkülönböztetni a készpénzessel szemben, így a boltos nem mondhat nemet. Az azonban tény, hogy a csekély összegű kártyás vásárlásoknál arányaiban magasabbak a kereskedőt terhelő költségek - közölte az OTP.

Ha a kereskedők a POS-terminál költségeitől tartanak, fontos, hogy átlássák, valójában mivel kell számolniuk. Az OTP Banknál igénybe vett terminálok használata három költséget tartalmaz: bankközi díjat, rendszerdíjat és kereskedői díjat. Ezek közül az első kettőt a kártyatársaságok határozzák meg, a harmadikat pedig a hitelintézet. Ez utóbbiban szerepelnek például a tranzakció feldolgozásának, valamint a kötelező kártyatársasági, illetve törvényi előírások betartásának költségei és itt jelenik meg a bank haszna is.

Mennyi az annyi?

Ha egy kisboltban ezer forintért vásárol reggelit a vevő, aki a kasszánál olyan Mastercard logójú betéti kártyájával fizet, amit a kereskedő bankja bocsátott ki, akkor a bankközi díj 0 forint, mivel a kártyát kibocsátó és elfogadó pénzintézet megegyezik. A rendszerdíj két tételből áll. Tranzakcióként 5 forint, valamint a forgalom 0,1333 százaléka, vagyis ezer forint értékű vásárlásnál ez 1,333 forint. A kereskedői díj mértéke 1 százalék, ami ebben az esetben 10 forint. Vagyis az ezer forintos reggelit terhelő költségek kártyás vásárlás esetén 16,33 forintot tesznek ki.

Ha a bankkártyát másik hitelintézet bocsátotta ki, mint a kereskedő bankja, akkor bankközi díj is van, ami 0,2 százalék, vagyis ezer forint után 2 forint. A rendszerdíj ilyenkor is két tételből áll. Tranzakcióként 8 forint, valamint a forgalom 0,1 százaléka, tehát ezer forint értékű vásárlásnál 1 forint. A kereskedői díj mértéke 1 továbbra is 1 százalék, vagyis a példában szereplő esetben 10 forint. A teljes kártyás vásárlás költsége így a kereskedő számára 21 forint.

A POS terminál igénylése előtt érdemes több ajánlatot is összehasonlítani, fontos például megvizsgálni azt is, hogy az adott pénzintézet mekkora piaci részesedéssel rendelkezik kártyakibocsátóként, illetve elfogadóként. Ha ugyanis a kibocsátó és az elfogadó megegyezik, a kereskedőnek nem kell kifizetnie bankközi díjat, ami jelentős megtakarítást jelenthet - mondta Hideg Noémi, az OTP Bank kártyaelfogadói és fejlesztési főosztályának vezetője.

Van, ahol nem így számolnak

A bankok egy része nem bontja tételekre a bankkártyás fizetés kereskedőt terhelő költségeit, hanem egységes, minden tranzakcióra vonatkozó tarifát tüntet fel az ajánlatában. Így a példában szereplő ezer forintos tranzakciót terhelő költségek is más bankoknál mások lehetnek. Előfordulhat, hogy a saját kibocsátású bankkártyák és a más bankok kártyái között nem tesznek különbséget a költségek terén, vagyis nem olcsóbb a kereskedő számára, ha olyan kártyát fogad el, amit a saját bankja bocsátott ki. Ennek a rendszernek az az előnye, hogy jobban átlátható, egyszerűbben kiszámolható a díjazás, a nap végén azonban nagyobb költséggel járhat, mint a részletekre bontott árazás.

A költségek kiszámításánál figyelembe kell venni a terminál bérleti díját is. Az asztali termináloknál kisebb kiadással jár, ha a vállalkozó rendelkezik vezetékes internettel, amihez csatlakoztatni lehet a készüléket. Ebben az esetben plusz kommunikációs költség nem terheli a felhasználót. A GPRS kommunikációval rendelkező, hordozható terminálok (ezekben a telefonokhoz hasonlóan SIM-kártya van) költsége is a kereskedőt terhelheti, hasonlóan az online kasszákhoz. Érdemes azt is megvizsgálni, hogy vannak-e további, például telepítési, karbantartási, oktatási kiadások - ezek költsége elfogadónként eltérhet.