A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

- Elsőként szeretnék gratulálni a Stabilitás Pénztárszövetség elnöki posztjához. Vagy inkább a részvétemet fejezzem ki?

Bába Julianna: - Ezen magam is gondolkodtam már. Tény, hogy még csak most kezdünk felocsúdni az elmúlt egy hónap történései hatása alól. Az egész szektort derült égből villámcsapásként érte a miniszterelnök októberi bejelentése. Azóta minden lehetséges fórumon megszólalunk, és most hirdetési kampánnyal is igyekszünk majd tájékoztatni a magán-nyugdíjpénztári tagokat a tényekről és arról, hogy mi forog kockán.


- Számomra úgy tűnt, a kormányzat meglehetősen erőteljes érvekkel próbálta nyomatékosítani, miért ajánlja mindenkinek, hogy lépjen vissza az állami társadalombiztosítási (tb) rendszerbe. Nem lett volna elegendő erre reagálni?

- A lövészárkokból kétnaponta kilőtt politikai nyilatkozatokkal nem sokat lehet kezdeni. Többször kezdeményeztük, hogy tartsunk nyílt vitát, ahol a szakmai érvek is szerepet kaphatnak, de eddig erre nem került sor. Mi a kormány megalakulása óta folyamatosan kezdeményeztünk tárgyalásokat arról, hogyan képzeljük a pénztárak hosszú távú jövőjét, ez hogyan tudja támogatni a költségvetési célokat. Komolyan még csak meg sem hallgatták a szövetség javaslatait.


- Miért csodálkozik? Bármit ajánlana a szektor, aligha lenne versenyképes azzal, amit a magánnyugdíj-megtakarítások költségvetésbe csatornázása jelent a hiánycél tartása szempontjából. Ráadásul a világban nem példa nélküli az ilyen lépés.

Orosz Dániel: - Nagyon jól látszik az októberi előkészítő anyagokban, hogy a kormányzat felmérte: a nyugdíjpénztárakhoz hozzányúltak a lettek, litvánok, észtek és a szlovákok. Csak arra nem figyeltek, hogy minderre egészen más szituációban és mértékben kerítettek sort. Nálunk közel sem volt olyan krízishelyzet mint például a balti államokban, mégis nagyon gyorsan és radikálisan léptek. Az egyéni számlákon levő, nyugdíjtakarékosságot szolgáló pénzzel itt elsősorban az igen vitatott adóváltoztatásokat fedezik. Jelentős különbség még, hogy a nyugdíjjárulék terén ott a változás sokkal rövidebb időre szólt, ideiglenes jelleggel.

B. J.: - És azonnal beletették a kompenzációt is.

- A pénz- és tőkepiaci folyamatok viszont mintha igazolnák a kormányt. Önök nem így látják?

O. D.: - A külföldi elemzők valóban elmondták: a költségvetés szempontjából üdvözlik azt a tényt, hogy jövőre sikerül tartani a hiánycélt, sőt a jelenlegi adatok szerint a javulás még túl is teljesülhet 40-50 bázisponttal. Azt sem rejtette viszont senki véka alá, mekkora kockázatot jelent, hogy ez a költségvetés nagyban alapoz rendkívüli tételekre. Azzal együtt, hogy az extra elvonások most középtávra is elhúzódni látszanak, egyértelműen érzékelhetőek a fenntarthatósági gondok. Annyi komoly kritika már rég merült fel költségvetéssel kapcsolatban, mint most. Hiányoznak a strukturális átalakítások, a transzparencia, bizonyos tételeknél nem látszik a megalapozottság, másoknál a tartalom, kétség merülhet fel a modellezésnél is. A Költségvetési Tanács, sőt még az Állami Számvevőszék is fogalmazott meg kifogásokat.


- A hitelminősítők azonban nem büntettek meg minket, és a piacon is inkább a külföldi események hatása látszik...

- Eddig szerencsénk volt. A külföld részéről egyelőre valóban nem érzékelhető nyomás, pedig ez talán kijózanító lehetett volna. Mi is úgy véljük, hogy rövid távon a külföldi események, a hangulat alakulása lehet a meghatározó. Az is érzékelhető viszont, hogy fogyóban van a türelem. Könnyen elképzelhető, hogy a külföldi elemzők egyre nehezebben tolerálják az egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat, és azt, hogy a kormányzati megnyilvánulásokhoz rejtvényfejtő kulcsra van szükség. Nem világos, hogy mit szánnak a belföldi és mit a nemzetközi porondra. A szinte naponta változó szabályozásra pedig még itthon is mindenki csak a fejét kapkodhatja.

- A lényeg azonban nem a számokban van? Márpedig a költségvetési adatokat sikerült tetszetősre faragni.

- Rövid távon így tűnik. Egyre gyűlnek viszont az inflációs kockázatok, az országkockázati felár ismét emelkedik. Amennyiben a jelenlegi úton halad tovább a kormány, akár már novemberben kamatemelésre kényszerülhet a Magyar Nemzeti Bank.

B. J.: - Az a pénz pedig, amivel most ezt a tetszetősséget sikerül biztosítani, a ciklus közepére elfogy majd. Amikor már eladtuk a családi ezüstöt és feléltük az árát, nemigen tudunk mihez nyúlni. A kivárást véleményem szerint alapvetően az magyarázza, hogy még mindig nem látjuk a részletes szabályozást. A magánpénztárak most 14 hónapra kiesnek a pénz- és tőkepiacról. A belső kereslet visszaesése nem marad hatástalan az állampapírokra. A szűkülő likviditás pedig aligha élénkíti a külföldiek vásárlási kedvét. Mindennek akkor lehet igazán durva hatása, ha ez a kivonulás nem csak 14 hónapra szól.



- Bár részletes szabályok még nincsenek, de már megnyílt a visszalépés lehetősége. Mekkora az érdeklődés, hányan jelezték, hogy inkább a tb-t választják?

- Minimális az érdeklődés, egyelőre jellemzőbb az - bár rohamról itt sem beszélhetünk -, hogy többen kivették az önkéntes nyugdíjpénztári befektetéseiket, mondván: nem lehet tudni, mikor teszi rá az állam arra is a kezét. Akadt, aki még az adófizetés terhét is vállalta, mondván: ha csekélyebb összeg is, de az már biztosan az övé.


- Technikailag hogyan tudják lebonyolítani, ha valaki ragaszkodik az azonnali visszalépéshez?

- Sehogy. A vagyont eszközökben adhatjuk át, de nincs még szervezet, amely ezeket fogadná. Erről az állami intézményről még szintén nem született meg a döntés. Annál a néhány tagnál tehát, akinél ez eddig felmerült, kitöltetjük a nyilatkozatot és eltesszük.

- Azzal, hogy lehetővé tették, hogy eszközöket adjanak át, mennyire sikerült a piaci zavarok elejét venni?

O. D.: - Ez is jó kérdés. Vannak ugyanis olyan eszközök egy nyugdíjpénztárban, amelyek több évre vannak lekötve. Ezek feltörése nemcsak többletköltséget jelent, hanem kifejezetten nagy értékvesztést okoz az érintett vagyonelemeknek.

B. J.: - Minél nagyobb a vagyonrész, technikailag annál jobban oldható meg az átadás. Az eszközök nagy része állampapír lesz, ami az adósság csökkésével jár, ebből viszont nem lesz többletbevétel. A szétaprózott, esetenként igen kedvezőtlenül beárazott, büntetőkamattal sújtott vagyonelemek számbavétele után kiderülhet: a tagok által átvitt pénz is alaposan elolvad. Az átgondolatlan, piacellenes lépésekkel a kormányzat maga devalválja ezeknek az eszközöknek az értékét.


- Milyen arányú visszalépést prognosztizálnak?

- Saját felmérésünk szerint 30 százalékos azoknak az aránya, akik vissza akarnak lépni és ugyanennyi azoké, akik egészen biztosan maradni akarnak. A többiek érdektelenek vagy bizonytalanok. Ezért is tartjuk fontos feladatnak a korrekt tájékoztatást, a tagok mozgósítását, a tényleges választási lehetőségek felmutatását.

- Akárhogy is alakul az átlépési arány, aligha túlzás azt mondani, hogy most a szektor léte is veszélybe került. Önöknek mit mond ezzel kapcsolatban a pénzügyi felügyelet (PSZÁF), amelynek a biztonságos működés felett kell őrködnie? A legutóbbi kockázati jelentésben ugyanis inkább csak a pénztárakat bíráló megjegyzéseik sorjáztak.

- A felügyelet 13 éve őrködik a szektor felett, lépésről lépésre, percről percre. Ebből következően véleményem szerint ilyen elegánsan nem dőlhet hátra, csak a hibákra hivatkozva. Persze, hogy vannak hibák. Ezeket ki kell igazítani. Nem kérünk pártos kiállást a szektor mellett, igényt tartanánk azonban a szakmai objektivitásra.


- Bíznak abban, hogy a szövetség alkotmánybírósági beadványa sikeres lesz?

- Úgy véljük, hogy az Alkotmánybíróságnak elegendő muníciója van ahhoz, hogy az alkotmány toldozása-foldozása után is találjon elegendő fogást ezen az enyhén szólva is furcsa szabályozáson.

- Ugye nem haragszik, ha ezzel kapcsolatban szkeptikus vagyok. Éppen ezért kíváncsi lennék arra, hogy ha a beadványuk elvérzik, milyen lehetőségük marad.

- Az Európai Bíróság egyedi ügyekkel nem foglalkozik. Akkor lehet normakontrollt kérni, ha például Magyarországon elindítunk egy polgári peres eljárást. Tervezzük is, hogy a tagok számára létrehozunk egy pertársaságot. Az összes belső jogorvoslati lehetőség kimerítése után lehet Strassbourghoz, az emberi jogi bírósághoz fordulni. Nem gondolom, hogy ezek nem vezetnének eredményre, de ahhoz nagyon hosszú idő kell.


- Ami valószínűleg nem áll rendelkezésre... Végső soron miben bíznak?

- Ez most többről szól, mint a magánnyugdíjpénztárak. Azt is mutatja, elég érettek vagyunk-e ahhoz, hogy megmutassuk: saját kezünkbe is tudjuk venni a sorsunkat.
Ez lehet a kormány első komoly kritikája. Az unió elnöki posztját töltjük majd be, és az ország folyamatosan a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjában lesz.