Meglepő tények a magyarok étterembe járási szokásairól

Egyre többet és egyre tudtosabban járunk étterembe. Ezt tanusítja az első hazai gasztro körkép, amelyet a Dining Guide gasztronómiai platform és néhány étterem megrendelése alapján készítettek. A felmérés szerint inkább az éttermekre figyelünk, s nem a séfekre…
Szakonyi Péter, 2019. február 16. szombat, 18:40
Fotó: Pixabay

Legtöbbször cukrászdába, kávézóba, fagyizóba járnak a magyarok, étterembe egy kicsit kevesebben. Míg a cukrászdákba a felnőtt lakosság 70 százaléka jár, éttermekben csak 65 százaléka. Meglepő, hogy a gyorséttermek még ennél is népszerűtlenebbek, csupán a lakosság 54 százaléka fordul meg egy Mekiben valamilyen rendszerességgel.

A szeptemberben végzett országos felmérés eredményei azt mutatják, hogy a 8 millió fős felnőtt lakosság 41 százaléka legalább félévente, 13 százaléka pedig havi szinten jár étterembe. Ők elsősorban a 40 év alatti, legalább érettségivel rendelkező városi lakosságot képviselik. A 25-60 éves budapestiek körében ezek az arányok magasabbak, 56 illetve 16 százalék.

Megnézik az árakat is

A magyar étteremlátogatókra a pragmatikusság jellemző, 58 százalékuk ugyanis a jó ár-érték arányú helyeket keresi. Kiemelten igaz ez Kelet-Magyarországra, ahol az ár szerepét az étterem látogatók 70 százaléka említette az étteremválasztás szempontjai között. Az étterembejárók 41 százaléka a jól ismert, bevált helyeket keresi.

Újdonság esetén az étterembejáró közönség 47 százaléka családtagjai, barátai és ismerősei ajánlására hagyatkozik. A gasztronómiával foglalkozó online platformok a fővárosi diplomások, illetve a potenciális Michelin-csillagos étterem a látogatók szűk rétege számára bír kiemelt jelentőséggel.

Mágikus főzőműsorok

A gasztronómia iránt a felnőtt magyar lakosság közel fele, 45 százaléka mutat valamilyen szintű érdeklődést. Különösen igaz ez a nőkre, akik körében 63 százalék fejezte ki vonzalmát a téma iránt, míg a férfiak csupán negyedének köti le figyelmét ez a terület. A gasztronómia iránti érdeklődés elsősorban a főzőműsorok nézésében manifesztálódik. A magyar lakosság 30 százaléka követ szívesen a tévében ilyen tematikájú műsorokat, a 30-59 éves fővárosi célközönség különösen nyitott a műfajra (43 százalék).

Szintén érdekes, hogy a gasztrotémák iránti érdeklődés az éttermek világában való jártassággal sem függ erősen össze. Összességében elmondható, hogy még egy gasztrotémák iránt nyitottabb személy sem biztos, hogy pontosabb képpel rendelkezik a hazai Michelin-csillagos éttermek számáról, vagy séfek személyéről, mint az átlagos válaszadó.

Street food és fine dining

A fővárosi étterembejárást jelentős keresztfogyasztás jellemzi: azok, akik vendégei a magasabb kategóriájú éttermeknek, szinte kivétel nélkül fogyasztói az alternatív vendéglátóhelyeknek is, mely esetén a manapság divatos street food fogásokat kínáló helyekre kell gondolni. Azok a fővárosiak, akik járnak étterembe, mindenféle helyet kipróbálnak.

A fővárosi étterem-látogatók relatíve homogén csoportnak tekinthetők nem, életkor, vagy akár anyagi helyzet tekintetében. Azt, aki étterembe jár egy kozmopolita szemlélet jellemzi, ami adódhat akár külföldi, akár multinacionális tapasztalatból. Ez a csoport általában gyakrabban megy el nyaralni is. Ez utóbbi nyilvánvalóan összefügg az anyagi helyzettel is, ugyanakkor a biztos financiális háttérnek egy nyitott, a világ iránt kíváncsi és kísérletező attitűddel szükséges párosulnia.

Előítéletek nyomában

Habár kevesen vonják kétségbe a fine dining éttermek magas minőségét és exkluzív jellegét, még mindig erősen él az az asszociáció, hogy kis adagokat kínálnak magas áron, amivel nem feltétlenül lehet jól lakni. Az ár a legmeghatározóbb döntőtényező nem csupán a magyar lakosság, de még a szűkebb, fővárosi étterem-látogató közegben is.

A többség inkább költ kevesebbet egy alkalommal, de ezáltal gyakoribb fogyasztást megengedve magának, mint egyszer nagyobb összeget kiadva egy nem mindennapi élményért. A magyarok személyenként átlag maximum 8800 forintot költenének saját fogyasztásukra. Az is problémát jelent, hogy sokan sznobnak és formálisnak képzelik a fine dining helyeket és azok közönségét.

Odáig már a fővárosi étteremjáró réteg is eljutott, hogy a fine dining minőségét nem kérdőjelezi meg. A kutatás azonban rámutatott: nincs a fogyasztóknak elég információja arról, mit is jelent a fine dining illetve arról sem, hogy mire való.

Vonzó a Michelin-csillag

A válaszadók 42 százaléka helyesen becsülte meg a hazai Michelin-csillagos éttermek számát. Ugyanakkor a lakosság közel ötöde (18 százalék) hiszi úgy, hogy Magyarországnak egyáltalán nincs ilyen címet magáénak tudó étterme. Ezzel a meggyőződéssel elsősorban a 60 éven felüliek, alapfokú végzettséggel rendelkezők, inaktívak, alacsony státuszúak és ezzel párhuzamosan a gasztronómia és éttermek iránt indifferens válaszadók élnek. Elmondható tehát, hogy a gasztronómia területén és az éttermi világban kevésbé jártas magyarok inkább pesszimista prekoncepciókkal rendelkeznek és alulbecsülik a hazai éttermek teljesítményét.

Ennek ellenkezője tapasztalható a gasztronómia iránt érdeklődök esetében, akik átlagosnál nagyobb arányban becsülték felül a csillagos éttermek számát. Micheling-csillagos étterembe a magyarok 5 százaléka tervez a közeljövőben ellátogatni, ami hozzávetőleg 400 ezer ember.

A gasztronómia iránti fogékonyságnak jól látható jelei vannak a fővárosban is: az étteremlátogató réteg 26 százaléka, közel 140 ezer fő tervez a következő néhány hónapban Michelin-csillagos étterembe látogatni.

Nem a séfek miatt mennek étterembe a magyarok
Széll Tamásról a magyarok közel negyede hallott már. A legalább havi szinten étterembejárók körében ez az arány 33 százalék, a 30-59 éves fővárosiak csoportján belül 36 százalék. A második legismertebb séf Sárközi Ákos 13 százalékos említéssel. A felmérés tanusága szerint a séfek ismertsége alacsony és tudatosan viszonylag kevesen veszik számításba a séf személyét, amikor éttermet választanak. Még Széll Tamással kapcsolatban is igaz, hogy az ő ismertsége sem elsősorban az étteremnek köszönhető (52 százalék nem tudta étteremhez kötni). Esete ugyanakkor jól példázza: tudatos brandépítéssel ez változtatható és ezzel együtt a séfhez köthető éttermek ismertsége is növelhető. Ennek egy másik formája, amikor a tulajdonos, vagy éppen a Michelin minősítés miatt kap nagyobb visszhangot egy hely. Ezt tapasztalható például a budapesti Nobu, vagy a Borkonyha esetében.

 

HOZZÁSZÓLÁSOK
 

Der_Zahnarzt, 2019.02.16 23:47

@Józsi1111: igen. Manapság "kreatív séfek" vannak, sic, akik a legegyszerűbb ételeket is képesek elbarmolni. Legutóbbi élményem egy "újraálmodott" kelkáposzta-főzelék volt egy puccos étterem déli menüjében, az "újdonság" abban állt, hogy nem főzték meg a kelkáposztát, csak félig, így aztán nem is lett belőle főzelék, csak valami párolt zöldség, gondolom "fitness" jelszóval, vagy ilyesmivel. Na, azóta nagy ívben kerülöm az ilyen "kreatív-séfeket", az összes Michelin-csillagukkal együtt.

Ha ha ha
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

Józsi1111, 2019.02.16 23:32

@Der_Zahnarzt:
Én a Michelin-csillagos séfekkel kapcsolatban ezt így fogalmaztam meg magamnak:
Vajon egy ilyen séf a hagyományos ételek vonatkozásában is ennyivel jobb?
Mert a szuperkülönleges huncutságaik érdektelenek.
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html

Der_Zahnarzt, 2019.02.16 19:33

Napi szinten járok étterembe, ezért első kézből mondhatom, hogy a Michelin-csillagok sz@rt se érnek, ahogy a "fine-dining" jelszó is csak a balekok rászedését szolgálja. Nagy általánosságban azt javaslom mindenkinek, hogy a kisebb, házias jellegű helyeket keresse, a puccos, sok Michelin-csillagos, méregdrága finger-food-dal lehúzó szélhámosokat kerülje.

Ha ha ha
A hozzászólások csak a Felhasználó véleményét tükrözik. Fórum moderációs elveinket itt olvashatja: https://www.napi.hu/info/adatvedelem.html