Napi 6000 milliárd forint folyik át a hazai pénzforgalmi rendszereken, az éves forgalom 1536 ezer milliárd forintot tesz ki, ami az éves hazai GDP 54,6-szorosa. Ez is indoklja azt, hogy a jövőben az MNB rendszeresen publikálja majd a pénzforgalmi tanulmányát - mondta el Bartha Lajos, az MNB pénzfrgalmi igazgatója az első kiadvány bemutatásakor.

A hazai pénzforgalom 85 százaléka vagy készpénzben, vagy valamilyen készpénzt szükségessé tevő eszközben (sárga csekk) zajlik, a tisztán elektronikus pénzforgalom csak 15 százalékos. Az állam sem áll jó e téren: a nyugdíjak és az önkormányzati kifizetések túlnyomórészt készpénzesek, a helyhatóságok pedig a befizetéseket is döntően készpénzben várja el a polgároktól. Bartha Lajos egy korábbi számot idézet, amely szerint a készpénzforgalom elektronikus útra terelésével évi közel 100 milliárd forintnyi társadalmi költség lenne megtakarítható.

További intézkedések kellenek

Az elektronikus fizetési szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén komoly előrelépést jelentene, ha a bankkapcsolattal még nem rendelkező közel 25 százaléknyi polgár számára egy alapszámla-szolgáltatás lenne elérhető - erre már voltak kezdeményezések, bankszövetségi ajánlások, de további intézkedésekre van szükség. Ma a nyugdíj-kifizetések fele készpénzben történik, ha ennek felét lehetne számlára vinni, az önmagában 6 milliárd forint megtakarítást jelentene - Bartha szerint a ma nyugdíjba menők számára talán már elő lehetne írni, hogy csak átutalással kapják a juttatást.

A bankkártya-penetrációban hazánk az EU-átlagának 61,6, a POS-ek tekintetében pedig mindössze 44,7 százalékán áll. Az MNB saját kezdeményezéssel fordult a fejlesztési tárcához, hogy uniós pénzből lehessen a vállalkozásoknak POS-terminálokat vásárolniuk (jelenleg a bankok tulajdonában állnak ezek a készülékek, ami az MNB szerint akadálya a penetráció terjedésének.) Az MNB javaslata szerint a kereskedők 150 ezer forintos támogatás mellett tudnának modern eszközöket 3 éves támogatói (szervíz) szerződéssel igényelni, s talán még a kommunikációs költségek jelentős részét is le lehetne fedni. Mindehhez mintegy 1,5 milliárd forintos támogatási keret kellene, amivel mintegy 10-15 ezer új terminál létesülhetne igen hamar - ez mintegy 20 százalékos növekmény jelentene.

Az interchange díj esetében az MNB álláspontja az, hogy a piac jelenlegi fejlettsége mellett a kibocsátói oldal támogatása helyett az elfogadói oldal támogatása lenne fontosabb - ez az interchange díj mértékének csökkentését jelentené. Nem biztos, hogy szabályozói lépésre lenne szükség, lehetne ez önszabályozás is - vélekedett Bartha, aki szerint e kérdésben talán már a GVH is nyitottabb lenne az egyeztetésekre.

Emellett ugyanakkor az MNB el akarja érni, hogy bizonyos kereskedelmi szegmensben és értékhatár felett legyen kötelező a kártyás (elektronikus) fizetés. Az MNB támogatja, hogy a cégek (és a lakosság) közötti fizetés egy bizonyos értékhatár felett kötelezően elektronikus legyen, s azt is fontosnak tartják, hogy a legutóbbi módosítás után a korábbi 5 millióról a törvényalkotó már 1,5 millió forintra szorítaná le a készpénzzel még kielégíthető összeget. Bartha szerint ugyanakkor az ésszerű lenne, ha 300-500 ezer forintban lenne ez meghatározva - emlékeztetett, hogy a legutóbbi időben legalább 10 európai országban születtek hasonló szabályok, ott jellemzően 1000-2000 euró körüli összegben határozták meg a limitet. Az elektronikus útra vitt fizetések - a társadalmi költség csökkentésén túl -  a gazdaság tisztulását is komoly mértékben elősegítené.

Ellentmondás a sárga csekk körül

Az MNB szerint a magyar pénzforgalomban továbbra is ellentmondásos szerepet tölt be a sárga csekk, amelyből évente 250 milliót bocsátanak ki a szolgáltatók. A szolgáltatók azon kezdeményezését, amellyel megpróbálták ezt a költséges megoldást kiváltani igen szerencsétlennek tartják a jegybankban, amely ráadásul a politikából is rossz választ váltott ki. Bartha szerint az erre adott parlamenti válasz, a törvénymódosítás fenntartja a jelenlegi torz helyzetet. Az MNB saját javaslata szerint a megoldás az lenne, hogy minden ilyen költség külön legyen kimutatva, ám egyik választása sem növelhetné a díjat - a korszerűbb fizetési megoldást választók viszont kedvezményt kaphatnának, hiszen az olcsóbb lenne annak használata után fizetni a szolgáltatónak is.

A napon belüli átutalásra történő átállás lényegében zökkenőmentesen zajlott, a korábban várt 4 óra helyett Bartha szerint az átutalások átlagosan 1-2,5 óra alatt teljesülnek.

A pénzforgalmi rendszer kakukktojásának az utalványpiac számít, amelyet ma lényegében senki nem szabályoz - nincsenek biztosítékok az utalványok visszaváltására, mint az sem köti a kibocsátót, hogy milyen jutalékon veszi vissza (ha egyáltalán visszaveszi) az adott utalványt. E tekintetben legalább jól szabályozottnak tűnik a SZÉP-kártya és az Erzsébet utalványok piaca, ott más gondok lépnek fel - a SZÉP-kártya keresztelfogadást és az elfogadói hálózatot önmagában is bővíteni kell, míg az Erzsébet utalványnál az új döntések fényében fontos lenne a papír alapú formátum mellett/helyett mihamarabb a plasztikra terelés.