A Napi Gazdaság hétfői számának cikke

A közelmúltban a nemzetgazdasági tárca olyan nyilatkozatokat tett, amelynek értelmében a teljes tiltás − legalábbis az euróalapú hiteleknél − megszűnhet. A parlament a devizaalapú jelzáloghitelezés betiltásáról még 2010 augusztusában hozott törvényt, amely megtiltotta zálogjog ingatlanra történő földhivatali bejegyzését, amikor a bejegyzés alapját szolgáltató követelés természetes személynek nyújtandó devizaalapú kölcsönből származik. Bár a tiltás a devizaalapú lakáslízing-konstrukciókra nem vonatkozott, ez a lépés lényegében megszüntette a devizaalapú jelzáloghitelezést Magyarországon.

LTV-fék a hitelezésen

A jegybank szakértői szerint az NGM által megszellőztetett lépés nem jelentene automatikus visszatérést a válság előtti évek felelőtlen devizahitelezéséhez, mivel 2009 végén az MNB kezdeményezésére megszületett a felelős hitelezésről szóló kormányrendelet, amely lényegesen korlátozta a devizahitelezést Magyarországon.

Ez a jelenleg is hatályos rendelet egyrészt maximalizálja a lakossági jelzálog- és gépjárműhiteleknél az engedélyezhető hitelfedezeti értékeket (LTV − loan-to-value arány), forint-jelzáloghiteleknél 75, euróalapon 60, egyéb deviza esetén 45 százalékban.

Másrészt pedig lényegében megtiltja a tisztán fedezetalapú hitelezést, kötelező jelleggel előírja ugyanis a bankoknak, hogy minden hitelkérelmezőnél − a havi jövedelmének arányában − hitelezhetőségi limiteket kell felállítani. Emiatt az euróalapú hiteleknél a forinthitelekhez képest 80, egyéb devizánál 60 százalékig nyújthat a bank hitelt − igaz, mivel a hitelezhetőségi limit szintjére nincs előírás, e szabály tág értelmezési lehetőséget kínált a pénzintézeteknek. A rendelet − elsősorban az LTV-korlát révén − hatékonyan szorította vissza a devizahitelezést: 2010 nyarára az újonnan folyósított lakossági hitelek kevesebb mint 20 százaléka volt devizaalapú. Ezzel szemben a kelet-közép-európai régió más országaiban − ahol hasonló korlátozások nem léptek életbe − a devizahitelezés fennmaradt. Ez a lebegő árfolyamrendszerrel rendelkező országokra (Lengyelország, Románia) is érvényes, ahol a devizahitelek árfolyamkockázata a válság után érzékelhetővé vált.

Az MNB szerint a devizaalapú jelzálog-hitelezés korlátozására szükség van, a tiltás várható feloldása pedig akkor nem vezet újra a kockázatok túlzott mértékű erősödéséhez, ha a körültekintő hitelezésről szóló kormányrendeletet két ponton kiegészítenék.

 

Jövedelemarányos törlesztési limit

Az egyik javasolt kiegészítés a jövedelemarányos törlesztési limitek (payment-to-income − PTI) bevezetése annak érdekében, hogy valóban csak olyan adósok jussanak devizaalapú hitelhez, akik képesek jelentősebb árfolyamsokkok elviselésére is. (Ez összhangban állna az MNB-nek a kormányrendelet megalkotása előtt tett eredeti, 2009. szeptemberi javaslatával.)


Javasolt PTI-limitek (a jövedelem %-ában)
Havi bruttó jövedelem (ezer Ft)250 alatt250−500500 felett
Forint304050
Euró233138
Egyéb deviza152025

A jelenlegi LTV-korlát ugyanis elsősorban nem az ügyfelet, hanem a bankokat védi a hitelezési veszteségtől. A jövőben a jelzáloghiteleknél is a jövedelem lenne az első "védelmi vonal", melyre a kölcsön visszafizetése alapozható. Ennek megfelelően a PTI-korlát védené az adóst a túlzott kockázatvállalástól, növelve annak esélyét, hogy képes fizetni a hitelt a törlesztőrészletek emelkedése esetén is. A hatályos LTV-szabályozáshoz hasonlóan a deviza-jelzáloghitelekre is szigorúbb PTI-limiteket lenne célszerű előírni.

Átláthatóbb árazás

A másik javaslat − az MNB 2010. szeptemberi kezdeményezésével összhangban − a hitelek árazását tenné átláthatóbbá. A bankok által egyoldalúan változtatható lakossági hitelkamat, illetve az ezzel kapcsolatos banki erőfölénnyel való visszaélés 2010-ben is a figyelem központjában állt.

Az ennek kezelésére hozott kormányzati intézkedések ugyanakkor nem mindenben váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ezek az előírások nem járulnak hozzá az árverseny kialakulásához sem, hiszen nem javították a hitelkamatok összehasonlíthatóságát. Emiatt az MNB olyan jogszabály megalkotását javasolja, ami alapján a jövőben a fogyasztók számára csak kétféle jelzáloghitel-terméket lehetne kínálni: nem növelhető felárral referenciakamathoz kötött vagy hosszabb (években mérhető) kamatperiódusra rögzített kamatozású hitelt. Ez különösen az euró-jelzáloghiteleknél fontos lépés volna, hiszen e termékekre mindig is az egyoldalúan változtatható kamatozás volt jellemző Magyarországon. Ezzel szemben Lengyelországban, Lettországban, Litvániában és Romániában e jelzáloghitelek jelenleg is a bankközi kamathoz vannak kötve.