Business Talks '24

Üzleti konferencia

Ne maradjon le az év
üzleti konferenciájáról!

Szerezze be
jegyét most.
- Mi lesz valójában a Quaestor Foglalkoztatói Nyugdíjszolgáltató Zrt., hányadik pillérként léphet be a munkavállalók életébe?

- Zugrovics Loránd: Az osztályozás függvényében mondhatjuk, hogy ez nyugdíjpillér, de akár azt is, hogy nem az. Inkább onnan közelíteném meg, hogy ez egy új paradigma. A nyugdíjfinanszírozás területén pillanatnyilag jelen van az állam és az öngondoskodás különböző, akár önkéntes nyugdíjpénztári, akár biztosítási, akár egyéb hosszú távú megtakarítási formában, de a foglalkoztatói gondoskodási séma, a vállalati gondoskodás intézményesülve eddig nem volt jelen. Ellentétben például Nyugat-Európával, ahol komoly hagyományai vannak ennek. Valójában a foglakoztatói nyugdíjszolgáltatás egy előtakarékossági program, amely keretében a munkáltató gondoskodhat a munkavállalók nyugdíjas éveinek anyagi biztonságáról. Ugyanakkor több is mint egy puszta nyugdíj-előtakarékossági program, egy új eszköz a HR és vállalatvezetők kezében. Alkalmas ugyanis a vállalati lojalitás erősítésére és a kulcsemberek megtartására.

- Egy munkavállaló szempontjából ez miért jobb, mint az összes többi, pillanatnyilag rendelkezésre álló megtakarítás?

- Horváth István: A foglalkoztatói nyugdíjszolgáltató a foglalkoztatók számára teszi lehetővé testreszabott nyugdíjprogramok kialakítását és működtetését, melynek keretében a nyugdíjprogramba bevont munkavállalók javára hozzájárulást fizet. Összehasonlítva például egy önkéntes nyugdíjpénztári vagy egy vállalati életbiztosítási programmal, itt a juttatás és így a döntési jogosultság teljes egészében a foglalkoztató kezében van.

- De a munkavállaló dönti el, hogy végeredményben szeretné ezt vagy sem.

- HI: A foglalkoztatói nyugdíjprogram "ura" a foglalkoztató, a munkavállaló tagsági jogviszonya munkaszerződésével vagy annak módosításával jön létre a nyugdíjszolgáltatóban kölcsönös megállapodás alapján. A konstrukció paramétereinek megválasztása a foglalkoztató jogosultsága, ő döntheti el, milyen feltételekkel nyújtja a hozzájárulását. A munkavállaló munkaszerződése rögzíti a foglalkoztató által vállalt hozzájárulások mértékét és a juttatáshoz kapcsolódó paramétereket, feltételeket. Ily módon ez a juttatás gyakorlatilag a munkabér kifizetésével tartozik egy kategóriába.

- Akkor a munkavállaló "elszenvedi"?

- HI: Nem, hiszen ez egy béren kívüli juttatás, mellyel a foglalkoztató jelentős mértékben hozzájárul a munkavállalója jövőbeni nyugdíjához.

- Amelynek elemeit a munkavállaló maga választhatja meg.


- HI: A nyugdíjkonstrukció paramétereit a munkáltató, mint a szerződő csatlakozó foglalkoztató választja meg munkavállalói számára. Ha tagi kiegészítést nem követel meg a foglalkoztató, a munkavállaló számára ez egy olyan béren kívüli juttatás, mely nem kerül egyetlen forintjába sem. Amennyiben a foglalkoztató tagi kiegészítést is megkövetel, az még így is lényegesen kisebb mértékű, mint a munkaadó hozzájárulása. A tagi kiegészítés tipikusan egy százalékos hozzájárulást jelenthet, míg a foglalkoztató három-négy százalékkal vagy ennél nagyobb mértékben is hozzájárul a munkavállaló jövőbeni nyugdíjához.

- ZL: Minden olyan eszközre szükség van Magyarországon, ami hozzájárul ahhoz, hogy a nyugdíjas éveket anyagi biztonságban töltsük. Ez egy újfajta termék, de a célja ugyanez. A lehetőség oldalát emelném ki: a munkavállaló munkája ellenértékeként eddig bért kapott az aktuális időszak kiadásainak fedezetére, a vállalati nyugdíjprogram keretében viszont a jövőkor finanszírozásához is hozzájárul a munkáltató.

- Igen, de ha nyugdíjszolgáltatásról beszélünk, a végső cél mégis az, hogy a munkavállaló érdekei legyenek képviselve, nem a foglalkoztatóé. Márpedig akkor adódik a kérdés, hogy miért éri meg ez neki jobban, mint egy önkéntes pénztári tagság?

- ZL: Épp az a lényeg, hogy ez egy harmonikus, kölcsönös megállapodáson alapuló termék. Nem egyoldalú a foglalkoztató kötelezettsége, itt a feltételes juttatás jogintézményével elvárásokat is megfogalmazhat a munkavállalóval szemben. Ez a kulcsemberek vagy kiemelkedő teljesítményt produkáló munkavállalók esetében fontos.


- Már tárgyalnak foglalkoztatókkal. Mikor születhetnek meg az első megállapodások?

- ZL: Februárban már szerződést fogunk kötni, így márciustól elindulnak az első magyarországi vállalati nyugdíjprogramok.

- Az első egy-két évben százas nagyságrendű foglalkoztatóra, és ezres taglétszámra számítanak. Amikor ez már önjáró lesz, milyen létszám mellett lesz önfenntartó?

- ZL: Inkább exkluzív piacra számítunk, semmint tömeges elterjedésre. Hosszabb távon is hasonló bővüléssel számolunk, de várakozásaink szerint a tagok számlájára érkező befizetések közelíteni fogják az adózásból levezhető maximális mértéket. (Foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatóba teljesített munkáltatói befizetés után a minimálbér 50 százalékáig, 39 ezer forintig a munkaadónak csak 19,04 százalék adót kell fizetnie, járulékot nem, a munkavállalót nem terheli adó vagy járulék. Szerk.)



- Azért nem számítanak kirobbanó taglétszámra, mert a Quaestor Magánnyugdíjpénztár sem a nagyok közé tartozott, vagy egyszerűen a munkaadók még nem elég kifinomultak az ilyen struktúrákhoz?

- ZL: Arra számítunk, hogy a vállalatok nem feltétlenül a teljes kollektívát, hanem a vezetői réteget és a kulcsembereket fogják bevonni a vállalati nyugdíjprogramba.

- HI: bizonyos időnek el kell telnie a piaci edukációhoz. A konstrukció számos új elemet tartalmaz, ilyen a feltételes jogszerzés, amely egyetlen más juttatásnál sem volt eddig ismert a hazai piacon. Először meg kell ismernie a foglalkoztatóknak a termékben rejlő lehetőségeket.

- Akkor is ilyen elvárásaik lettek volna, ha a második pillért nem számolja fel a kormány?

- ZL: Igen. A 2008-ban készült üzleti terv szerint kezdünk el működni.

- A foglalkoztatói nyugdíjkonstrukcióknak klasszikus ágára, amely valóban nyugdíjpillér és nem inkább kiegészítés, érett a piac?

- ZL: Bízunk benne, hogy meghonosodhat a vállalati gondoskodás mint paradigma.

- Milyen időtáv az, amikor ezek a szolgáltatások nem csak pionír jelleggel lehetnek jelen?

- HI: Ha a már említett éves szinten százas nagyságrendű bővülésből indulunk ki, az öt év múlva ezres nagyságrendű csatlakozott foglalkoztatót is jelenthet, az első nyugdíjszolgáltatás jellegű kifizetések pedig öt év múlva várhatók.

- Az Aviva kutatása szerint ahhoz, hogy az aktív éveinkben megszokott életszínvonalat fenn tudjuk tartani a nyugdíjba vonulás után is, havonta 45 ezer forintot kell megtakarítanunk. Mi az a reális összeg, ami ebből elérhető?

- ZL: Ennek a 45 ezer forintnak az összegyűjtése eddig öngondoskodásra keretében valósulhatott meg, de most már meg tud oszlani a vállalat és a munkavállaló között. Nyilván az a célunk, hogy minél nagyobb arányt képviseljenek a vállalati juttatások.

- Változik az emberek hozzáállása az öngondoskodás kérdéséhez az elmúlt időszak eseményeinek tükrében?

- ZL: Bár az öngondoskodás még gyerekcipőben jár, folyamatosan fejlődik. Előbb-utóbb eljutunk arra a szintre, ami már megfelelő lesz - kérdés persze, mi a megfelelő. Jelenleg felfokozott a hangulat az országban nyugdíjtémában, s jól utolérhető az a szegmens, amelyik most erőteljesebben gondol az öngondoskodásra.

- 97 ezer ember.

- ZL: Talán több. Nem gondolom, hogy ez a két kör egy az egyben fedi egymást. Akik visszatértek az állami pillérbe, közülük is sokan kezdtek el önszántukból önálló megtakarításokban gondolkodni.

- Kritikus vélemények szerint ez a lépés erősen visszavette az öngondoskodásba vetett hitet. Ez valóban érezhető?

- ZL: Mindkét oldalt érezzük. Egyrészt nyitottságot is tapasztalunk, másrészt azt is, hogy az emberek inkább a párnába rakják a pénzt.

- Félig viccesen említette a termék bemutatásakor, hogy az volna a cél, hogy a foglalkoztatói nyugdíjszolgáltatók, a majdani versenytársakat is ide értve a GDP száz százalékát kitevő vagyont kezeljenek. A 27 ezer milliárd forint GDP-hez viszonyítva talán 80 év múlva sem lenne erre esély. Milyen vagyontömeg lehet reális, ideális, amely ebbe a szegmensbe kerülhet?

- ZL: Ezt a kérdést az egyén szintjén érdemes vizsgálni. A cél az, hogy az állami pillérből, az öngondoskodásból és a vállalati nyugdíjszolgáltatóktól összességében kapott juttatás megfelelő életszínvonalat biztosítson a nyugdíjas évek alatt.

- De mikor van értelme azt mondani, hogy ez egy valóban létező szegmens? Mikor van ennek már súlya? Éves szinten háromezer milliárd forint a tb járulék befizetés, nagyjából ennyi gyűlt össze a magánpénztárakban is. Mennyi az, ami ehhez képest már látszani fog?

- ZL: Egyelőre nem beszélhetünk ilyen nagyságrendről. A GDP néhány százalékának megfelelő vagyon eléréséhez is legalább egy évtizedre lesz szükség.