Részben megváltoztatta az elsőfokú ítélet megfellebbezett rendelkezéseit a Magyar Nemzeti Bank (MNB) kontra UCB Ingatlanhitel Zrt. közérdekű perben a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla a hétfőn kihirdetett másodfokú ítéletben. Az ítélőtábla az alperes UCB által az ítéletben felsorolt termékekre meghatározott időszakokban alkalmazott szerződéses rendelkezések egyes pontjai tekintetében elutasította azok tisztességtelenségének és érvénytelenségének a megállapítására irányuló jegybanki keresetet.

Az alperes által az államnak fizetett illetéket 1,5 millióról 1,35 millió forintra szállította le az ítélőtábla, 150 ezer forint kereseti illetéket az állam visel. A fellebbezés eljárási költségeit a feleknek maguknak kell viselniük. Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet a másodfokú bíróság.

A bíró szóbeli indoklásában kifejtette: az elsőfokú ítélet túlnyomó részével egyetértenek, bizonyos időintervallumokban azonban nem a teljes általános szerződési feltételt (ászf) találták tisztességesnek, hanem annak néhány pontját. A bíróság azért nem adott helyt az UCB azon kérelmének, hogy helyezzék hatályon kívül az ítéletet, mert nem talált olyan lényeges eljárási szabálysértést, amely az érdemi döntésre kihatott volna. A széleskörű bizonyítás lefolytatására irányuló indítvány sem volt alapos az ítélőtábla szerint, nem volt olyan releváns bizonyítási indítvány, amelynek helyt kellett volna adni, és emiatt az elsőfokú eljárás megismétlésére lenne szükség.

A bíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy a kamat-, díj- és költségemelés kapcsán mi tartozik a 38-as törvény hatálya alá, és a rendelkezések a felsorolt hét elvnek mindenben maradéktalanul megfelelnek-e. Az ítélőtábla egyetértett azzal, hogy az elsőfokú bíróság elsősorban az oklistákat vizsgálta. Ezek az ítélőtábla szerint nem felelnek meg az átláthatóság, illetve az egyértelmű és világos megfogalmazás feltételének. Az ítélőtábla szerint nem lehet egyes mondatokat a szövegkörnyezetükből kiemelni, a feltételrendszert együttesen kell vizsgálni.

Az alperes UCB azon érvelésére, hogy a szerződéses kikötések megfeleltek a jogszabályoknak, a magatartási kódex előírásainak és az árazási elveknek, továbbá a felügyelet ezeket mindig helytállónak találta, a bíró szóbeli indoklásában kifejtette: a jogszabályok a szabályozás kereteit határozták meg, az árazási elveket pedig a fogyasztók nem ismerhették meg.

Az MNB 16 pénzügyi intézménnyel szemben indított közérdekű keresetet a forintalapú és ténylegesen devizában törlesztett hitel-, kölcsön-, és lízingszerződéseikkel kapcsolatos, tisztességtelennek minősített egyoldalú kamat-, díj- vagy költségemelések miatt. A pénzügyi intézmények közül 138 nyilatkozott úgy, hogy 2010. november 27. és 2014. július 19. között nem volt náluk egyoldalú kamat-, díj- vagy költségemelést eredményező szerződésmódosítás, 56 pedig alávetési nyilatkozatot tett arról, hogy az egyoldalú szerződésmódosítások nyomán megfizettetett összegekkel túlfizetésként önként elszámol a fogyasztókkal, ellenük nem indított pert az MNB.