Jövőre várhatóan Magyarországon is felváltja az e-matricás rendszert az elektronikus útdíjfizetés, legalábbis a tehergépkocsik számára - a tervek szerint a buszok és a személyautók maradnak a jelenlegi szisztémában. Egyelőre annyit lehet tudni a hivatalos elképzelésekről, hogy évi 150 milliárd forint többletbevételt várnak, (az évközi bevezetés miatt 2013-ban 75 milliárdot) és 8000 kilométert kívánnak fizetőssé tenni. A bevételi tervek reálisak lehetnek - mondta egy mai beszélgetésen F. Szabó Emese, a közgazdászokból, mérnökökből nem rég alakult FairTransfercivil szervezet szóvivője. A társaság - amely  megalakulásával azt a célt tűzte ki, hogy megfelelő közeget biztosítson a szakmai vitának - ugyanakkor rúgy véli, hogy a fizetős hálózat tervezett hossza gazdaságilag megkérőjelezhető.

Jelenleg a tehergépjárművek 1700 kilométer hosszú autópályán és autóúton kötelesek díjat fizetni. Az e-útdíjat azonban a jelek szerint emellett még a több mint hatezer kilométer hosszú főúthálózaton is fizetni kellene. A forgalom java része a gyorsforgalmi hálózaton generálódik, így a bevétel jelentős része is itt képződik. Nagyjából a bevétel kétharmadát adhatja az autópálya-használat, a közúthálózat pedig csak a harmadát - mondta a szóvivő.

A költségeloszlás viszont fordítva alakul: nemzetközi példák igazolják, hogy a DSRC (mikrohullámú adattovábbítás) a költség harmadát viszi el, a GPS alapú pedig a kétharmadát. (Jelenleg ez a két fajta technikai megoldás létezik: a mikorullámú, illetve a GPS-alapú.) Az olcsóbb mikrohullámú rendszer az autópályákon hatékony, ahol a fel- és lehajtást egyszerű fémvázra telepített érzőkelőkkel ellenőrzik. A számtalan kereszteződéssel rendelkező közutakat viszont csak a lényegesen drágább GPS-alapú rendszerekkel lehet hatékonyan ellenőrizni. Vagyis minden egyes újabb kilométer, amit a közúthálózaton GPS-alapon a fizetős rendszerhez kapcsolnak, fajlagosan egyre kevesebb bevételt hoz.

A bevételt az autópályák hoznák

A tervbe vett nyolcezer kilométer hosszú fizetős hálózat eltúlzott célkitűzés a FairTransfer szerint. Mivel a tranzitforgalom 70-80 százaléka az 1700 kilométeres, jelenleg is fizetős szakaszokon generálódik, a további bő hatezer kilométeren csak a bevétel töredéke szedhető be: 120 milliárdot hozna a gyorsforgalmi hálózat, 30 milliárdot a közúthálózat. Ez fajlagosan azt jelenti, hogy több mint 70 millió forint díjat generálna egy kilométer út használata a jelenleg is díjköteles hálózaton, szemben az egyéb utakon elérhető 5 milliós összeggel.

A tervezett 150 milliárd forint bevétel reális a szervezet szerint, ám fontos lenne, hogy ne csupán a bevétel teljesítése lebegjen a politikusok szeme előtt. Akkora útdíjat kell meghatározni, amekkorát még ki fognak fizetni a fuvarozók. A gyorsforgalmi hálózaton a díjfizetők jelentős része, akár kétharmada külföldi lehet, a közúthálózaton viszont jellemzően a magyar fuvarozók fizetnének. (Épp ezért tárgyalnak a hazai fuvarozók a kormánnyal a lehetséges kompenzációról. A szerk.)

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem

A jó rendszer rengeteg bevételt hoz, a rossz azonban borzasztó keveset, ahogyan azt Csehország, illetve Szlovákia példája is bizonyítja - derül ki a FeirTransfer által készített tanulmányból. Csehországban a kilométerarányos díj nagyjából feleakkora, ám az összbevétel mégis a duplája a szlováknak.

Ami a kiépítést illeti, elvileg megvalósítható egy év alatt: Csehországban és Szlovákiában például 8-9 hónap alatt készült el a rendszer, Lengyelországban 12 hónap alatt. Magyarországon egyelőre a tendert nem írták ki, márpedig az önmagában is több hónapos procedúrát jelent, még akkor is, ha fellebbezés, jogorvoslat nélkül zajlik le. Elvileg tehát elindítható a rendszer jövő júliusban, de csak jelentős kockázattal. A hibás döntés az évek során százmilliárdos veszteséget jelenthet, a helyes döntés pedig ennek megfelelő nyereséget.