A bizonytalanságot az jelenti, hogy a közszolgáknak írt miniszterelnöki levél és Orbán Viktor ígérete még az utolsó héten is új irányt nyitott − karácsony után számos ügyfél a bankoktól igyekezett megtudni, hogy pedagógusként akkor neki ki nyújt majd "alanyi jogon" kedvezményes forinthitelt a végtörlesztéshez. A kormányfő levelét olvasva ugyan nem lehet kétségünk, hogy a munkáltató − a közszolgák esetében az állam − dolga lenne ez, ám ez az elemzők szempontjából legalább három irányból is ijesztő.

A legfélelmetesebb, ha Orbán komolyan gondolta, hogy a költségvetés jelenlegi helyzetében képes finanszírozni azt a több száz milliárd forintot, amire az állami apparátusnak szüksége volna a devizahiteleinek kedvezményes árú kiváltására. Ez ugyanis azt üzenné a világnak, hogy a magyar kormányzat elvesztette a realitásérzékét. A másik magyarázat sem túl szívderítő: a kormányfő szavait félreértették, ő nem arra gondolt, hogy az állam mindenkit kisegít majd kedvezményes hitellel. Ez esetben viszont a kormányzat szavahihetősége szenved végérvényesen csorbát.

Jöhet tehát a harmadik megoldás, amikor az állam ismét a bankokkal akarja majd lenyeletni a békát. Ezzel kapcsolatban ugyanakkor valahogy óhatatlanul is Szabó Magda gyermekregénye, a Tündér Lala és annak üvegcsúcsa jutott eszembe. A szerettei (társadalom) iránt érzett felelőssége tudatában lévő kis herceg emberré változik a csúcs tengerszemében − ám szárnyak nélkül a biztos halál les rá ereszkedés közben. A regényben van megoldás: Simon, az öreg sas hátára veszi és lehozza Lalát a hegyről.

De mi történik akkor, ha a mi hercegünk immár sokadszorra két kezével hessegeti el a sast (bankokat), amely a nagy szükségben az egyetlen megoldást jelentheti sorsunk jobbra fordulása érdekében − támogatásával és azzal, hogy hisz a jövőben? (Ne feledjük a bécsi nyilatkozatot és azt, hogy a bankok januárban a kkv-hitelezés felpörgetéséről kezdenek tárgyalást a kormánnyal.) Az üvegcsúcs neve hordozza a szomorú kifejletet: Végevan.

A szerző a Napi Gazdaság főmunkatársa