A szakértők szerint nem pusztán természetvédelmi kérdésről van szó, hanem egy több mint 500 éve kezdődő folyamatról. Az utóbbi évek egyik legnagyobb természetvédelmi kihívását az inváziós növényfajok egyre nagyobb fokú terjedése jelenti. Ezzel kapcsolatban megkérdeztünk egy növényorvost, aki leszögezte, hogy az invazív fajok egy összetett fogalom, és nem minden esetben beszélhetünk kártevőkről.

Növényi globalizációnak is nevezhetjük azt a jelenséget, amely már több mint fél évezrede folyamatosan zajlik, vagyis azt az eseménysorozatot, amelynek eredményeképpen ma a bolygónak szinte bármely pontján járunk, mindig találkozhatunk ugyanazokkal a növényfajokkal. Ez nem pusztán a természetes látkép átalakulásáról szól:

komoly természetvédelmi kockázatot is jelenthet bizonyos idegenhonos fajok megtelepedése, mert képesek kiszorítani természetes élőhelyükről az őshonos növényfajokat, ezzel megtörve a természetes biodiverzitást.

Sipos József növényorvos, címzetes egyetemi docens a Napi.hu-nak kifejtette, hogy az inváziós növények esetében egy összetett kérdéskörről beszélünk, ugyanis nem lehet automatikusan károsnak bélyegezni minden nem őshonos növényfajt, a döntés esetén a mérleg nyelve maga az ember.

„Alapvetően kétféle módon történhet az idegen növények megjelenése a számukra idegen területeken: a környezeti hatások, az időjárás szállító mechanizmusa (például a folyókon keresztül) vagy emberi beavatkozás által, az esetek többségében az utóbbi a jellemző” – vázolta fel a szakember.

Az ember szerepe a legfontosabb

A növényorvos azt is kiemelte, hogy a nem őshonos növények megjelenése nem az elmúlt évtizedekben kezdődött, hanem már 1492 körül, amikor az európai felfedezők számtalan addig ismeretlen, más éghajlathoz szokott növényt hoztak be Európába.

Ilyen például a kukorica vagy az akác, amelyeket az Újvilágból hoztak át Európába és a századok alatt beépültek, meghonosodtak. Más a helyzet az olyan fajokkal, amelyek úgy épültek be az adott közegbe, hogy ezzel együtt kiszorítják az egyébként őshonos növényfajokat, ezzel csökkentve a biodiverzitást

– fejtette ki a növényorvos hozzátéve, hogy a káros és hasznos betelepítés között a fő különbség az emberi kontroll: ha folyamatosan szabályozzuk növényzetet, akkor nem történhet sem kihalás, sem elburjánzás.

Annak a folyamatnak, amelynek a végén egy élőlény képes meghonosodni egy számára addig ismeretlen környezetben, több fázisa van: az élőlény – általában emberi beavatkozással – megérkezve az új területre, igyekszik alkalmazkodni az új környezeti tényezőkhöz, ami nem minden esetben sikerül, ha pedig leküzdi az adott környezeti feltételeket, akkor tartós megtelepedésről beszélünk, amelynek következtében szabadon terjedhet, ugyanis azon a területen nincs természetes ellensége; nincs korlát, nincs kontroll.

Sipos József szerint az ember szerepe a legfontosabb az inváziós növények témakörével kapcsolatban, mivel az egész jelenség alapja a klímaváltozás, ami lényegében az ember tevékenységének az eredménye. „Az inváziós élőlények olyanok, mint a vírus, ha életben tudnak maradni, akkor természetes ellenség híján elkezdenek szaporodni, kihasználják a versenyelőnyt” – nyilatkozta Sipos József.

Összehangolt törvényi korlátozás az özönnövények ellen

A szakember példaképpen felhozta a Mediterráneumból származó citromfát, amely szintén egy mesterségesen betelepített növény, mégsem veszélyezteti az őshonos növényzetet, ezzel szemben a kaktusz, amely az utóbbi években jelentősen elszaporodott Magyarországon, már komoly botanikai veszélyt jelent

Az inváziós jelenség több – gazdaságilag is nagyon fontos – területet is érint: a természetvédelem mellett jelentős hatással van a mezőgazdaságra, az erdészetre és az egészségügyre is. Ez utóbbinak a jelentőségét hangsúlyozta, mivel évente több tízezren szenvednek allergiás tünetektől, például az egyik legelterjedtebb gyomnövény, az ürömlevelű parlagfű miatt. Mindezek miatt Sipos az összehangolt, akár törvényi jellegű korlátozásban látja a megoldást.

Az inváziós fajok káros hatásai elleni küzdelmet elősegítve az Európai Unió 2014-ben törvényt hozott a mesterségesen betelepített idegen és agresszív élőlények korlátozására és a biológiai sokszínűség megőrzésére.

Jelenleg 88 idegenhonos növény- és állatfaj szerepel a listán.

A magyar természetvédelem a legnagyobb kihívásként tekint a biológiai invázióra, ezért a Szegedi Tudományegyetem kutató létrehoztak egy térinformatikai adatbázist, amelyen keresztül folyamatosan nyomon követik a legelterjedtebb magyarországi özönnövények előfordulási és a fertőzési gócpontjait.

(Halmai Dávid)